Breaking Dawn: Deleted Scenes 12.

Igen, tudom, rengeteg idő telt el... A technika is közbeszólt, meg az, hogy már aludni is alig van időm:(. A következő fejezet időpontjáról semmit sem tudok mondani, MAJD jön. Szeretnék karácsony tájékán frissíteni, és remélem lesz is rá időm:)! A kritikáknak továbbra is örülök, tartják bennem a lelket, hogy ne hagyjam abba! Köszönöm a türelmeteket, és ezt a megkésett fejezetet mindenkinek ajánlom, aki kitartott, köszönöm Nektek!

12. fejezet: Tárgyalás

Lustán heverésztem a tengerparton egy pálmafa alatt, és élveztem a melegséget, melyre a nászút előtt utoljára akkor volt lehetőségem, mikor Jacksonville-be látogattunk a tavasszal. Tulajdonképpen, ha nagyon akarnék, befeküdhetnék egy szoláriumba – ezzel viszont a bőrömnek sem tennék jót-, ráadásul csak még inkább kitűnnék Edwardék közül. Charlie számláját pedig nem akartam növelni a nyári hónapokban azzal, hogy a cirka 12 fokos „melegben”, 30 fokossá melegítem a lakást… Pedig kellemes lenne!

Már éppen kezdtem volna hiányolni Edwardot, mikor hideg vízcseppek érték a bőrömet, majd hűs és kissé sós ízű csók az ajkamat.

- Hm, úgy érzem, a vízben is megmártóztál, nem csak a Szigeten néztél körbe – jegyeztem meg még mindig csukott szemmel. 

- Együtt a kettő sem tartott hosszú ideig. És ezt találtam Neked. Leheletnyi szimbolikával – egyből kipattantak a szemeim, s érdeklődve figyeltem mosolygós arcát. Még mindig boldognak tűnt. Talán azért, mert tiltakozás helyett csak a szemöldökömet ráncoltam össze kíváncsian… Hiszen ezen a csodás, ám parányi helyen nem vehetett semmit, amivel még inkább zavarba hozhatna. Ha csak, nem száguldott vissza Rióba, de ezt inkább elhessegettem, s a maga elé emelt kezét kezdtem fixírozni.

- Meg is mutatod? – ébredt fel még inkább a kíváncsiságom. Szimbolikus?

- Igazán felemelő érzés, hogy nem tiltakozol egyből a „hoztam neked”, vagy az „ajándék” szavakra. Nem lehetne, hogy ezt a hétköznapokban is bevezessük? Mit szeretnél, mit tegyek, hogy a későbbiekben is ez így legyen?  Költözzünk ide? Újabb kompromisszum?

- Kezdjük azzal, hogy megmutatod, amit hoztál. A többit, pedig megbeszéljük, benn. Mint tárgyalóképes partnerek… –vetettem rá hunyorogva egy pillantást. Az egyértelmű célzást csak az nem értette, aki nem akarta, s a halk kuncogás szerint Edward igenis akarta.

Mielőtt feltápászkodhattam volna, Edward felém fordította és szétnyitotta egyik tenyerét, melyben egy kis bordó tengeri csillag volt.

Óvatosan fektette át az én tenyerembe, nehogy összetörjön, s némán figyelte, ahogy összehúzott szemöldökkel tanulmányozom. Halk kuncogására ránéztem.

- Nem érted igaz? Hogy miért mondtam, hogy szimbolikus ajándék? – térdelt még mindig előttem.

- Igazság szerint arra gondoltam, hogy mikor pusztult el szegény csillag. Vagy, hogy mitől? – néztem rá érdeklődve, mire ajkára fagyott a mosoly.

- A tengeri csillagokról szóló könyvet még nem olvastam el. De ha szeretnéd, utána járok a dolognak, hogyan is pusztulhatnak el…?

- Annyira azért nem fontos! – mosolyogtam rá negédesen. – Most viszont azt is elárulhatod, mi az a nagy szimbolika vele kapcsolatba. És miért is hagytál ennyi időre magamra, hogy a tengerből hozz nekem belőle. – Kérlek! – vetettem be hozzá a bűvös szót.

Szúrós szemekkel nézett rám. Muszáj volt kijátszanom a kártyát, miszerint én vagyok az egyetlen ember, aki képes meglepetéssel szolgálni neki. Ráadásul, már rég hozzászokhatott, hogy mindig másra gondolok, mint amire kellene.

- Ez a csillag, egy kicsit olyan, mint amilyen Te vagy a számomra.  Színes, mely beragyogja a nappalt és az éjszakát is, mióta megismertelek. Azt kívánom, hogy az örökkévalóság minden napjának, minden percében, sőt másodpercében velem legyél, hogy láthassalak és érezzelek. Úgy, mint ahogy ezt kis csoda veled lehet majd, ha hazavisszük.

A lélegzetem is elakadt. Egyszerűen képtelen voltam bármit is mondani ezekre a szavakra. A nap minden percében éreztette velem, hogy szeret, de mikor ilyeneket mond, könny szökik a szemembe és képtelen vagyok bármi hasonlót mondani neki. Bármi olyasmit, ami megközelíti a valóságot.

Majdnem sírva fakadtam, miközben a nyakába vetettem magam. Sikerült visszatartani a könnyeimet, de csak egy kevésen múlott. Lelkesen és szerelmesen csókoltam ajkait, miközben egyik karjával szorosan átölelt.

- Akkor mindig a közelemben fogom tartani, ahogyan téged is.

Edward csilingelő nevetése borzongást váltott ki belőlem, mondhatni már természetes reakcióként, és egyből a következő, benti tárgyalásunk jutott eszembe.

- Hidd el, nem telik bele sok idő, és unni fogod, hogy folyton a nyakadon vagyok. Örülni fogsz, ha vadászni megyek, vagy csak másik órám lesz, mert lesz egy kis nyugtod nélkülem. De a csillag majd veled lesz, hogy tudd, mindig ott vagyok veled, és gondolok rád. Még ha éppen a te nyakad helyett, egy medvéére tapadok rá – villantotta rám mosolyát. Szerettem mikor boldog volt, attól én is mindig boldogabb lettem.

- Vagy úgy. Tehát egy maci nyakát szívesebben szívod, mint az enyémet – villantottam rá a szemeimet, kicsit eltávolodva tőle. Lassan egy medvére leszek féltékeny? Azt azért nem… - Biztos finomabbak nálam? Lesz olyan illatuk, mint nekem? És, ami talán a legfontosabb: fognak hozzád így érni? – suttogtam közelről a fülébe kérdéseimet, miközben lágyan végigsimítottam mellkasán egy re lejjebb haladva, orrommal pedig a nyakát cirógattam. Elfúló nyögés volt a jutalmam, majd egy hihetetlen gyors csókkal a földre döntött és már éreztem is izgalmának bizonyítékát a hasamnak nyomódni.

- Sosem mondtam, hogy szívesebben szívnám bárkinek a nyakát a tiedénél, la tua cantante.  De ha most igazán megízlelnélek, nem úgy, mint tegnap, akkor azt hiszem, vége lenne a nászutunknak. Sajnos. Így egy kicsit még várnom kell -  a tegnapi nap említésére az összes vér az arcomba szökött, kénytelen voltam lesütni a szemeimet is, hogy ne lássam Edward arcát. Ezt majdhogy nem Emmett is mondhatta volna!

- Akkor jó… - köszörültem meg a torkom, s fontam nyaka köré a karjaimat, hogy lehúzzam magamhoz egy vagy több csókra, de nem hagyta magát. Most vettem észre, hogy egyik keze még mindig a háta mögött van – Hoztál még valamit?

- Ígérd meg, hogy ehhez is olyan optimistán fogsz állni, mint az előzőhöz! – nézett rám nagyon komolyan, olyan szemekkel, hogy még azt is megígértem volna neki, hogy sosem válok vámpírrá – igaz ezt később visszavontam volna-.

- Ha olyan, mint a csillag, akkor ugyanúgy örülni fogok neki – próbáltam úgy fogalmazni, hogy mindkettőnknek jó legyen.

Mikor előhúzta a másik kezét, és megláttam mi van benne, kirobbant belőlem a nevetés. Egy kis doboz fagylalt volt!

- Hát ez meg? – kérdeztem még mindig nevetve, miközben megnéztem milyen ízű. Makadámgrillázs. Hmmm, máris megindult a nyáltermelésem.

- Éjszaka újra beszéltél álmodban. És egyfolytában egy játszótérről és a makadámgrillázsod fagylaltról beszéltél – magyarázta, miközben kinyitottam a dobozt. Miután levettem a fóliát is, élvezettel szippantottam bele az édeskés illatba.

- Jacksonville-ről álmodtam. Anyu egyszer a játszótéren vett nekem ilyen fagyit, mikor kislány voltam. Honnan szerezted?

Ártatlanul megvonta a vállát – Tényleg azt hitted, hogy eddig tart, míg egy kicsit bejárom a szigetet? Azt hittem átláttál rajtam, és tudtad, hogy messzebbre mentem.

- Egészen jól elvoltam. De ez a fagyi… a gondolataim legmélyén is tudsz olvasni, csak titkolod! – néztem rá egy pillanatra, miközben egyik ujjammal belenyúltam a fagyiba. Éppen megolvadt egy kicsit, így ki tudtam szedni belőle egy adagot és a számba csúsztatni. Kinek kell a kanál? Tiszta időpocsékolás lenne bemenni egyért. – Hmm, mennyei! Még jobb az íze, mint amilyenre emlékeztem.

- Tessék, itt egy kanál – lebbent meg a hajam, ahogy Edward berohant, majd már kinn is volt egyel.

- Csak nem szeretnéd te is megkóstolni? – néztem rá, miközben az egyik ujjamat nyalogattam. Primitív lennék? Lehet, de most így esik jól. Majd eszem kanállal a többit, de a fantáziám meglódulása nem várt következményekkel jár az irányomba.

Edward undorodó arcot vágott. – Nem volt elég a pizza, amivel megetettél? Most még ezzel is szeretnél?

Bekaptam még egy falatot, majd gyorsan lenyeltem és Edwardhoz hajoltam. – Te nem tudod, mi a finom – azzal körbekentem ajkait egy kis fagyival, és úgy lenyalogattam-csókoltam róla minden egyes cseppjét. Nehogy kárba vesszen!

Edward vadul kapott ajkaim után, mikor elhúzódtam tőle, így a testemen végigfutó bizsergéstől már mindent el is felejtettem. Például megkérdezni, hogy ízlik? Vagy, hogy felér-e egy puma vérével, az én ízemmel keverve?

 De amint ujjai megtalálták a nőiességem központját, és azon kezdett csodás zongorajátékba, minden emberi gondolatomat elfejtettem. Csak az ösztönök maradtak. Igyekeztem áthúzni fején az atlétáját – a fagyit messzebbre gurítottam-, miközben ő a bugyimmal hadakozott, igaz nem sokáig: megunta, és egyszerűen letépte rólam, és magáról is a nadrágot.

Felocsúdni sem volt időm, Edward már bennem is volt.

Mindketten hangosan nyögtünk fel az érzéstől. Volt valami a testünkben, ami akkor volt a legboldogabb, ha mi egyesültünk, és az nem az endorfin volt. Edward maga fölé rántott és a pálmafába kapaszkodott, miután a bikini felsőt is leszedte rólam. Hevesen mozgattam csípőmet, miközben mellkasán támaszkodtam. Végig egymás szemébe néztünk, s a tekintetünk meg a cselekedeteink beszéltek szavak helyett.

Nem szerettük sokáig egymást, de annál hevesebbek és gyorsabbak voltunk. Pihegve feküdtem Edward mellkasán, és lusta köröket rajzolgattam a mellbimbója köré.

- Örülök, hogy beszéltem álmomban. Ez a fagyi tényleg isteni! – néztem fel rá mosolyogva, mikor már elég erőt gyűjtöttem a beszédhez.

- Igen, én is – vigyorgott rám a 32 tökéletes fogával. – Viszont közelébe sem ér a te ízednek egyik puma sem, amelyikkel valaha is találkoztam, vagy fogok – azzal csókot nyomott a homlokomra.

- Remélem is. Még a végén megunsz – motyogtam a mellkasának.

- Bella, nem is tudom, honnan veszed ezeket a butaságokat, amiket néha mondani szoktál. Megunni téged? Nincs olyan perc, hogy ne rajtad gondolkodnék! Azt hiszem, a családomnak jó dolga van, kivéve Jazzt. Ő folyamatosan érzékeli az érzéseimet, viszont mindenki szerencséje, hogy nem ők a gondolatolvasók. Már rég nem tudnának velem egy fedél alatt élni, mert folyton csak rád gondolok.

Államat a mellkasának támasztottam és úgy néztem rá mosolyogva.

- Ezt el is várom. Egyébként Alice mesélt valamit még az esküvő előtt. Hogy nehezen bír Jasperrel, mikor mi együtt vagyunk a közelükbe. Ezt miért mondta? Azt mondta, kérdezzelek meg téged.

- Nagyon egyszerű. Jasper nem csak hallotta a próbálkozásainkat, hanem az érzelmi hullámot is érzékelte. Nagyon felpörgette őt is, nem csak engem. Alice azt kérte az esküvő előtt, hogy a nászutunkon köszönjek meg neked valamit a nevében. Azt hiszem mostanra gondolt. Alice éjszakái… nos, nem olyanok voltak, mint a miénk. Ők ugyanis sosem álltak meg akkor, mint mi.

- Aha. Értem. Tudod mit? Akkor mi se álljunk meg, van még mit bepótolnunk! – azzal mosolyogva felkeltem róla és a ház felé intettem a fejemmel. – Még tárgyalnunk kell bizonyos dolgokról odabenn.

Mielőtt egyet pisloghattam volna, már a karjaiban száguldottunk befelé a házba, de hogy pontosan hová, arról már fogalmam sem volt, és nem is érdekelt. A lehető legjobb helyen voltam, Edward karjaiban.

És a fagyi, igaz most hideg van...

Breaking Dawn: Deleted Scenes 11.

Tudom, sok-sok hét. Nagyon sajnálom, hogy ennyit késett, de szerintem elégedettek lesztek vele annyiban, hogy garantáltan 18-as:) Továbbá azért tartott sokáig megírni, mert kétségek "gyötörtek", miszerint Edward megtenné-e azt, amit tett (a fejezet végén biztos érteni fogjátok:P). Amúgy a képzeletbeli hsz határ mindössze 15 volt... Amint megkaptam a 15. hsz-t, elkezdtem írni és körvonalakban felvázolni az új fejezetet:D -bár sajna így is rengeteget késett:().

Most viszont jó olvasást kívánok hozzá, remélem tetszeni fog Nektek!
u.i.: remélem tetszik a fejléc is:))

11. fejezet: A barlang

Kétségtelen bizonyítéka volt annak, hogy Edward kíván engem. Ahogy szorosan egymáshoz tapadva csókolóztunk a barlang tetejéből kiálló nyúlványon, egyértelműen éreztem a combjaim között, hogy elértem a célom: ő fogja megadni magát nekem. Élvezettel préseltem magam még közelebb hozzá, ameddig már azt nem hihette volna egy külső szemlélő, hogy tényleg egy test vagyunk.

A vágy mindkettőnket a hatalmába kerítette, igaz Edward próbált józan maradni. Annyira józan, hogy nekem ne essen bajom közben, bármit is csinál. Körül szerettem volna nézni a barlangban, legalábbis akkor, mikor beugrott velem ide, de az azóta eltelt másodpercek alatt ezt az ötletet hosszútávra elvetettem. A szexuális étvágyam oly nagyot nőtt másodpercek alatt, hogy egy pillanatra meglepődtem rajta, de csak míg Edward meg nem nyalta a nyakamon az ütőeremet.

Hangosan felnyögtem az érzéstől, melyet a barlang többszörösen vert vissza és kissé el is torzította.

- Csak nem tetszett? – emelte rám vágytól sötétülő szemeit Edward. Ajkaira csábos mosoly ült ki, az a fajta, amitől egy idős néni a szívrohamba halna bele, a kislányok pedig etalonnak választanák a jövendőbelijüket illetően, vagy amitől a mesemondók megváltoztatnák a „szőke herceg” szállóigét „Edward hercegre”.

Erre mit lehetne válaszolni? Egy pirult bólintásra futotta csak, mert Edward a nyakamnál nem állt meg. Nyelvével és ajkaival tovább követte az ütőerem vonalát, legalábbis azt hiszem, hogy azt. Biológia órán többnyire Rá figyeltem és nem a tanárra.

A nedves csíkon, mellyel a nyakamtól haladt a melleim közé az orrával is végigsimított, ezzel késztetve enyhe borzongásra a testemet.  Félig érzékeltem, hogy lefelé haladva az útjába kerülő fürdőruharészeket szétszakítja, és közben kihámoz a maradékból, de ez most a legkevésbé sem érdekelt. Alice-nek hála, még vagy száz darab maradt.

Forró bőrömön éreztem hűvös leheletét, és azt hiszem minden egyes porcikámat végigcsókolta selymes ajkaival.

Mikor belefújt a köldökömbe, nevetnem kellett, pedig a helyzet cseppet sem volt vicces, inkább izgató. Borzongató, és egyben felkavaró.

- Imádom hallani, amikor nevetsz – nézett fel rám Edward, és állát a medencémre támasztotta.

Mosolyogva néztem rá, miközben jobb kezemmel végigsimítottam arcán. Belecsókolt a tenyerembe, majd élvezte, amint a haján is végigsimítottam.

- Neked bármikor – néztem sötétarany szemeibe.

Felhívásnak véve mondatom tovább folytatta bőröm kényeztetését ajkaival, miközben ujjai legérzékenyebb pontomon köröztek. A nevetés már eszembe sem jutott, csupán halk nyöszörgésre futotta, melyet a barlang tovább visszhangzott körülöttünk.

Edward kicsit széjjelebb nyitotta combjaimat, így könnyebben elérte a hasam alját ajkaival, míg kezei széttépték a maradék anyagot is, mely testemet fedte.

Mikor ujjai mellé ajka is csatlakozott, a levegő benn rekedt a tüdőmben az érzéstől és a meglepődöttségtől egyaránt, az ő mellkasából pedig egy hangos morgó hang szakadt fel. Következő érintésénél újraindult a szívverésem – hihetetlen gyorsan-, és végképp elvesztettem a kontrollt a nyögéseim és nyöszörgéseim felett.

Megdöbbentő volt hallani, mennyire torzítja és hangosítja fel a barlang kettőnk összekeveredő hangjait, s szinte rekeszti ki a vízesés csobogását.

Edward morgása néhol dorombolássá változott át, miközben ujjaival és nyelvével kényeztette nőiességem. Minél hevesebben vonaglottam karjai közt, ő is annál erőteljesebben mozgatta nyelvét és ujjait a testemen. Az összes izmom remegett az izgalomtól, vakon tapogatóztam valami kapaszkodó után, de csak a vizet érintettem magam körül. Jobb nem lévén a mögöttem húzódó oszlopszerűségbe markoltam egyik kezemmel, míg a másikkal Edward hajába túrtam.

Talán félreérthette mozdulatomat, mert kissé eltávolodott lüktető nőiességemtől: - Jól vagy? –kérdezte rekedtes hangon. Lehelete tovább cirógatott libabőrt okozva testem minden szegletén.

- Hmm, igen… csak… csak kérlek, ne hagyd abba! - szégyenlősségemet ebben a pillanatban valahol máshol hagytam. Eszembe sem jutott, hogy ez az egyik legbujább dolog, ami valaha történt velem, és igazából biztos, hogy zavarban leszek nemsokára.

Amint újra érintett, hátravetettem a fejem és nyöszörgésem zihálássá változott át. Időközben vállaira került lábaimat rázta a remegés, sarkamat pedig a hátába mélyesztve görbítettem be hátamat ezzel is közelebb nyomakodva élvezetet nyújtó ajkaihoz.. Mikor azt hittem, tovább már nem lehet fokozni az élvezetet, egy utolsó, nedves érintést követően ezernyi szikra robbanását véltem hallani és érezni a testemben.

Lélegzetem nem csitult, összeszorított szemeimet nehezemre esett kinyitni. Minden ízemben remegtem.

Halványan érzékeltem, ahogy Edward, lentről kiindulva újra végigcsókolja a hasam, köldököm, oldalam, a melleimet pedig végigcirógatta az orrával. Karjaival átölelt, és fejét a vállgödrömbe fúrva lélegzett mélyeket. Én is úgy szorítottam magamhoz, mintha soha többet nem láthatnám, szinte köré fontam magam.

Ahogy a légzésem lassan normalizálódott, egyszerre több dolgot kezdtem érzékelni: Edward karjait, melyek megakadályozták, hogy a vízbe csússzak, a még mindig visszhangzó zihálásomat, és hogy bár én az előbb a mennyben éreztem magam, Edward közel sem kerülhetett hozzá, és kemény ékessége még mindig a combomnak nyomódott.

Rajta még ott volt a fürdőnadrágja, ezért összeszedvén bátorságomat igyekeztem kibújtatni belőle. Nehéz volt ennyire összetapadva, és ez kuncogásra késztette Edwardot.

Ha nem féltem volna előre attól, amit tenni készülök - mégpedig, hogy viszonzom az előbbi élményeket-, akkor biztosan a fejéhez vágtam volna, hogy kettőnk közül jelenleg biztos, hogy az ő helyzete sokkal rosszabb, nem értem miért is nevet.

- Ne nevess, inkább segíts – suttogtam kissé mérgesen a helyzet banalitása folytán. Még a nadrágot sem tudom levenni róla rendesen, hogyan fogom én…

-  Nem nevetek, csak boldog vagyok – jelentette ki határozottan, s kicsit elhúzódott tőlem. Pár másodperccel később a nadrágját láttam a víz felszínén lebegni néhány méterrel arrébb, majd lemerülni. – Hihetetlenül boldog, hogy itt vagy velem, és az enyém vagy – az utolsó szavakat a fülembe súgta, amitől újra kirázott a hideg.

- Én is boldog vagyok –mosolyodtam el. - De ha nem jössz közelebb, kevésbé leszek az –céloztam a köztünk hagyott távolságra.

- Azt pedig egyikünk sem szeretné, nem igaz? –pajkos fény csillant a szemében. Olyan, amilyet ritkán láthattam eddig tőle, pedig csodás látvány. És felhevíti a vérem.

Közelebb jött hozzám, mire tarkójánál fogva csókra húztam fejét ajkaimhoz, szétterpesztett lábaim közé pedig teste automatikusan simult.

Miközben szomjasan csókoltam ajkait, egyik kezemet mellkasán át kemény, és igencsak meredező férfiasságához vezettem, s óvatosan, mégis ritmusosan simogattam.

- Bella, ne! – kapta el a csuklóm, és húzódott kicsivel arrébb.

Összerezzentem a hangjára.

- Valamit rosszul csináltam? –kérdeztem elvörösödve. Nem értettem mi más lehetne a probléma.

- Épp ellenkezőleg, fantasztikus. Mindkét énem élvezi Bella, és nem tudom, hogy képes vagyok-e kontrollálni magam. Nem akarlak bántani – lehelt csókokat a csuklómra, és ujjbegyeimre.

- De, én is szeretnék örömet okozni Neked – pillantottam le zavartan, kerülve tekintetét. Tessék, csak emlegetni kellett a zavarba jövetelt és a pirulást!

Az államnál fogva maga felé fordította a fejem - Épp elég öröm, hogy velem vagy, Bella. Enyém a szíved –tette tenyerét a mellkasomra-, és enyém a tested. – Lágyan cirógatta a melleimet, míg már-már fájdalmasan nem feszültek tenyerének a mellbimbóim. Újra hevesebben kezdtem lélegezni, ahogy tüzes tekintete meztelen testemet pásztázta. – Az enyém vagy! – azzal egy mély lökéssel elmerült testem mélyében.

Nyögés helyett ezúttal a vállába haraptam, amitől Edward mellkasából egy hangos morgás tört fel, majd óvatosan, de határozottan feszült testével a testemnek.

Most már mindkettőnk nyögésétől volt hangos a barlang, olybá tűnt, mintha nem is ketten, hanem egyenesen négyen szeretkeztünk volna. Érdekes, és erotikus dolog volt hallani saját, eltorzult nyögéseinket és a morgásokat.

Újfent a mögöttem lévő nyúlványba kellett kapaszkodnom, hogy a heves lökésekkel szemben megtámasszam magam, közben Edward egyik kezével átölelte a derekam, és ő is az „oszlopba” kapaszkodott.

Lábaimmal szorosan öleltem Edward derekát, nyakát pedig ott csókoltam, ahol éppen értem, miközben magamhoz szorítottam. Ha ember lett volna, bizonyára megfullad tőle, de a fennálló helyzetben csak remélni mertem, hogy érzi, mennyire sokat jelent nekem.

Bár nemrég volt, hogy vágyaim elcsitultak, Edward olyan hatással volt rám, hogy nem telt bele sok idő, máris újfent éreztem, ahogy az alhasam megfeszül, legérzékenyebb pontom pedig bizsereg, szomjazva azt a beteljesülést, melyet nemrég már megkapott.

Edward a nyakamat kényeztette, éreztem és élveztem, ahogy forró bőrömet a hűvösebb, selymes lélegzet cirógatja.

Megfeszítettem a derekam, s még közelebb préselődtem Edwardhoz, hogy még jobban, még intenzívebben érezzem a nekem csapódó testét. Szerettem volna, ha most Edward érné el először a beteljesülést, de olyan hirtelen tört rám, hogy csak egy hangos, nyögésre futotta. Görcsösen remegő izmaim megelégedve ernyedtek el, hangos kiáltásom pedig még mindig visszhangot vert a barlang falain.

Edward mintha csak erre várt volna, pár másodperccel később, miután lökései sűrűsödtek és az „oszlop” kettétört kezei között, egy hangos morgás után követett.

Lélegzetünk akár a maratoni távot futó emberé, boldogságunk viszont a világ összes kincsénél is nagyobb volt.

- Azt hiszem, hogy ezt az „oszlopot” nem lehet felírni a „pótlandó” dolgok listájára – nevetett Edward, miközben a mögöttem lévő nyúlványt szemrevételezte.

- Remélem, Esme ezt a helyet nem szereti annyira, hogy bármit is hiányoljon innen – néztem rá mosolyogva, és közben az „oszlopra” pillantottam, meg az alattam lévő mohára és annak hiányára. – Van egy olyan érzésem, hogy ezt nem lehet úgy pótolni, mint az ágykeretet.

Edward boldog nevetése borzongással töltött el, és megdobogtatta a szívemet – Esme sokkal inkább örül annak, hogy mi boldogok vagyunk, mint bármi másnak, amit a Szigetén látsz. Fogadok, hogy szívesen elküldene minket beszerezni a tönkrement dolgokat, mert addig is kettesben lehetnénk valami új, csodálatos helyen.

- Ez a hely is csodás – néztem most már rendesebben körbe szerelmezésünk színhelyén. A csillogó, kristálytiszta kék víz, és az árnyékok, melyek a vízesésnél beszűrődtek, csodás látványt nyújtottak.

- Romantikus igaz?

- Pontosan erre gondoltam – mosolyodtam el, hisz Edward kitalálta a gondolatom, annak ellenére, hogy nem tudott olvasni benne. – Valóban kitapasztaltad, mire gondolhatok.

- Bella, te mindig másra gondolsz, mint azt az ember vagy vámpír elvárná tőled. Csak most épp én is arra gondoltam és reménykedtem benne, hogy te is annak tartod.

- Gyönyörűnek, igen – bólintottam, s köszönetképpen csókot leheltem ajkaira. Megpróbáltam lekászálódni a mohás, pillanatnyi –vagy annál azért kicsit több-, támasztékomról, de Edward megelőzött. Könnyedén a karjaiba emelt, és lassan kisétált a barlangból.

Óvatosan lefektetett előző helyünkre, a puha mohatakaróra, és elővett a táskából egy nagy törülközőt, amivel finoman, szinte kényeztetésképpen leitatta testünk minden egyes centiméteréről a vízcseppeket.

Amint észrevettem az üveget, azonnal rávetettem magam, és a fél üveg vitaminos üdítőt szinte levegő nélkül nyeltem le.

- Hé-hé, csak óvatosan! Carlisle örülni fog neki, hogy így figyelsz magadra, de örülnénk, ha nem fulladnál bele a vitaminba. Onnan nehezebben tudlak megmenteni, mint a tengertől mondjuk.

- Nem kell ennyire féltenetek, csak jól esett. Komolyan Edward, attól, hogy emberi lény vagyok, még nem hallhatok bele mindenbe! – ráztam morcosan a fejem, és csak azért is ittam még pár kortyot az üdítőből. – Nincs olyan szerencséd, hogy ennyire gyorsan és könnyen megözvegyülj.

- Ha bármi bajod merészel lenni, én... – hajolt hozzám közel és mélyen a szemembe nézett. Látszott, hogy bármit is fog mondani, halálosan komolyan gondolja. Nem akartam, hogy folytassa, mert még élénken élet bennem volterrai utazása.

- Ssh… - raktam ujjamat a szájára, hogy be ne fejezze mondatát. - Nemsokára vámpír leszek, esélyed sem lesz, hogy eltűntess magad mellől. Te mondtad egyszer, hogy a vámpír kapcsolatok nem rövid életűek. Az oltár előtt kellett volna meggondolnod magad, most már örökké a tiéd leszek. És sebezhetetlen, gyors és gyönyörű, akit nem szeretnél majd minden egyes pillanatban felfalni.

- Már most is gyönyörű vagy. Ami pedig a „felfalás” részét illeti… nem vagyok biztos benne, hogy ez vágyam, valaha is meg fog változni.

Azzal óvatosan, pillekönnyű csókokkal hintette a bőröm, elfeledtetve velem a további érveimet, melyek az emberek és vámpírok közti sebezhetőségi különbségeket voltak hivatottak megmagyarázni.  

Ilyesmit képzeljetek el a vízesés mögött (előző fejezet), csak ezek a nyúlványok nagyobbak,  és kevésbé vannak a vízben-> Bella azért tudott rajta ülni. Egy ilyet tört el Edward, és jött le egyes részeiről a moha:)
* tudom, hogy a lélegzet nem lehet selymes, de annyira jól hangzott számomra, mikor leírtam, hogy ezért benne hagytam, bocsiJ

Breaking Dawn: Deletes Scenes 10.

Elérkeztünk a 10. fejezethez is. Még pár fejezeten át húzni szeretném a dolgot, aztán lassan haza kell térnünk Forksba:)! Köszönöm a türelmeteket, s ezentúl inkább egy képzeletbeli hsz-határnál elkezdem írni a folytatást->>és akkor valószínűbb, hogy hamarabb felkerül az új:) Jó olvasást, remélem tetszik!!
A fejezet kicsit rövidebb a megszokottnál, és a 18-as karika most (még) nem kell...

10. fejezet: Piránya és piránya

Mielőtt elindultunk volna az újabb túrára, nekiestem az Alice által csomagolt bőröndömnek. Addig túrtam benne, míg az összes létező fürdőruhát szét nem szórtam magam körül a szobában. Pár perc után, összeszűkült, egyáltalán nem hozzáértő szemekkel, de megtaláltam amit kerestem, s a fürdőbe indultam zuhanyozni és átöltözni, míg Edward szendvicset készítetett az útra. A szendvicskészítés sajnos azt jelentette, hogy nem rövid időre megyünk, ami felbosszantott kissé. Ki akar fárasztani? Csak nem megunta a szexet? Vagy velem van a probléma? A sok kérdőjel elvette a kedvemet az egésztől, kirándulás-egzotikumok ide vagy oda, a hűs zuhany viszont kellemesen felfrissített, a fülkéből kilépve pedig a napot is szebbnek láttam.

Újfent hálát adtam a sors iróniájának, hogy Edward nem olvas a gondolataimban. Én vagyok az egyetlen ember, aki meglepetést tud okozni neki, illetve tud szolgálni olyannal, amire nem számít. Legalábbis remélem. Miközben az előbb kihalászott fürdőruhát rángattam magamra, hallottam, hogy Edward már a mosogatásnál tart, ezért felvettem magamra egy ruhát is, és kimentem hozzá a konyhába.

- Elkészültél? – kérdezte Edward, valószínűleg megérezte az illatomat. Vagy hallotta a lépteimet, szóval minden vámpíradottságát figyelembe véve észrevett, pedig óvatosan közlekedtem.

- Készen vagyok. Hozol táskát, vagy hozzak? – kérdeztem, miközben közelebb léptem, s figyeltem, ahogy becsomagolja a szendvicseket. Egy kulacsnyi színes vizet is láttam a pulton, egy táska mellett.

- Már itt is van, fél perc és indulhatunk – matatott, majd elpakolt mindent és szélesen mosolyogva fordult felém. Pillantása szinte perzselt, láttam, ahogy szemei kissé összeszűkülnek miután gyorsan végigmért. Elégedetten mosolyodtam el, és nyúltam a kezében tartott táskához, hogy kivegyem az üveget belőle, miközben ’véletlenül’ végigsimítottam a hasán, ami kilátszott a kigombolt ingből.

Kicsavartam és beleszagoltam – Ebben mi van? – kérdeztem érezvén a citrusos illatot. Mióta itt vagyunk, többnyire gyümölcsleveket vagy vizet ittam.

- Vitaminos víz. Nagyon meleg van és a víz meg a forróság miatt sok tápanyagot veszít a szervezeted, amit pótolni kell. Ezt a ’koktélt’ Carlisle adta még indulás előtt.

- Kedves tőle, hogy gondolt rá - ittam belőle egy kortyot, finom íze volt. Hasonlított a citromos pezsgőtablettához, amit anyu itatott velem régebben. Kellemesen hideg volt, s ekkor vettem észre a jégdarabokat az üveg alján. Legalább nem fog megmelegedni később sem.

Visszaraktam a táskába, becipzáraztam, és a kezébe adtam.

- Most már mehetünk - azzal megpördültem, megfogtam a kezét, és elindultam a tengerpart felé vezető tolóajtóhoz.

Enyhén fújt a szél, épp csak annyira, hogy a ruhámat lebegtesse, ezért felfogtam a hajam és kontyba csavartam – reméltem, hogy megtartja magát gumi nélkül is.

Az óceánt szemlélve, és Edward kezét fogva, mintha elfújták volna a rossz kedvemet, mosolyogva bújtam férjem karjai közé.

- Merre megyünk?

- A sziget belseje felé. Van ott egy forrás. Az látja el a házat is tiszta vízzel, és gyönyörű. A nap átsüt a fák lobjai között, a víz pedig csodásan kék, még te is leláthatsz az aljáig.

- Úgy, vagyis annyira steril és tiszta, amennyire csak lehet? – tettem fel a hülye kérdésemet, és eszembe sem volt visszavonni. Jól esett bohóckodni kicsit, fárasztani Edwardot. Továbbra sem gondolni az elzárt Jacob-fiókra, a szüleimre, a vámpírrá válásra, vagy hogy ezer százalék, hogy kibukom a Dathmouth-ból. Nagyon halványan úgy éreztem magam, mintha Jessicát alakítanám. – Vannak benne piránnyák vagy valami egyéb, ami embert eszik? Mert akkor lehet, védelemre szorulok… - fogalmam sem volt, hogy képes vagyok összehordani ennyi marhaságot. Egyáltalán nem volt rám jellemző, és Edward is csak csóválta a fejét.

- Neked tényleg megárt az alvás. Nem csak, hogy már nem beszélsz álmodban, hanem „bellátlanná” is váltál. Vagy lehet nem is téged vettelek feleségül, hanem valaki mást, aki a te bőrödbe bújt? Jessica megtalálta a módját, hogyan vetethetné el magát velem? – Elgondolkodó arcot vágott, miközben a ritkuló fák között andalogtunk. Most nem akart a hátán cipelni, talán a normáliság kedvéért, vagy az én kedvemért –lévén a teli gyomor- inkább az emberi mivoltát helyezte előtérbe. - Hmm, pedig meggyőződésem volt, hogy belenyugodott hátrányos helyzetébe, amik közül a legsúlyosabb, hogy a gondolatai úgy üvöltenek felém, mint a süket emberhez hangos beszélővel.

Erre a kijelentésre megtört a lépteim ritmusa. Bár Edward jót nevetett saját viccén, és nekem is azt kellett volna, mi több, én kezdtem az egészet, de egy gyanús gondolat vert éket a fejemben: mi van, ha Edward csak azért figyelt fel rám, mert nem hallja a gondolataimat. Valószínűleg rám sem nézett volna és nem érdekeltem volna, ha olyan lennék, mint a többiek, abban ugyanis teljesen biztos vagyok, hogy Jessica gondolataitól az enyémek sem álltak túl messze. Körülötte forogtak, kár is volna tagadni.

Még mielőtt magamba süllyedhettem volna teljesen, az utolsó fa mellett kilépve a kis vízeséses tavacskához értünk. Csodálatos látvány volt.

Tiszta, kék víz, mohás kövek, vízesés és minden, ami egy egzotikus filmben, egy egzotikus helyhez elvárható.

- Gyönyörű – leheltem, s rögvest megfeledkeztem rémképeimről.

- Megmondtam, hogy tetszeni fog! Ráadásul besétáltunk a sziget közepére. Már le is mozogtad a reggelidet! – nevette el magát. Ettől viszont eszembe jutott a kis beszélgetésünk, és újfent átjárt némi harag. Szóval kalóriaégetés mi?

- Akkor mielőtt elhíznék, úszom egyet. Kiderül, itt milyen a víz. És tudod, ott vannak még a pirányák is…- közben lehúztam magamról a fehér ruhát, és már félig a tavacska felé fordultam. Oldalra pillantva láttam Edward kitágult szemeit, és mintha egy kis szisszenést is hallottam volna, de abban már nem vagyok biztos. Szemérmetlenül mért végig, most nem annak a 20. századi fiatalnak tűnt, aki egy csókot, ha lopni mer álmai asszonyától. Egy érett férfi, vágytól perzselő pillantásával mért végig, amibe beleremegett minden porcikám.

Lerúgtam a papucsom, és a mohás, puha kőágyon végig sétálva a vízbe ereszkedtem. Csodás érzés volt, és gyönyörű.

A halak szétrebbentek, ahogy a vízbe értem, de az útjukat könnyen követni tudtam, hiszen olyan átlátszó volt a víz színe, mint a medencéké.

- Te nem jössz? –fordultam arra, amerről bejöttem, de Edwardot már nem láttam kinn, csak egy csobbanást hallottam az ellenkező irányból, majd szinte azonnal két kar fonódott körém.

- Már itt is vagyok. Csak nem gondoltad, hogy itt hagylak a pirányáknak?- lehelte a fülembe, miközben néhány vízcsepp a nyakamra hullott vizes hajáról – Ússzunk egyet, vétek lenne ezt a fürdőruhát nem kihasználni – mondta, miközben ujjai végig zongorázták az oldalam.

Kirázott a hideg a mozdulattól, a testem máris sajgón vágyott rá. De erős akartam maradni, képes lenni arra, hogy nemet mondjak neki!

- Igazad van –fordultam meg mosolyogva. Csókot leheltem ajkaira, ám még mielőtt elmélyítette volna, a hátára másztam. Nagy erőfeszítésembe került, hogy higgadt tudjak maradni. –Te úszol, én lubickolok a hátadon. Ez remek munkamegosztás nem gondolod? – mosolyodtam el, és belecsókoltam a nyakába. Kicsit meglepettnek tűnt, de nem ellenkezett.

Sajnáltam valahol a dolgot. Tudom, hogy nem akar bántani és félt, de jó lenne, ha ő is kezdeményezne. Ne csak gondoljon rá, hanem tegye is meg, úgy ahogy az a nagy könyvben meg van írva. A nőknek –hát még nekem- kell a megerősítés. Mindig.

Fél óra úszkálás után kifeküdtünk a kövekre. Nem volt kemény, inkább puha és nedves, mert a mohatakaró azzá varázsolta.

- Otthon, és itt is uralkodó szín a zöld. Mégis, itt teljesen máshogy érzem magam – mondtam ki motyogva a gondolataimat, miközben Edward keze az oldalam szabadon hagyott területeit cirógatta egyik ujjával.

- Mert itt csak ketten vagyunk. Te, én, és persze a sziget – minden szavára megcsókolta valahol a bőröm – Forksban a víz inkább csak felülről jön. De itt… Bármikor megmártózhatsz benne, bárhol, bárhogyan. – bársonyos volt a hangja, mint mindig. Most jobban csábított, mint… ne is tudom mikor. Ez az, akarjon csak, még jobban!

- Itt is jön fölülről víz! – nyitottam ki hirtelen a szemeimet, de nem emlékeztem rá, hogy mikor csuktam be. Edward ujjai a combom külső felét simogatták, amik teljesen ellazítottak.

Mit is akartam? Ja igen, kéretni magam, majd vadmacskává válni. Igen, ez a terv. Tehát, kéretni magam… - Irány a vízesés! – azzal arrébb toltam Edward kezét, felálltam, majd a szikla széle felé léptem, hogy beleugorjak a hívogatóan szép vízbe. Már lendületet vettem, mikor Edward hirtelen felkapott a karjaiba.

- Sokkal jobb ötletem van, mint áztatni magunkat – azzal egy hatalmas ugrással pontosan a vízesés elé érkeztünk. Alig csobbantunk. A műugrók is megirigyelhetnék Edward teljesítményét, az már egyszer biztos!

Mire feleszméltem, már átsétált velem a karjaiban a vízfüggönyön át, ahol egy csodás, hátsó barlang tárult a szemem elé.

- Ez már sokkal különlegesebb, mint egy kis ’eső’ alá állni – azzal az egyik nyúlványra ültetett, és olyan mohón vette birtokba ajkaim, hogy eszembe sem jutott tiltakozni ellene.

Bella fürdőruhája

Bella ruhája

A tó (csak gyönyörű kékben képzeljétek)

A vízesés mögötti barlang

Breaking Dawn: Deleted Scenes 9.

Sziasztok:)! Ígérem, a továbbiakban nem a havi 1 fejezet frissítést fogom tartani.... Vége a vizsgáimnak, már "csak" munkát keresek a nyárra (ha valakinek van, szóljon:D!), és más dolgom sincs, mit írni és frissíteni:)) Az előző fejezethez kb. annyi kritika jött, aminek tényleg örültem... Remélem, ezt a számot most is hozzátok! Nagyon köszönöm előre is, és jó olvasást...

9. Ébredés

- Hmm, megint sokáig aludtam? –kérdeztem nagyokat ásítva, miközben feljebb húzódzkodtam az ágyban, hogy Edward nyakába fúrhassam a fejem, így védve szemem a kellemetlen napsugaraktól. A sziget, úgy tűnik ilyen hatással volt rám: Edwardot és alvást csakis nagy adagban kívántam…

- Attól függ, mit értesz a sokáig alatt – mormolta Edward, miközben a mellkasán elterülő karomat simogatta. Hideg ujjainak, lágy, puha érintése jól esett, főleg, mivel a nap már elég erősen sütött be ránk az ablakon keresztül.

- Azt, hogy meleg van, bántja a szemem az éles fény és teljesen elgémberedtem. Ez eléggé „sokáig”-nak hangzik… - motyogtam a vállába, s félig elnyomtam közben egy ásítást. Azt, hogy ráadásként ismét éhesnek érzem magam, nem is akartam megemlíteni. Ha így haladok, mire a Darthmouthba megyünk, akkora leszek, mint egy ház, és nem férek majd be az előadótermek ajtaján.

- Akkor igen, sokáig aludtál – tudtam, hogy mosolyogva mondja, ezért kissé felfordítottam a fejem, hogy lássam az arcát. Szemei boldogon csillogtak, miközben magához ölelt, és egy puszit nyomott a homlokomra.

- Hmm, tudod, az egyik előnye annak, ha vámpír az ember, hogy nem pazarolja az időt alvásra, és ahhoz sem kell plusz fél óra, hogy emberi lényt varázsoljon magából – csipamentesen-, jobb esetben! – Ezzel lezártnak tekintvén a témát visszafúrtam a fejem a nyakába, és mélyeket lélegeztem csodásan hűs illatából.

- Ugyan Bella, az alvás nem pazarlás! Erre rá fogsz jönni, ha már száz éve nem aludtad ki magad úgy igazán. Igaz, hogy nincs fáradtság sem, amit ki kell aludni, de… Néha jól esne, ha mikor behunyom a szemem, nem csak képzelt, hanem valós álmokat látnék. Ha kialudhatnám a problémákat, s könnyű, vagy legalábbis könnyebb szívvel ébredhetnék. 

Erre felkönyököltem, hogy a szemébe nézhessek.

- Az alvás nem mindig segít, Edward. Nem megoldás. Igaz, ha a tested és lelked elfárad, akkor nem vágysz semmi másra, csak egy puha ágyra, és közben reménykedsz: ha felébredsz, jobb lesz minden. De ez nem mindig történik meg. Van, hogy inkább csak rosszabb lesz, üres – biztos voltam benne, hogy ez a beszélgetésünk előhozza annak az éjszakának az emlékeit, mikor hazatértünk Volterrából. Hasonló szavak hangzottak el akkor is. De nem akartam, hogy a régi, rossz emlékek a felszín közelébe kerüljenek, ezért melegen rámosolyogtam, s nagyban reméltem, ezzel befejezettnek tekinthetjük a témát.

Megsimogatta az arcom, én pedig ráhelyeztem a tenyeremet kézfejére, mert nem akartam, hogy elvegye, s belehajtottam a fejem.

- Szeretem nézni, mikor alszol. Hallgatni a motyogásod, elképzelni, hogy mit álmodhatsz, s remélni, hogy benne vagyok az álmaidban – félszegen, szinte kisfiúsan mondta mindezt. Még mindig nem érzi át, hogy mennyire az életem része, hogy mindenhez köze van, ami velem történik.

- Ha emlékeim nem csalnak, többnyire benne vagy – mosolyodtam el, bár némely emlék hatására éreztem, hogy elpirulok. – Mostanában pedig még inkább – zavaromban lesütöttem a tekintetemet.

- Hmm, imádom, mikor elpirulsz – hajolt hozzám közelebb, majd végigsimította orrával az arcom és az állam. A lélegzetem felgyorsult, mikor mély levegőt vett, majd hosszan kifújta, s a hűs légáramlat a dekoltázsomat érte. Éreztem, ahogy a libabőr végigfut a hátamon, karomon, és az egész testemen. Érthetetlen módon eszembe jutott, hogy vajon egy pirulás alatt mennyi vért használ fel a szervezetem. Több vér, gyorsabban kering az ereimben –de miért az arcomban koncentrálódik, és - mindig elárul-, mikor a szívem pumpálja? Biztos valami furcsa anatómia magyarázata van a dolognak, talán Carlisle… 

A gondolat itt teljes mértékben megszakadt, mert Edward az orra után az ajkait használva, a fülem mögötti területet és a nyakamat hintette be érzéki puszikkal. A karomon az összes szőr égnek meredt, ahogy ismét jól eső borzongás futott végig rajtam. Mikor kezével még egy kicsit megdöntötte a fejem, hogy könnyebben hozzáférjen a nyakamhoz, egy igen hangos nyögés is kiszaladt a számon.

- Szeretnéd tudni, hogy miket álmodom? – próbáltam kinyögni az értelmes mondatot. – Hátha nem elég világos számodra, a… motyogásom – sóhajtásba torkollt a mondatom vége, mert Edward óvatosan a nyakamat és a vállamat szívogatta. Csak óvatosan, de a selymes ajkak, és a hűvös, krémként nedves nyelvétől a szavam is elakadt, a gondolataim pedig valahová az agyam leghátsó részébe szorultak. Rögvest megfeledkeztem mindenről: máris elmúlt az álmosságom, az éhségemet száműztem jó messzire, a melegségérzésem pedig rögvest tovaszállt, ahogy Edward hűvös karjával átölelte a derekamat, a takarót pedig hagytam lecsúszni magamról.

Hmmm, egy finom, hűsítő és ébresztő reggeli szeretkezés. Lehet ennél jobban kezdeni a napot? Őszinte vigyor lepte be az arcomat, és beharaptam az alsó ajkam: nem, biztosan nem lehet. Most még inkább örültem annak, hogy megejtettük a kompromisszumunkat. Ki tudja, milyen leszek az átváltozás után, fogok-e ilyet érezni valaha?

De nem akartam erre gondolni éppen most, így visszaszáműztem a zavaró gondolatokat, s minden érzékemmel újfent Edward felé fordultam.  Tarkójába kapaszkodva húztam fel magamhoz ajkait a vállgödrömből, mire egy értetlen pillantást vetett rám, de én válasz helyett csak szenvedélyesen az ajkaira tapadtam. A takaró még lejjebb csúszott rólam, most már csak a köldökömtől lefelé takarta meztelen testem, hisz esténként eszem ágában sem volt újra felöltözni, igaz, többnyire hamar elaludtam.

Jobb keze a hátamat simogatta, balkezével pedig arrébb dobta a zavaró takarót, miközben én a nyakánál fogva húztam magamhoz közelebb, s visszadőltem a párnákra.

Mohón faltuk egymás ajkait, úgy éreztem, mintha már napok, nem pedig órákkal ezelőtt lett volna, hogy utoljára vele lehettem. Zihálva kapkodtam levegőért, mikor eltávolodott tőlem, és mosolyra késztetett volna, hogy ő is – annak ellenére, hogy nincs is szüksége oxigénre-, legalább annyira kapkodja a levegőt, mint én. A szemei sötét aranyként örvénylettek, s szippantottak magukba. Nem tudtam elszakadni a pillantásától, most is éreztem a szikrák pattogását körülöttünk, melyeket csak az olthatott ki, ha testünk újra egyesül. De az sem végelegesen.

Már nyitotta ajkait, mintha mondani akarna valamit, ám most türelmetlenségemben semmit sem akartam hallani tőle, maximum az elégedett morgásait. Türelmetlenül hajoltam feljebb, hogy megcsókoljam, miközben kezeim az alsónadrágját igyekeztek lejjebb tolni, hogy végre igazán közel kerülhessen hozzám, de ez nehezen ment, mert már korábban –valamikor-, önkéntelenül lábai köré fontam sajátomat. Bosszúsan nyögtem fel, ami aztán élvezetesbe torkollott, mert most, hogy Edward ajkai nem az enyémeket csókolták, most a kezét váltották fel, mely a melleimet kényeztette.

Reszketegen szívtam be némi oxigént a tüdőmbe, hogy aztán a következő nyögéssel annál sokkal többet fújjak ki.

Mielőtt túl hamar vége lett volna a csodás érintéseknek, inkább én magam vetettem neki véget: megfogtam Edward csuklóját, mielőtt ujjai elérték volna nőiességem központját, s a hátára gördítettem, majd a combjaira ültem. Most én hajoltam fölé, s kezdtem kényeztetni ajkai után nyakát és vállait, s közben legalább akkora örömöt jelentett Edward nyögéseit és morgásait hallgatnom, mint a saját élvezetem.

Az egész testem bizsergett meztelen közelségétől, s addig-addig fészkelődtem, míg sikerült ráülnöm kemény férfiasságára, s azon mocorognom tovább. Kéjes nyögést hallattam, és tovább mocorogtam Edward ölében, aminek következtében pár másodperc múlva tollfelhő öntötte el az ágyat.

- Bella – hörögte elsötétülő tekintettel-, ne kínozz tovább! – Eszem ágában sem volt kínozni őt, hiszen azzal magamat is kínoztam, ám még mielőtt magamba vezettem volna, még egy kicsit muszáj volt mocorognom, amit mindketten nyögésekkel jutalmaztunk.

Mikor végre magamba vezettem, halványan hallottam, hogy reccsen valamit, s szórakozottan arra gondoltam, hogy az új otthonunkba több ágykeretet kell venni egyszerre. Na és a párnákat sem szabad elfelejteni! Aztán a tekintetemet Edwardra függesztettem, aki kezeivel a melleimet kényeztette, míg én lassan gyorsuló mozgásba kezdtem, és a számat beharapva néztem a naptól gyémántként csillogó arcát és mellkasát, melyhez képest a szemei különösen sötétnek hatottak. Kicsit elpirultam tekintetét látva, mellyel éhesen falta melleim látványát, de a kellemes bizsergés hamar eltüntette szégyenemet. Nem sokkal később kezeit ajkai váltották, s hátamat átölelve ült feljebb, miközben karjaival húzott közelebb magához.

Mindketten nyögdécseltünk, és bár rajtam már kiütköztek az izzadságcseppek, egyáltalán nem szándékoztam befejezni együttlétünket. Mielőtt kiestem volna a ritmusból, melyet Edward ajkainak kényeztetése és a fáradtság indokolt volna, Ő kezeivel a fenekembe markolt, ezáltal fenntartva –ha nem gyorsítva-, az eddig diktált tempót. Nyakába kapaszkodva igyekeztem tartani az iramot, miközben éreztem, ahogy a hasfalam megfeszül, s pillanatokon belül eláraszt a régóta várt gyönyör. Testünk nem hagyta abba a mozgást továbbra sem. Olyanok voltunk, mint az űzött vadak: mintha soha többé nem egyesülhetnénk, ezért most mindent egyszerre, a lehető legtovább tartva előre kell pótolnunk.

Edward addig kényeztette a nyakam, míg újfent a csúcs közelébe nem kezdtem sodródni, ám most szent célomnak tekintettem, hogy megvárom: előbb ő érjen rá fel. Látni akartam az eksztázist az arcán, melyet csak ilyenkor véltem felfedezni.

Nem is tartott soká. Óvatosan a nyakához hajoltam, s csípőmet tovább mozgatva a nyaka egyik oldalát kezdtem harapdálni. Szenvedélyes morgás volt a jutalmam, s éreztem, ahogy egyre keményebben feszül az ölemnek, a mozgásunk csak gyorsult, a szívverésem már a szívrohaméhoz elegendőt is túlhaladta, mikor Edward megmerevedett egy, s az eddigieknél is mélyebben magára húzott még egyszer, utoljára. Mindketten hangosan nyögtünk fel, s én fáradtan omlotta a karjaiba, nyakába fúrva a fejem, miközben a légzésemet próbáltam normalizálni.  Egy mély sóhaj után nem álltam meg, hogy ne kezdjek el kuncogni: bár Edward nem izzadt, én elegendő mennyiséget termeltem mindkettőnk számára, mely a vállaira kenődött át rólam, és minden bizonnyal sok egyéb helyre, de jelenleg csak a vállát láttam.

- Mi olyan vicces? – mormolta, miközben visszadőlt a párnák –többnyire csak párnahuzatok – közé.

- Összekentelek – kuncogtam tovább, s felemeltem a fejem, majd beletúrtam a hajába. Az övé persze nem volt vizes. Még csak nedves sem. De legalább borzos volt!

Mosolyogva néztük egymást, miközben lecsillapodott a szívem és a légzésem is. Szívesen feküdtem volna még órákig így, összebújva, de a gyomrom hangos korgása ismét elárult: erőteljesen jelezte, hogy ennyi kalóriavesztés után ideje lenne pótolni is…

- Ahh, ilyen nincs – jegyeztem bosszankodva, ahogy elkezdtem keresni a tekintetemmel a köntösömet. A takarót magam elé szorítva ültem fel, s kutattam tovább utána, ám mikor felálltam, hogy megkeressem, Edward már ott állt mögöttem, tartva, hogy belebújtassam a karjaimat.

- Ha már a toll elfeledteti veled, hová is raktad, a legkevesebb, hogy előkeresem neked – közölte vigyorogva, majd a hátamhoz tapadva megkötötte a derekamon.

Ajkaimat csókra tartottam, az övvel foglalatoskodó kezeire pedig sajátomat fektetettem, ezzel maradásra kényszerítve őket.

- Ugyan, szívesen kimentem volna köntös nélkül is! – Mosolyodtam el –remélhetőleg kacéran-, s közelebb hajoltam egy újabb vérpezsdítő csókért. Ám még mielőtt beleélhettem volna magam Edward elhúzódott, és a csendet csak a hangos gyomorkorgásom törte meg.

- Ha így folytatjuk, mire hazaérünk Charlie teljesen biztos, hogy le fog csukatni, mert éheztetlek! – lépett tőlem hátrébb, és indult a konyhába.

- Ugyan, ha így folytatjuk, akkor fittebb leszek, mint valaha, ami nálam nagy szó, hiszen sosem voltam odáig a fitneszért. Ráadásul, ha nem folytatjuk így, akkor lehet, hogy ki kell majd szélesíteni az új házunk bejáratát, mert másként nem fogok beférni. Ennyi kaja után… -forgattam meg a szemem, mikor hallottam, hogy a konyhában már csapódik a hűtőajtó.

- Akkor kiszélesítjük – kuncogott Edward, miközben a tegnapi maradékot rakta a mikróba, s engem is figyelt, ahogy közeledem.

- Nagyon vicces – pillantottam rá morcosan, ám nem sokáig tartott az állapot, mert megéreztem az isteni illatokat, s innentől csak a gyomromra tudtam figyelni. Amint elém került az étel, rávetettem magam, pedig majdnem olyan forró volt, mintha most került volna ki a sütőből, de egyáltalán nem bántam. Ittam hozzá két pohár narancslevet is, és a hatalmas tál ételt 10 perc alatt magamba gyömöszöltem. – Lehet, hogy tényleg szükség lesz rá – paskoltam meg fanyalogva a hasam.

- Ugyan –lépett oda Edward, miközben elvette a tányért -, délután ledolgozzuk! – Kacsintott rám, s nekem fény gyúlt az előbb még laposakat pislogó szememben. – Tudok egy nagyszerű helyet a dzsungelben, amit még nem láttál…. – kezdte, de én bosszúsan horkantottam egyet. Dzsungel, túra, fáradtság, és én, ami egyenlő az ügyetlenkedéssel. Nagyszerű, nem éppen erre a ledolgozásra gondoltam. Tehetetlenül fintorogtam egyet.

Vagyis, rajtam múlik minden, nem igaz? Ha túra, hát legyen túra, de hogy hogyan alakul, az majd kiderül! Megbánod te még ezt, Edward Cullen….

Breaking Dawn: Deleted Scenes 8.

Sajnálom a pár napos csúszásokat! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem teljes mértékben kikészít ez az időjárás, olyan migrénjeim vannak, hogy csak na... Tudom, ez nem mentség, mert amúgy is gép előtt ülök (hát ez sem javít rajta tudom), de hogy még pluszban értelmes mondatokat hozzak össze, amiben örömötöket lelitek.. hát az NEHÉZ:)! Mindenesetre remélem tetszeni fog ez a rövidke fejezet is, most legalább van ihletem a következőre:)! Örülnék, ha írnátok nekem, mi róla a véleményetek, hogy tetszik, stb., mert minél több hsz. van, annál nagyobb a kedvem az íráshoz, hogy megfeleljek nektek:)! Előre is köszönöm:)
u.i.: még mindig tart a vizsgaidőszak sajnos:(

8. fejezet: Boszú vagy élvezet?

Edward nevetése betöltötte a konyhát, mihelyst kiszabadította ajkait a fogságomból. Libabőrös lettem tőle, olyan volt hallgatni, mint szomjazónak egy korty vizet inni: az ember mindig csak többre vágyik belőle. Óvatosan felemelt a pultról, s közben egyik keze a hátamat cirógatta. Mosolyogva fúrtam a fejem a nyakába –mélyeket lélegezve-, miközben lábammal még mindig szorosan öleltem át derekát. Eszem ágában sem volt addig „leszállni’ róla, míg ő nem akarja. Persze a gondolatba belepirultam, - hiszen eléggé bensőséges helyzetben voltunk-, épp ezért jól esett a hűs vállakon pihentetni az arcom. Légzésem lelassult, jótékony köd ereszkedett elmémre, bár eszem ágában sem volt most elaludni, csak egy kicsit pihentettem a szemem, azért csuktam le. Hallottam, hogy a sütő sípol, jelezve, hogy lejárt a beállított időtartam, hogy elkészült a vacsorám. Éreztem a szalonna illatát, jólesett belélegezni, ráadásul még a gyomromnak is nagyon tetszett az illat, de a fejemet lusta voltam felemelni, inkább még mélyebbre fúrtam magam, ha ez egyáltalán lehetséges.

- Bella, elkészült a vacsorád – szólított mosolyogva Edward, de én csak egy bosszús nyögéssel válaszoltam, s eszem ágában sem volt megmozdulni. Még két lélegzet Edward illatából, és a szalonna illatára nem is emlékeztem, csakis az övé töltötte be érzékeimet. – Enned kéne –próbálkozott ismét, de csak még szorosabban fontam karjaimat a nyaka köré.

- Nincs kedvem – motyogtam álomittas hangon. Még pár perc és olyan mély álomba zuhanok, hogy semmire sem ébredek fel.

Éreztem, hogy elindul velem valamerre, gyanítottam, hogy a hálóba, ám az agyamra egyre vastagabb köd ereszkedett, s néhány másodperc múlva szinte semmit sem érzékeltem némi csöpögésen kívül.

- Bella, ha nem kelsz fel, kénytelen leszek más eszközökhöz folyamodni!- Edward mondott nekem valamit. De a hangja inkább altatódalként hatott rám, semmint, hogy felébresztett volna és felfogtam volna szavait.

Arra viszont nem számítottam, hogy Edward gonosz lesz velem. De tényleg. Mindig mondja, hogy önző, félelmetes, és miegyéb, de hogy ennyire gonosz, azt valahogy sosem képzeltem volna!

- Áááá! – sikkantottam és kapkodtam levegő után hirtelen, mikor a hideg esőcseppek a felhevült bőrömre ömlöttek. Idiótaként kezdtem el kapálózni a kezeimmel, hogy valahogy eltaszítsam magamtól a vízsugarakat, de ez nem ment éppen könnyen. Lemondóan adtam fel, s inkább a légzésre koncentráltam, bele ne fulladjak az áradásba… Edward pedig csak kuncogott. Hihetetlen, de kinevetett! – Mit csinálsz? Teljesen elment az eszed? – bosszúsan néztem rá. Igaz, koncentrálnom kellett hozzá, mert félő volt, hogy ha sokáig a szemébe nézek, még elkápráztat, mint mindig.

Pár másodpercbe beletelt, mire felfogtam, hogy Edward beállt velem a zuhanyzóba, s ránk folyatta a vizet, ami történetesen nem is volt olyan hideg, főleg a bőréhez képest nem.

- Bár igazán tüneményes vagy, és imádom, mikor a karjaim közt alszol, de muszáj enned és rendesen pihenned – nézett mélyen a szemembe. Mondtam én, az elbűvölés… Máris elpárolgott szinte teljesen a mérgem. Pedig olyan jót aludhattam volna!

- Ha imádod, ha a karjaidban alszom, nem kellett volna felkeltened a zuhannyal –préseltem össze ajkaim, s tüntetőleg most már igazán le akartam szállni Edwardról. Karjaimmal megtámaszkodtam a vállán, lábaim pedig eleresztették derekát. A zuhanyzó falát kezdtem bámulni az arany szemek helyett, hátha úgy teljes mértékben felfogja a tulajdonosa: mérges vagyok rá.

- Én csak gondoskodó férjként, meg akartalak fürdetni. Arról igazán nem tehetek, hogy felébredtél rá… De ha te ennyire élvezed, hogy rajtam vagy, akkor ez ellen nem tehetek semmit, jobb, ha evés nélkül fekszünk le – a nyakam annyira bizsergett, ahol Edward kitartóan nézte, úgy éreztem, mintha több millió hangya mozogna ugyan azon a területen. Már éppen nyúlt, hogy elzárja a vizet, mikor megakadályoztam benne.

- Igazad van. A fürdés muszáj, ha te enni akarsz, akkor jobb, ha tisztán kapsz meg –fogalmaztam egy vagy kétértelműen. Magam sem igazán tudtam, hogy mit is akartam kihozni ebből.

- Ahh, akkor fogalmazok másképp, azt szerettem volna, ha kényelemben és teli hassal fekszel le. Egyelőre nem áll szándékomban táplálkozni, pláne nem belőled – itt felkuncogtam. – Ez egyáltalán nem vicces Bella! – nézett rám megrovóan, miközben a fenekemnél fogva még mindig magán tartott. Pedig a helyzet, már csak emiatt is, de igazán komikus volt.

Mikor végre letett a kőre, meginogtam egy pillanatra, s hiányérzetem volt. Belepirultam, ha eszembe jutott, hogy tulajdonképpen úgy aludtam el, hogy Edward bennem volt. Ez igazán, uhh, nem is akartam tovább vinni a gondolatot, ezért mielőtt felrobbant volna az arcom a rengeteg vértől, ami oda tódult, a zuhany alá tartottam a fejem, hogy kicsit lehűtsem magam.

Csukott szemekkel élveztem a vizet, s most már örültem, hogy Edward nem engedett e nélkül lefeküdni.

 Vakon kezdtem tapogatózni a samponom után, hogy egy hajmosással magamat és a hajamat is felfrissítsem kissé. Nem foglalkoztam vele, hogy Edward mögöttem áll, s minden bizonnyal engem néz.  A csukott szememnek köszönhetően legalább sikerült megállnom, hogy őt bámuljam.

Végre a kezembe akadt a flakon, gyorsan kinyomtam belőle egy nagy adagot, s máris a hajamat dörzsöltem vele. Jól esett, ahogy megtöltötte az egész helyiséget az eper illata. Edward minden bizonnyal melegebbre állította a vizet, mert éreztem, hogy a levegő nehezebbé válik, és pára tölti be a szobát.

Mikor végeztem, a zuhanyrózsa alá álltam, s forgolódva igyekeztem kimosni a habot a hajamból. Sokáig tartott, ahogy hátrahajtottam a fejem, a hajam egészen a fenekemig leért. Lehet, ideje lenne levágatnom kicsit? Eddig Alice nem engedte az esküvői kontyom miatt, de most, már nem szólhat bele.

Csukott szemmel élveztem az erős vízsugarakat, melyek a hajamról a testemre mosták a habot. Kifejezetten lazító és frissítő hatással volt rám.

Hallottam, egy kis szisszenést mögülem. Alig sikerült visszafojtanom az elégedett, vagy már gonosz vigyoromat. Úgy, szóval Edwardnak tetszik a látvány. Fogalmam sincs, miért akartam büntetni őt azzal, hogy a kelleténél tovább mosom a hajam. Valahol mélyen azt hiszem azt reméltem, hogy annyira kíván, de annyira… Mennyire is? Annyira, hogy vacsora előtt egy közös zuhanyzásra akartam elcsábítani. Aminél a hangsüly a közös szón van. Lehet, ideje lenne behajtanom rajta a tervemet? Lehet sikerül rávennem, hogy tulajdonképpen annyira nem vagyok fáradt, hogy szívesen foglalkoznék vele itt, a zuhany alatt egy kicsit többet. Vagy jóval többet…

Még végig sem vittem a gondolatot, mikor éreztem, hogy két hűvös, krémes tenyér simul a vállaimra, s körkörös mozdulatokkal igyekszik eloszlatni rajta a tusfürdőt.

Okééééé, gondoltam, ebből aztán nem lesz sokáig durci. Alapvetően hiányzott belőlem az a gén, amivel sokáig tudnék Edwardra haragudni.

Edward körkörös mozdulatokkal mosdatott, aminek következtébe néhány perc után szó szerint lángra lobbant a vérem. A vállam után a melleimet vette kezelésbe, majd a derekamat, közben ajkaival a tisztára mosott felületet térképezte fel. Néhány perc után a mellkasának dőlve lihegtem, s próbáltam visszafojtani a nyögéseket, mert a falak és a víz, azt többszörös hangerővel verték vissza.

- Ugye tudod, hogy csakis a te javadat szeretném – suttogta a fülembe, miközben egyik keze a hasam aljára kúszott. Egy értelmes gondolatom sem volt.

- Ahamm – motyogtam, de közben egy nyögés is elhagyta a számat, ahogy lejjebb haladva Edward a testem leglüktetőbb pontját kezdte kényeztetni.

- Most már jó ötletnek tartod igaz? –éreztem, hogy mosolyog, miközben orrával a fülemet cirógatta. A lábaim heves remegésbe kezdtek a hangjától, de valószínű, hogy a lábam közt munkálkodó keze is közrejátszott benne.

- Ahamm – nos, a szótáram igen csak lecsökkent az utóbbi pár percben.

- Akkor jó. Ezt tartsd észben, mindig – lehelte, majd ajkai és nyelve a nyakamra tapadt. Ennyi kellett, nem több, s olyannyira kezdtem remegni, hogy a lábaim egyszerűen megadták magukat, mint a kocsonya. Még szerencse, hogy Edward a bal kezével még épp idejében elkapta a derekam, s nem hagyta, hogy elessek. A víz továbbra is simogatva ölelt körül minket, miközben fáradtan pihegtem Edward karjai közt.

Egy széles mosoly terült el az arcomon, s óvatosan kinyitottam a szemem, úgy éreztem, órákkal ezelőtt volt, hogy lehunytam.

- Tudod, máskor is megfürdethetsz. Igazán kellemes élmény.

- Akkor már nem haragszol? – kérdezte mosolyogva, s kinyúlt egy törülközőért.

- Ha azt mondom, de igen, akkor kinn folytatjuk?- pördültem egyet a tengelyem körül, s akaszkodtam a nyakába, miközben beterített minket egy fürdőlepedővel. Nevetése ismét olyan volt, hogy úgy éreztem, bármit megadnék azért, hogy tovább hallgathassam. Az utolsó csepp vizet is.