2011. június 10., péntek

Breaking Dawn: Deletes Scenes 14.

Sziasztok! Most tényleg sok volt a kihagyás :S Nagyon ciki, tudom... Történt jó pár dolog, amit a chatből nagyrészt kis is hámozhattatok, illetve a FB oldalamon is ( az Indeciso-n). Röviden: dupla (elég súlyos) betegség, vizsgaidőszak, munka, szakdolgozat... -azt hiszem ez épp elég:). Épp ezért, most belevetettem magam az írásba, és egy teljesen más/új fejezetet írtam, mint eredetileg akartam. Mondhatni elnézésképpen és feldobásként:D! Remélem tetszeni fog,  folytatás jövőhét végére várható;)! Kíváncsi vagyok ez tetszeni fog-e nektek, bár hsz számot most egyáltalán nem adok/kérek, hisz rég volt friss... Jó olvasást, s örülök az észrevételeknek a kommentekben azért!:)

14. fejezet: Rió


- Charlie telefonált, Bella.
- Mikor? – néztem fel a tányéromból az asztal túlsó felén ülő Edwardra, majd folytattam a tészta habzsolását. Nem is tudom pontosan milyen napszak volt, mindig csak akkor ettem, ha nagyon muszáj volt. Addig teljesen másfelé terelődött a figyelmem, ezért csak végszükség esetén ültem asztalhoz, akkor viszont majdnem egy Jacob mennyiséget erőltettem le a torkomon. Erre a gondolatra le is raktam a villát a kezemből, mert rossz volt kinyitni, az eddig gondosan lezárt „Jacob-fiókot”.
- Ne aggódj, nem olyan rég. Pár órája, és meg is jegyezted, hogy majd megnézzük ki volt az. Viszont mikor be akartam menni érte, ha jól emlékszem orvul letámadtál, és nem jutottam el érte a hálószobába.
- Nem aggódom. És ha én is jól emlékszem, nem tiltakoztál a kanapé ellen. De lehet félreértettem a jeleket – néztem rá gúnyosan, majd tovább folytattam az evést. Esti sétát terveztünk a parton, és már lenyugvóban volt a nap.
- Éppenséggel nem tiltakoztam. Imádom, az ilyen támadásaidat. Bár lehet, ellen kéne állnom neki, hiszen újszülöttként erősebb leszel nálam, akkor már elnyomott férj leszek! – nevetett fel karcosan, ám a szemében láttam, ez valamiért egyáltalán nem lombozza le.
- Papucsférj leszel? – kérdeztem kétkortynyi narancslé között. Az önérzetében nem tenne kárt, egy kis csorba…
- Szeretnéd, ha az lennék? – fordította felém a kérdést. A szemében komoly fény villant fel. Valódi kérdés volt, nem vicc.
- Hmm – hümmögtem és a poharat bámultam a kezemben, majd letettem inkább az asztalra és Edwardra néztem. – Nem. Nem szeretném, ha az lennél. Hogy mindig, mindenben nekem kelljen döntenem, mindig igazam legyen, mindent megcsinálnál, amit kérnék, és akkor is bólogatnál, ha a legnagyobb hülyeséget mondanám. Az nem te lennél. És egyébként is, hozzászoktam, hogy meg kell győzzelek valahogy – villantak meg szemeim.
Edward nevetésétől hangossá vált a ház. Egy pillanatra elhűlten figyeltem, aztán mintha álomból ébrednék álltam fel, és mentem felé.
- Pedig bármit megtennék, hogy boldog légy – hagyta abba a nevetést, és figyelte, ahogy az ölébe fészkelem magam. – Nem esne nehezemre bólogatni neked, vagy megtenni, amit kérsz, hiszen szeretlek Bella. Ettől pedig még nem vagyok papucsférj. De ha igen, akkor szívesen viselem a „címet” – mutatott idézőjelet ujjaival, majd meztelen lábam simogatásába kezdett.
- Pedig már megszoktam, hogy ellenkezünk. Nézd meg, hová jutottunk – mutattam körbe a kezeimmel.
- Az esküvőnél éppenséggel te adtad be a derekad – húzta fel a szemöldökét Edward.
- Lehet – bólintottam. – Az átváltozással kapcsolatban pedig te! – vágtam vissza, hisz már a kezdetekkor ezzel „harcoltunk” egymás ellen. – Az nagyobb győzelem. Ráadásul, az esküvővel csak te jártál pórul – azzal lezártnak tekintettem a kérdést, s egy csókot nyomtam a szája sarkára.
- Pórul? – nézett rám meglepetten.
- Szerintem igen. Most már örökre el kell viselned magad mellett. Nincs menekvés – nevettem fel, s öleltem át a nyakát. – Ha pedig megpróbálod, akkor Emmették tuti utánad mennek, és visszaráncigálnak!
- Menekülni? – nézett rám hitetlenkedve Edward. – Hiszen már több mint egy éve arra vágyom, hogy a feleségem légy, s örökre velem lehess. Eddig te menekültél – nézett rám figyelmeztetően, s hajolt el az újabb csókom elől.
- Mondtam már – sóhajtottam beletörődően, miszerint most nem sikerül egy csókkal elterelni a figyelmét. – Ez csak egy darab papír. És a családom nem bővelkedik sikeres házassági listával, ami a fiatal házasodókat illeti! Ráadásul szerintem most is azt latolgatja egész Forks, hogy mennyire vagyok terhes. Viszont el kell ismernem, előre élvezem, ahogy a főiskolás lányok arcába vágom majd, hogy „Bocsi, de a férjem vagy, ne is gondoljanak semmire veled kapcsolatban!” – néztem rá kihívóan, vajon mit reagál erre.
- Már előre élvezem, akárhányszor mondod is ki: „Ő a férjem.” Így hátha kevesebb fiút kell lecsapolnom az éjszaka büntetésképpen, a feléd irányuló gondolataikért! – villant meg Edward szemében a ragadozó.
- Erősen kétlem, hogy túl sokat – mondtam nevetve. – Majd versenyzünk, Alice majd segít.
- Legyen – bólintott rá Edward ünnepélyesen. – De ha költöznünk kell, mert miattad lebukunk… Ne fogd rám! – kacsintott, majd felállított az öléből. – Ideje készülődnünk.
- Miért is? – néztem rá értetlenül. A szokásos pongyola egyikében voltam, ami bőven megfelelt egy kis tengerparti sétához.
- Tengerpart helyett, menjünk Rió-ba. Ma lesz egy kis mulatság a kikötőben. Egy kis változatosság nem árt. Kimehetnénk a hajóval, és onnan nézhetjük a naplementét, majd egy kis szórakozás a városban. Biztos tetszeni fog, olyan karneváli hangulata van.
- Változatosság? – néztem rá tágra nyílt szemekkel. Ez meg mit akar jelenteni? Csak nem megunt már most? Pedig egészen változatosak voltunk az elmúlt pár napban, legalábbis eddig azt hittem. – Oké, akkor átöltözöm, sietek.

- Szia Alice, Bella vagyok, segítened kell! – suttogtam bele a telefonba ezt a pár szót, remélve, hogy Edward nem hallgatózik, hiszen csak fürdöm. A nyomatékosítás kedvéért még erősebbre állítottam a vizet.
- Szia, Bella! Már vártam a hívásod. Nem kérdezem mi újság, pár részletet láttam már, szóval minden rendben. Amúgy van a bőröndben, persze.
- Mi?
- Jajj Bella, hát ruha. Amit felvehetsz Rióba! Hiszen ezért hívtál. Van hozzá egy cipő is a bőrönd alján, a jobb szélén. Nyugi, fantasztikus leszel. És a hajad hagyd leengedve. Tudom, nincs kedved göndöríteni, szóval amíg fürdesz, tekerd fel a fejed tetejére 2-3 kontyba, majd indulás előtt engedd ki, és máris kész. Ha meleg lesz, csak csomózd fel!
- Köszi, Alice! – rebegtem hálámat a telefonba. – Néha örülök, hogy ilyenekre is gondolsz – mosolyodtam el.
- Igazán nincs mit. Később beszélünk, de most igyekezz, vagy Edward benyit, hogy készen vagy-e már. Jó mulatást, és sok sikert!
- Köszi. De mihez Alice? – kérdeztem gyorsan vissza.
- Hát a kis cseledhez. Nyugi, a brazil pasik helyesek… - azzal letette a telefont és a vonal csak sípolt, míg le nem tettem én is.
Brazil pasik? Helyesek? Hol itt a csel? Nem volt időm gondolkodni, mert Edward bejött a fürdőszobába, s majdnem kiejtettem kezemből a telefont.
- Minden rendben, Bella? – nézett rám furcsán.
- Persze – rántottam meg a vállam, majd betettem a telefonomat a piperetáskámba. – Csak megpróbáltam visszahívni Charlie-t, de nem vette fel, szóval hagytam a rögzítőn egy üzenetet miszerint jól vagyunk, ne aggódjon.
- Akkor bemelegítem a hajót, míg elkészülsz – azzal levette magáról az inget és bedobta a szennyesbe, majd már ki is ment a fürdőből.

Míg zuhanyoztam, volt időm elgondolkodni Alice szavain. Tényleg megfordult a fejemben, hogy Edward a „változatosság” kedvéért, esetleg láthatna szexibb ruhában, a megszokottnál. Igaz, éjszakára néha felveszek egy-egy Alicesebb darabot, de egész nap csak egy kis semmiben vagyok. És ha már változatosságot említett? Akkor lássuk, mit szól, ha egy kicsit küzdenie is kell…

- Bella, kész vagy? – kiáltott be Edward az erkélyről.
- Egy perc és kinn vagyok! – szóltam vissza normál hangerővel, hiszen tudtam, hogy úgyis hallja. Nehezen, de sikerült végül felhúznom a ruha hátulján lévő cipzárt, pedig már majdnem lerángattam magamról az egészet és hagytam a fenébe. Ám mikor végre teljesen kész voltam, a hajam is kiengedtem, el kellett ismernem, Alice tud valamit, s ha itt lenne, akkor a sminkkel együtt még akár bálkirálynő is lehetnék! Így azonban a kezembe kaptam a cipőt – magas sarkúban azért még nem ment volna a homokban járás – és szépen kisétáltam a halványuló napfényben a hajó felé, ahol Edward már a műszerfallal babrált.
- Indulhatunk? – kérdezte miközben igyekeztem beügyeskedni magam a hajóba, és már fordult is, hogy segítsen, ám a félmosoly az arcára fagyott, mikor meglátott.
- Persze – vontam vállat, és hátradobtam a hajam, ahogy azt a filmekben láttam, majd igyekeztem felcsatolni az Alice által választott aranyszínű, magas sarkú halált a lábamra. Mert, hogy ebben ki fogom törni a nyakam, az egyszer biztos! Majdnem elnevettem magam Edward száraz nyelését látva, hiszen nyáltermelése már majdnem 100 éve nem volt, de tartottam magam, és a lehető legnőiesebben lehuppantam az ülésre. – Megyünk? – fordultam felé, hisz még mindig ugyan ott állt, és bámult. – Le fogunk maradni valamiről, nem? – mosolyodtam el. Élvezet volt látni az Edward arcán átsuhanó érzelmeket. Vajon mit fog szólni a későbbiekhez? Amennyire csak képes voltam rá, kecsesen keresztbe tettem a lábaimat, így kivillant az amúgy is kevésbé takarásban lévő combom. A hajamat az egyik vállam mögé igazítottam, majd rámosolyogtam a helyére pattanó, és a kormányt a szokásosnál jobban szorító férjemre.
Végtére is, sosem volt lehetőségem elcsábítani őt. Azt megtette helyettem a vérem, és valljuk be, az nem is én lettem volna. Most viszont, megvadultam és lehet meg is bolondultam, de ehhez volt kedvem! Nem csak az étkezési szokásaim kezelhetetlenek, hanem már én magam is. Ez biztos valami házassági mellékhatás…

- Gyönyörű vagy – bókolt Edward, miközben kisegített a csónakból a stégre. Ha nem lett volna kivilágítva, biztos egy szempillantás alatt kikapott volna, így viszont figyelnünk kellett, hisz a város nyüzsgött az emberektől.
- Köszönöm – pirultam el a bóktól. Akármennyire is terveztem ma szexisnek lenni, a „királynői kezelés”, ahogy Rosalie hívta néha a viselkedését Emmettel szemben, nekem nem sikerült tökéletesen. Nem éppen volt könnyű nyugodt maradni Edwarddal szemben, aki szintén kitett magáért, a sötétkék inggel és világos nadrággal. Inkább elkaptam róla a tekintetem, különben nem tudtam volna tovább koncentrálni a „feladatra”.
Úriember módjára nyújtotta felém a karját, s mosolyogva karoltam belé, így kisebb esélyt adva az ügyetlenkedésemnek, az elesést illetően.

Miután leállt a hajó, már hallani véltem a zenét, most hogy kikötöttünk, pedig szinte az egész város lüktetett. Emberek táncoltak, az utcán zenéltek, nevetgéltek, ittak és élvezték az éjszakát. Teljesen más volt, mint otthon. Az első pillanatban megbabonázott a forgatag és tőlem szokatlanul még a tánchoz is kedvem támadt, bár tudtam, a tökéletesen tekergő nők közelébe sem érhetek.
- Ez fantasztikus – ámuldoztam hangosan és mosolyogva, szinte húzva magam után Edwardot haladtam egyre beljebb a tömegben. A házak erkélyein is táncoltak és konfettit dobáltak vagy csak szimplán énekelték a felcsendülő dalokat. Mosolyogva intettem nemet a mellettem haladó srácnak, aki igazán táncolni akart volna velem.
- Ilyen Forksban nem igen van – bólogatott Edward válaszképpen. – Jacksonville-ben volt? – érdeklődött.
- Igen, de akkor még kicsi voltam, és bár anyu elráncigált, nem igazán élveztem. – fordultam felé még mindig töretlenül mosolyogva. – Most más a helyzet. És a zene is jobb, mint akkor. Te hogy viszonyulsz hozzá? Nem éppen Mozart! – nyújtottam rá ki a nyelvem egy kis fejingatás közepette. Hihetetlen, de muszáj volt a zenével együtt mozognom, a végtagjaim akarták így. Ki vagyok én, hogy ellenkezzek?
- Volt időm hozzászokni. Rosalie és Alice egy időben teljesen megszállottak voltak a táncot illetően. Esti kurzusokra is elrángattak minket. Sajnos a tanárok nagyon hamar ragaszkodni kezdtek a versenyekhez a tökéletes mozgás miatt. Kicsit nehéz volt megmagyarázni miért nem akarunk nyerni…
- Ejnye, szegény táncpartneredet egyedül hagytad? – ez jóval a születésem előtt történt, mégis valahol örültem ennek. – Még jó, hogy velünk ilyen nem fordul elő – vigyorodtam el és legnagyobb meglepetésére és persze az enyémre is, de az új zenére ugrálva kezdtem táncolni.
- Veled? – nézett rám hitetlenkedve. – Azt hittem könyörögnöm kell majd, hogy táncolj velem! – húzta fel az egyik szemöldökét csillogó szemekkel. Alice-nek igaza volt az esküvő előtt, Edwardnak valóban sokat jelent a tánc, még ha valaki olyan bénával is próbálkozik, mint én.
- Sosem mondtam, hogy nem kell könyörögnöd – nyújtottam rá ki gyerekesen a nyelvemet, majd hagytam, hogy az eddig kitartóan próbálkozó srác megragadja a kezem, és táncoljon velem.
Igaza volt Alice-nek. A brazil srácok kifejezetten helyesek. Nem esett nehezemre nevetve táncolni vele, bár a néha eltévedő kezét arrébb raktam, amit ő nevetve fogadott. Csatlakozott hozzánk a barátja és az ő barátnője, legalábbis ezt sikerült kivennem a beszélgetésükből.
Tisztában voltam vele, hogy nagyon ügyetlenül tekergek. Nem nekem való volt az ilyen csábítás, ahogy Rosalie annak idején nevezte. Esetlennek éreztem magam, ahogy a csípőmet tekergettem ahogy csak jólesett, a magas sarkú pedig nyomta a lábam.
- Muchas gracias – köszöntem meg nevetve ideiglenes partnereimnek a dal végén, s máris Edwardot kerestem a tekintetemmel. Azt hittem, ő is csatlakozik hozzánk, nem hagyja, hogy egy idegennel legyek, de úgy tűnik, a versenyszellem főként Jacobbal él benne, sajnos, vettem tudomásul kicsit lelombozva, hiszen minek öltöztem így ki, ha nem érek el vele túl sok mindent. Körbe – körbe forogtam Edward után, s kezdtem kissé megijedni. Talán nem kellett volna az első táncot egy idegennek adni?
- Me permite*? – kérdezte egy ismerős, bársonyos hang a hátam mögül. Megkönnyebbülte fordultam Edward felé, s a szemében ismerős tűz lobogott. Sok minden kavargott a tekintetében, és sajnos a megbántottságot is felfedezni véltem. A srác kissé félve bólintott, bár,hogy Edward mit mondott még, azt már nem értettem…
- Azt hittem már sosem kérsz fel – mosolyogtam rá, miközben elfogadtam a felém nyújtott kezet. Edward még morgott valamit az orra alatt a srácnak, akivel táncoltam, majd arrébb húzott, és megragadta derekamat.
- Ha könyörögnöm kell, könyörögni fogok, de úgy tűnik, elég volt kérnem is – suttogta Edward a fülembe, amitől a meleg ellenére megborzongtam. – Bár nagyon szívesen kiszívom az összes csepp vérét a srácnak, ha még egyszer hozzád mer érni, vagy akár csak rágondol, hol érintene meg! – villantak meg veszedelmesen a szemei, ahogy egyre erősebben szorított magához.

Nem tudtam levenni róla a tekintetem, némán élveztem, ahogy ringatóztunk a zenére. A dobok ritmusára vert a szívem is, ahogy érzékien tekergőztünk a dallamokra. Meglepődni sem volt erőm, mikor Edward kezei a szokottnál lejjebb és feljebb is csúsztak, messze az illendőség határaitól, egyszerűen csak élveztem minden pillanatát a táncnak és sosem akartam, hogy véget érjen. Érzékien mozogtunk a zene ritmusára, mintha senki nem lenne körülöttünk. Az sem zavart, hogy a ruhám egyre feljebb csúszott, hol Edwardnak, hol a táncunknak köszönhetően. Csak tovább és tovább folytattuk, míg a zene tartott, s még a tűzijáték hangos durrogására sem rebbentünk szét. Az agyam leghátsóbb zugában jutott csak eszembe, hogy végülis valami ilyesmit akartam. Elcsábítani, felrázni Edwardot. És hát, sikerült is.
- Perdón, ma permite? – jött oda a srác, akivel korábban táncoltam, hogy lekérjen Edwardtól, de én hallottam, amit ő nem, hiszen kitartóan csak engem bámult: a morgást, mely egyre hangosabban tört fel Edward mellkasából.
- No – intettem nemet a fejemmel, mielőtt eldurvult volna a helyzet. Tudtommal Alice már többször is visszafogta Edwardot, mielőtt megkínozta volna Mike-ot, a gondolataiért. Ráadásul egy ideje már nem evett, inkább nem akartam tovább feszíteni a húrt.
- No. Ni hablar!** - vágta hozzá Edward, még mindig az én szemeimbe nézve, majd erősen megcsókolt, de úgy, hogy még a lábam ujja is beleremegett.
- Menjünk haza – sóhajtottam egy nagyot, remélve, hogy kitalálom mindkettőnk gondolatát.

Az emberekkel nem törődve siettünk végig az utcán, majd a stégen a hajóhoz. Edward most nem finomkodott, egy lendülettel a karjaiba kapott, majd beszállt, és már indított is. Le sem tett, az ölébe ültetve kormányozta a hajót, távol Riótól, minél közelebb Esme szigetéhez.  Szorosan átkaroltam a nyakát, és közben az egyik kezemmel a mellkasát cirógattam.
- Nem bírom tovább! – morogta Edward vadul, majd egy lendülettel lekapcsolta a hajót és olyan fullasztó csókot adott, hogy utána percekig csak levegő után kapkodtam, miközben Edward áttért a nyakam csókolgatására. Közben kezei nem tétlenkedtek, lábaimat simogatták, majd egy laza mozdulattal lehúzta a vékony kis tangát rólam, hogy ujjaival kényeztethessen.
A kormánynak támasztottam a hátam, és úgy próbáltam meg túlélni az elkövetkezendő pillanatokat, remélve, nekem nincs erőm eltörni vagy elferdíteni azt. Mohón csókoltam Edwardot, miközben kezeimmel igyekeztem kigombolni az ingét, de úgy remegett a kezem, hogy néhány gomb leszakadt a helyéről. Semmivel nem törődve próbáltam lehúzni a sliccét, majd még mielőtt elértem volna a beteljesülést, elhúztam Edward kezét magamtól egy remegő sóhajjal együtt, és értetlenkedő, ugyanakkor tűzforró tekintetétől követve, szemből az ölébe ültem. Edward hátravetett fejjel szisszent fel, majd olyan erősen szorította meg az ülést, hogy egy reccsenéssel megrepedt.

Eszeveszett gyorsasággal hajszoltuk a gyönyört, hisz közel s távol semmi sem volt. Se egy hajó, sem egy sziget, egy teremtett lélek sem. Egyedül a csillagok és a hold volt szemtanúja szenvedélyünk kitörésének, ami viszont végképp nem érdekelt, csak tovább szította azt.
A beteljesülést követően percekig csak pihegtünk, még Edward is, akinek már nem volt szüksége a lélegzésre.
- Imádom az illatod – szippantott bele mélyen a nyakamba. Biztos jó büdös lehettem pedig, hisz megizzadtam. – A feromonok annyira felpezsdítik a véred, hogy csak még jobban énekel nekem! - nyalt le egy kósza izzadságcseppet a bőrömről.
- Wow – csak ennyit bírtam kinyögni. Homlokomat a mellkasának döntöttem, úgy próbáltam meg levegőhöz jutni és dübörgő szívem ritmusát lassítani. – Még mindig csillagokat látok. Lehet, mégis többször kellene táncolnunk.
- De csak nekünk! – nyomatékosította Edward. – Annak a ficsúrnak ma nagy szerencséje volt. Ha már nem gyakorolnám közel 100 éve az önuralmat, a mai nap lett volna az utolsó az életében. Ne csinálj ilyet többé, Bella! Érted ölni is képes lennék, bármikor és bárhol!  - lángolt fel a tekintete, majd újra olyan mélyen csókolt meg, hogy még egy óránkba került, hogy visszatérjünk a házba. De nem bántam. A mai este tökéletes és izgalmas volt. 


* Megengedi?
** Nem. Szó sem lehet róla! –nem tudok spanyolul sajnos, szóval szótáraztam…J



Bellát ő kérte fel: Andres Velancuso, spanyol modell... -neki ki állna ellen?:D
Itt pedig Bella ruhája látható. Sokat keresgéltem, mire megtaláltam a szerintem kb. tökéleteset, s még így is volt pár versenyző:)
Itt pedig egy videó, hogy hogyan is nézhetett ki az utca és a sok-sok táncoló ember...:D Kis Dirty Dancing;)
Klikk érte IDE!:) A fejezet írása közben, pedig többnyire EZT hallgattam! ÉS amit az egyik jelenetnél is láthattok belinkelve, az:  Edward-Bella tánc jelenethez az illene a leginkább:) 1.00-2.15ig!<- ennek megnézését ajánlom!! :P

15 megjegyzés:

  1. nagyon jó lett nagyon jó történeteket hozol össze megérte várni erre a fejezetre
    remélem a következő hamarabb jön :)
    további jó trténetírást :)

    VálaszTörlés
  2. nagyon.nagyon jó lett..sztem ezt te is tudod.csak így tovább .írtózatosan tetszik
    szeretjük amit csinálsz<3

    VálaszTörlés
  3. Nagyon jo fejezet let!
    Ilyen meg se fordult volna afejemben, hogy Bella el akarja majd csabitani Edwardot, na jo megfordult, de nem az hogy mas fiuval fog tancolni a cel erdekeben!De ezekszerint megerte!:D:P
    Sies a kovivel, mert mar nagyon kivancsi vagytok!
    Puszi,Kini!

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Nagyon jó lett. Ahogy leírtad Riót, szinte láttam magam előtt az egészet.
    A végére kiderült, hogy jól sikerült Bella csábítási terve. Edward nem igazán bírt magával. :)
    Várom a folytatást.
    Ágika

    VálaszTörlés
  5. Szia!
    Nagyon örülök, hogy visszatértél, s egy ilyen jó kis fejezettel. Egyszerűen imádtam, főleg amikor Bella egy kicsit féltékennyé tette Edwardot. Hát én sem tudtam volna ellenállni annak a brazil srácnak.
    Szóval örülök, hogy egy kis szünet után visszatértél, pedig kezdtem beletörődni, hogy már nem is folytatod a blogot.
    De így már, alig várom a folytatást.
    Puszi :)

    VálaszTörlés
  6. Annyira jó, hogy végre van friss! :) A történet szuper... Ahogy megirod a fejiket az fantasztikus és ez vonatkozik erre a fejire is! :) Nagyon-nagyon-nagyon jól sikerült. Bella és a csábítási terve, uh...:D Edward ahhoz képest elég jó birta, nagy szerencséje brazil fiúnak, hogy még egy darabban van.:P
    Várom a kövit, de nagyon és remélem, hogy nem kell majd megint ennyit várni rá! :)

    VálaszTörlés
  7. Sziaa!
    nekem nagyon bejött ez a feji:DDD végre ki is mozdultak a szigetről:$:DDDD
    Tényleg nagyon jol megirtad tetszett Ed féltékenykedése..:DDD várom a kövit :))
    pusz
    Dorszíí

    VálaszTörlés
  8. Na Csókolom!
    Azt tudja, hogy a csiga magához képest... ? :DDDDD
    Ez a feji nagyon egyedire sikeredett, már jó értelemben, igazi kis unicum :D.
    A spanyol mucsácsónak meg valóban nálam nem csak táncot permite :DDDD
    2 dolog nem tetszett
    1.
    ".. biztos jó büdös lehettem pedig..." illúzióromboló volt, nem illett a képbe, finomabban is lehetett volna fogalmazni pl.: nem lehetett kellemes illatom pedig, mert az intenzív tánc következményeképpen megizzadtam, vagy valami ilyesmi,
    a másik:
    "...még ha valaki olyan bénával is próbálkozik, mint én."
    Noha ezen jót röhögtem, de itt is finomítani kellett volna: esetlennel, csetlő-botlóval stb.
    Várom nagyon a kövit, még ha decemberben lesz is kész, mire nagyi leszek végzel is :DDDD...
    Puszi
    Piros

    VálaszTörlés
  9. Szia!

    Megérte ilyen sokáig várni erre a részre. Nagyon tetszett, és örültem ennek a Riós résznek, már alig várom a BD-ben is, hogy lássam. Egy apró észrevételem lenne.
    - Ilyen Forksban nem igen van – bólogatott Edward válaszképpen. – Jacksonville-ben volt? – érdeklődött.
    Véletlenül nem Phoenixet akartál írni Jacksonville helyett? Csak mert, Bella Phoenixben élt együtt Renée-vel.

    Nagyon várom már a következőt, sok-sok ihletet kívánok.

    U.i: Megtennéd, hogy akkor kicseréled a Kárhozat és remény c. blogom címét erre a linkre?
    www.pupi91.blogspot.com

    VálaszTörlés
  10. attól tartottam,több fejezet nem lesz, de most nagyon örülök . nagyon klassz
    , alig várom a folytatást

    VálaszTörlés
  11. Szia!

    Hát én teljesen oda meg vissza voltam ettől a fejezettől IS! Remélem a következő fejezetet sikerül egy kicsit hamarabb hoznod! :) És abban is reménykedem, hogy az már kőkemény 18 karikás lesz! :$ :) Várom nagyon! :) Siess kérlek!

    Puszillak - egy kedves olvasód

    VálaszTörlés
  12. Szia!
    Ez a fejezet egyszerüen hihetetlenül jó lett! nagyon tetszett és iszonyuan várom az új fejezetet(remélem most nem lesz ekkora kihagyás a következö rész és e között:)) Üdv:Lexi

    VálaszTörlés
  13. szia!
    fantasztikus lett a fejezet! megérte várni rá!
    imádom! csodálom hogy Edward hagyta táncolni Bellát azzal a pasival, de utána jól elzavarta. nagy szerencséje van a srácnak hogy még egyben van. :D
    várom a folytatást! remélem 18 karikás lesz!
    Szandra

    VálaszTörlés
  14. Szia!
    Új olvasó vagyok, elejétől végéig, azaz a mostani fejezetig egyhúzóban elolvastam és nagyon tetszik a sztori :))
    Remélem, hamar hozod a következő részt!

    VálaszTörlés
  15. Szia!
    Pár hónapja tévedtem ide, de itt ragadtam :)
    Leia, te egy zseni vagy és imádlak (L)
    Nagyon jó a sztori, igazán megmozgatja a fantáziámat.Remélem az átváltozás utáni éjszakákról is fogsz majd írni, kíváncsi lennék, mit gondolsz Bella első vámpír éjszakájáról ;)
    Puszi és nagyon várom a következő részt!
    Ani

    VálaszTörlés