3. Breaking Dawn: Deleted Scenes

Kívánságotokra, itt is van a Próba 2, aminek létrejöttéért Kathleennek is köszönet jár, ugyanis ennél a fejezetnél ő adta az alaphangot, aminek hála beindult a fantáziám:)!
Köszönet a 40állandó olvasónak és a több, mint 6000 látogatónak! Nagyon jól esik, főleg ha ez a kommentek számában is megmutatkozna...:P

3: Próba 2

Fél pillanat múlva Edward a hátára kapott, s elindult a hálószobába. Dagadt a keblem a büszkeségtől, kétség sem fér hozzá, ha pasi lettem volna, biztos ütögetném, mint King Kong.

Mosolyogva cipeltettem magam kedvenc vámpírommal, s finom csókot leheltem a nyakára. Megborzongott, s letett az ágyra, majd fölém hajolt. Csak tanulmányozta mosolygós arcomat, de éreztem, hogy egyik kezével finoman cirógatja az oldalam. Leheletfinom érintés volt, s nem tehettem róla, akaratlanul is felnevettem.

Bár egyáltalán nem illet a helyzethez, eszembe jutott Phoenix, amikor anyu csiklandozta az oldalamat, s ettől még nagyobb nevethetnékem támadt. Edward felvont szemöldökkel nézett engem, mintha nem tudná, hogy mi bajom.

- Sa, sa, sajnálom –kapkodtam levegő után, s próbáltam rendezni vonásaimat. Ő csak felhúzta egyik szemöldökét és ismét végigsimított az oldalamon, s most már visszatarthatatlanul kirobbant belőlem a nevetés. Edward nem volt rest, az első döbbent pillanat után könyörtelenre vette a figurát, s egyik rimánkodásomra sem volt hajlandó abbahagyni. Kínomban lefordultam az ágyról, mert nem bírtam tovább, ahogy az ujjai a bordáimon játszadoztak. A hangos puffanás helyett Edwardon értem földet, - na nem mintha ő puhább lett volna –de tagadhatatlanul az esés egyik kellemesebb válfaja volt.

Széles vigyor ült ajkain én pedig majdnem dühös lettem. Hogy miért? Mert elszállt a romantikus pillanat, konkrétan miattam. De inkább elmosolyodtam, s fél pillanatra lehajtottam Edward mellkasára a fejem, így próbálva hosszabb távon levegőhöz jutni, s közben óvatosan én is csiklandozni kezdtem. Elvetélt ötlet egy szobrot nevetésre bírni… Legalábbis ettől.

- Próbálkozz csak kedvesem, de nehogy beletörjön a körmöd – vigyorodott el. Mire csak felhúztam az orrom, s finoman a mellkasára ütöttem, ugyanis igaza volt: zúzódás nekem, lehelet a mellkasának…

- Te csak ne aggódj a körmöm vagy bármi másom miatt! – azzal felkeltem róla, s komolyságot erőltetve magamra a háló ajtaja felé mentem. Nem követett, innen reméltem, mégsem vagyok olyan rossz színésznő, hogy egyből rájön, sosem haragudnék rá. Az ajtónál megállva visszafordultam az ágy felé, amely mellett kővé dermedve feküdt, s kissé fájdalmas tekintettel nézett rám.

Egy pillanatra összehúztam a szemeimet, majd hagytam, hogy a vigyorom kiszélesedjék, és kinyújtottam rá a nyelvemet, majd nevetve futásnak eredtem a házban. Keresztül bukdácsoltam a nappalin, s egy szellőt éreztem magam mellett. Mire felpillantottam, az ebédlő asztal másik oldalán Edward állt karba font kezekkel, s mosolyogva nézett rám. Ki akartam kerülni az asztalt, így elindultam balra, de ő jobbra lépett, ezért megpróbáltam jobbra mozdulni, de még mielőtt a lábamat megemeltem, már ő ott is volt a térfelének azonos oldalon.

Gondolatolvasási képességét nem használhatta rajtam, de emberi mivoltomat képtelenség lett volna nem legyőzni. 

- Nem ér úgy macskának lenned, hogy vámpírképességeid vannak – szóltam rá mosolyogva, miközben éreztem, hogy az adrenalin megemelkedik a véremben.

- Miért, egy ilyen csábító egér érvényes? – kérdezte, s közben a vállait megroggyantotta.

- Hiszen a macska is azért vadászik az egérre, mert az ínycsiklandozó. Végülis nem különböztök túl sokban… - hagytam lógva a mondatot, s ahelyett, hogy megkockáztassam bármerre is indulnék el, úgyis Edward karjaiba rohanok, inkább hátráltam pár lépést, amit ő feszülten figyelt. Egy szellő meglibbentette az erkélyajtó függönyét, s ezt jelnek tekintettem: szinte szó szerit kivetettem magam rajta.

Edward egy szempillantás alatt elkapott. De nem kapott ölbe, vagy szorított satuba, egyszerűen csak hozzáért a hátamhoz, s már távolabb is ált.

- Egy:null a macskának – feleli vigyorogva, s elkezdünk körözni a homokban. A pálmafák sűrű árnyékot vetettek ránk, így Edwardot csak néha láttam felcsillanni, de az is éppen elég, hogy elterelje a figyelmemet. Lehajolok, hogy lesöpörjem a lábamról a homokot, de közben figyelem, nehogy meginduljon felém, bár akkor nem sok mindent tehetnék.

- Az egerek is okosak ám – s áthidaltam a köztünk lévő 3 méteres távolságot egy maréknyi homokkal. Edward vámpírsebessége ide vagy oda, arra nem számított, hogy úgymond kicselezem. – Egy-Egy.

- Igen, látom már csalni is tudnak –gondolkodik el egy pillanatra, majd ördögien elmosolyodik, miközben lesöpri magáról a homokot. Ettől mindig félnem kellene, de folyton csak lenyűgöz. Na, ki csal és hogyan?

Edward közelíteni kezdett felém, de én a tenger felé hátráltam. Mindketten mosolyogtunk a másikra, igaz én ismét és folyton le voltam nyűgözve a ragyogásától. Mikor a talpam nedves homokot ért, egy pillanatra csodálkozva lenéztem, hogy már a tengerig jutottunk, s ő ezt használta ki.

Mire feleszméltem, már a leterített a homokba, s karjaimat a fejem fölé szegezte.

- Kettő:egy, s én nyertem – vigyorgott teli szájjal, miközben a ruhámról próbálta leseperni a vizes homokot.

- Rendben, legyen – vontam vállat, és megforgattam csuklóimat, hogy engedje el – De jól vésse az eszébe Mr. Cullen, hogy nemsokára eljön az a nap, mikor én is csillogó-villogó hiper-szuper vámpír leszek, s akkor semmi sem állíthat meg abban, hogy elkapjam! – szabaddá vált kezeimmel elégedetten öleltem magamhoz.

- Bella – nézett rám nagyon komolyan – Te már réges rég elkaptál engem. Már több, mint másfél éve, a tiéd vagyok, s csak egyetlen szupererővel vonzottál magadhoz.

- Tényleg? Mivel is? – gondolkodtam el, ugyanis fogalmam se volt, mire gondol.

- Hogy hihetetlenül vonzol minden bajt, s ezzel együtt a legnagyobb veszedelem is a tied lett:én.

- Akkor azt hiszem, áldanunk kell ezt a tulajdonságomat! – vigyorogtam teli szájjal, s nyakához hajolva beszívtam az illatát. A testem egyszerre kapott lángra és szállta meg a nyugalom attól a menyei aromától, amit éreztem rajta. Annyira finom volt, hogy muszáj volt megízlelnem, ezért végighúztam a nyelvemet az artériáján, amitől Edward teste megfeszült, de nem tett semmit.

Ezen felbátorodva még egyszer megismételtem a mozdulatot, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve beleharaptam, mire válaszképpen Edward mellkasából egy mély morgás tört fel, a testén pedig remegés futott végig.

- Kettő:kettő, és ezzel döntetlen – suttogtam mosolyogva, majd szenvedélyes csókcsatába kezdtünk, s az agyam egy nagyon kicsi része képes volt arra gondolni, hogy most sokkal bátrabb és szenvedélyesebb Edward, mint a nászéjszakák előtt volt. Mohón tapadtam ajkaira, közben tagadhatatlanul éreztem, hogy megkívánt. Kezeimmel a tarkóját és hátát simogattam, úgy éreztem, hogy az ő teste is felhevült, csak úgy mint az enyém, de lehet, hogy csak a képzeletem játszadozott velem.

Ajkaim kényeztetéséről áttért a vállamra és a kulcscsontomra, amitől egy mély sóhaj szakadt ki belőlem, s még erősebben szorítottam magamhoz. Lábaimmal átkulcsoltam a derekát, s közben örült gyorsasággal próbáltam a nyakba akasztós ruhám kötőjét kicsomózni.

Remegett a kezem, ezért alig sikerült a művelet, ráadásul Edward észrevette mit csinálok, s láttam megvillanni a tekintetét, ahogy feltekintett a karom csókolgatásából.

Miután sikerült kioldanom a csomót, következett a fürdőruhám felsőjéé, amit idegességemben legszívesebben széttéptem volna. Mikor elkezdtem cibálni, Edward abbahagyta áldásos tevékenységét, és mély hangon beszélni kezdett.

- Megtennéd, hogy abbahagyod a ruháid tönkretételét? –villogó szemekkel nézett rám, de néha elidőzött az ajkaimon a tekintete, néhol pedig lejjebb vándorol – Bármikor szívesen odaadom a kártyámat, hogy mindenből újat és még többet vegyél, de  azt hiszem jobb lenne, ha azt a darabot nem szednéd le magadról.

- Miért, te szeretnéd? – kérdeztem huncutan, közben kétségkívül mindkettőnknek a Cullen házban folytatott beszélgetés jutott eszünkbe, kivéve, hogy most már tudom, mit veszítettem akkor.

- Nagyon. Nagyon. Szeretném – pecsételte meg minden szavát egy csókkal – De nem változtatom meg a véleményemet Bella, bármennyire is ezt akarjuk –idegesítően komoly hangon mondta mindezt. A játékosság kiveszett a hangjából, és a szenvedély sötét színeit is láttam eltűnni sötétarany szeméből.

- Aha. Szóval ma megint túrázunk igaz? –sóhajtottam lemondóan, a kezeimet pedig a homokba ejtettem. A tengervíz körbenyalta egyik karomat, mert egyre kijjebb jöttek a hullámok.

- Nem. Megetetlek, és nagyon nászutasan megnézzük a naplementét – mosolygott bocsánatkérően, s közben a kiskutyanézését gyakorolta rajtam, nem mintha szüksége lenne rá.

- Hát jó. Akkor lezuhanyozom, mindenem tiszta homok- kezdtem el felállni, és persze Edward tökéletes úriemberként segített benne.

- Addig annyi ételt csinálok neked, hogy ma már nem végzel vele – fogadkozott vigyorogva.

Kézen fogva indultunk vissza a házba, a nappaliban azonban, mielőtt elváltak volna útjaink magam felé kezdtem ráncigálni a férjemet, aki értetlen fejjel nézte mit csinálok.

- Mond csak, nem akarsz segíteni a fürdésben? – villantottam rá egy ezer wattos csábító mosolyt, melyet Edward egy kitörő nevetéssel jutalmazott, s ügyesen kicsúsztatva a kezét az enyémből a konyha felé vette az irány. Még s fürdőszoba zárt ajtaja mellett is hallottam nevetését. 

2. Breaking Dawn: Deleted Scenes

Ez a fejezet igen light-osra sikerült... Mondjuk, hogy ez egy átvezető, a 6. fejezet előtt:)

2. Próba 1

Néhány nap után eltöprengtem azon, hogy vajon a papok különbek-e Edwardnál. Mondjuk, ő legalább nem mormol áhítatosan imákat maga elé, és apácák sem veszik körül. Még.

Becsületére legyen mondva, az ígéretét teljes mértékben megtartotta: bárhogyan is közeledtem felé – amiben egy csepp szexualitást sejtett – azt óvatosan kikerülte, eltűnt valami pitiáner indokkal, vagy szimplán mérgesen összeráncolta a szemöldökét, és annyit mondott: „Bella”. Szép nászút, mondhatom.

Igazság szerint elszégyelltem magam, amiért a szex miatt duzzogok, mint jelen pillanatban is, a tengerparton fekve. Edward egész idő alatt csodálatos velem: ágyba hozza a reggelit, a világ legszebb szigetére hozott nászútra, és olyan helyekre visz el kirándulni, amiket még sosem láttam, és mindig is akartam. Pár szóval összefoglalva: azért vagyok mérges a férjemre, mert az én érdekemben nem hajlandó szeretkezni velem. Szép kis feleség vagyok...

- Ahhr! –morogtam fel eltakarva a szemem elől a napot.

Fél pillanat sem telt bele, s máris éreztem egy árnyékot magam fölé vetülni. Kikukucskáltam az ujjaim közül, s Edward aggódó tekintetét láttam fölém tornyosulni.

- Valami baj van? – kérdezte közelebb hajolva. Biztos azt hitte, hogy a szememmel van baj. Vagy egy gonosz valami megtámadott…

- Igen! – bólogattam, mikor a következő terv megfogalmazódott bennem – Valami belement a szemembe, és fáj – biggyesztettem le ajkaimat. Gyerekes voltam? Igen, eléggé, ráadásul egyből Emmett jutott az eszembe magamról, amitől majdnem elmosolyodtam.

Edward közelebb hajolt, s óvatosan széthúzta hunyorgó bal szemem, s kutató tekintettel figyelte.

Minden erőmre szükségem volt, hogy ne lágyuljak el és kerüljek a hatása alá, ezzel elrontva a tervemet.

- Nem látok semmit – húzta össze a szemöldökét Edward – Biztos csak egy homokszem. Hozok vizet és kitisztítom – azzal egy fehér, ragyogó csíkot hagyva maga mögött eltűnt, mielőtt akár levegőt vehettem volna. Mire kettőt pislantottam a hirtelen fénytől, már újra fölöttem állt, egyik kezében egy tállal a másikban pedig egy kendővel. Mellém térdelt, és óvatosan kitisztogatta a nedves kendővel a szemem.

- Most már jó? – kérdezte, amíg lerakta a segédeszközeit.

- Nem – ráztam a fejem szomorúan, s igyekeztem kitartani vizslató tekintete ellenére – Még mindig érzek valamit.

- Hmm – összehúzott szemöldökkel hajolt még közelebb, annyira, hogy orrunk már összeért.

Galád módon ezt használtam ki én. Karjaimmal óvatosan átöleltem a nyakát, s köszönömöt rebegve megcsókoltam. Nem éppen a homokszem volt az a valami, amit jelen pillanatban éreztem magamon.

Elmosolyodva hagyta magát csókolni, de mikor lábaimat a dereka köré fontam, azt hiszem egyből megértette, hogy mire megy ki a játék, s mosolya, mely köszönő csókomnál az ajkain volt, egyből lehervadt, s egész testében megfeszült – Azt hiszem megbeszéltük, hogy nem Bella! – húzódott el tőlem, mihelyst lefejtette a lábaimat, s karjaimat magáról.

- Ahh, nem Edward, NEM beszéltünk meg semmit! - dobbantottam fekve a tenyeremmel – Te csak egyszerűen kijelentetted, hogy nem nyúlsz hozzám többet és kész! – összeszorítottam a számat, s pár percig dühösen meredtem rá. Mikor felfogtam végre, hogy most sem csinálni semmi, dühösen felpattantam és trappolva visszaindultam a házba miközben igyekeztem lesöpörni a ruhámra ragadt homokszemeket.

Csak néhány métert haladhattam, mikor valami hűvös letepert, ám mielőtt az arcom a homokban landolt volna, már a hátamon is feküdtem.

- Azt hiszed, nem tennék meg mindent azért, hogy most veled lehessek? – feküdt rám Edward óvatosan, karjaival tartva magát – Azt hiszed, nem tölteném én is szívesebben az időt úgy, hogy benned vagyok és nem csak veled? – figyeltem, ahogy aranyszín szemei elsötétülnek. Azt hiszem, hogy a harag, az éhség és a vágy keverékétől.

- Akkor ne fogd vissza magad – suttogtam rekedten, s újfent köré fontam karjaimat, s úgy húztam közelebb – Hagyd végre, hogy elcsábítsalak! – mosolyodtam el halványan.

- Nem lehet – rázta meg a fejét, s szemeit szorosan behunyta. Mikor legközelebb kinyitotta, újfent aranyszínűek voltak – Nem élném túl, ha bántanálak.

- Ugyan Edward! Csak egy kis gyakorlás kellene. Nem történt semmi komoly! Ha elesek is vannak ilyen zúzódásaim, sőt rosszabbak, ráadásul veled sokkalta jobb, mintha elesnék…

- Értsd meg kérlek! Nem akarlak bántani! Többet, egyszerűen nem tudlak bántani, nem viselném el, ha…

- Tudod, olyan dolgokra mondod, hogy bántasz, ami nem igaz. Miért nem hiszel nekem? Ha azt mondom, hogy nem vészes és ezt akarom és ez a jó nekem? Miért nem nekem hiszel? Azt mondtad egy hónapja a réten, hogy azt tehetem, amit akarok, mert Te nem tudod mi a jó nekem, akkor most miért szeged meg a szavad? – soroltam kissé élesen az érveimet. Valahogy meg kellett törnöm az ellenállását.

- Bella, elfelejted, hogy a látásom bárki ember fiánál jobb –mosolyodott el halványan – Bár számodra halványulnak a foltok, én még mindig olyan élesen látom, mintha most okoztam volna őket.

- Ugyan! Hunyd be a szemed és akkor nincs probléma – válaszoltam rám nem jellemző szarkasztikussággal.

- Sajnálom – kért bocsánatot már vagy ezredszerre – Majd ha átváltozol, ígérem, bármit megteszek neked – lángolt fel egy pillanatra a vágy a tekintetében, hogy aztán ugyanolyan gyorsan ki is hunyjon.

- Ahhr – mordultam föl ismét.

- Ez nagyon vámpíros volt – vigyorodott el, s megcirógatta ajkaival az enyémet. Nem hagytam, hogy másodpercek múlva elhúzódjon, szorosan magamhoz öleltem, igaz neki egy csöppnyi erőfeszítésébe sem került, hogy leszedje, de ahogy fel akart állni rólam, úgy követtem én is testének vonalát.

Éreztem, hogy kíván. Már majdnem kezdtem örülni ennek, hiszen akkor sikeresnek vélhető a technikám, de éreztem, ahogy teste megfeszül, s sikerül visszafognia magát. Legalábbis addig sikerült neki, míg nem kezdtem el „galád” módon dörgölőzni hozzá.

Most az ő mellkasából tört fel egy kisebb morgás, majd fogta a kezeimet, és a hátam mögé kulcsolta.

Megint elfelejtettem levegőt venni. Most viszont mérgesen fúrtam a nyakába az arcomat, s próbáltam elrejteni, mennyire csalódott vagyok a sikertelen kis akcióm miatt.

- Tudod, - mormoltam a nyakába, mélyeket lélegezve elképesztő illatából – Most távolságtartóbb vagy velem, mint tavaly – inkább a tavalyi évet említettem, s nem közvetlenül a születésnapom előtti időt. Az az élmény mindkettőnkben hevesen élt. – Annyira rossz ez így. Házasok vagyunk, s még csak át sem akarsz ölelni – bukott ki belőlem a panaszáradat, pedig nem akartam. – A csókról már nem is beszélek, vagy bármi másról. Ha nem szeretnél, azt hinném, hogy…

Éreztem, ahogy elengedi a csuklómat, s a nyaka köré tekeri a karjaimat, közben mélyet szippantott a hajamból. Mindig ezt csinálta, ha bűntudata volt, vagy ideges.

Nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot.

- Inkább ne higgy, és ne is gondolj semmit Bella – fogta két keze közé arcomat. Érintése, mint a hűvös bársony, jól esett a tengerparton. - Szeretlek, mindennél jobban, az életemnél is jobban, épp ezért vagyok képtelen arra, amit a legjobban szeretnél, még ha az is volt életem egyik legcsodálatosabb éjszakája. És, talán azért vagyok kicsit tartózkodóbb, mert ha egyszer leszakítottad a tiltott gyümölcsöt, s megízlelted, utána sokkal nehezebb ellenállni neki.

Na tessék, már most Évához hasonlít, pedig nem is tudja, hogy én meg paphoz őt. Addig jó.

- Értem – megcsókoltam egyik tenyerét, majd kacéran elmosolyodtam – De nem adom fel.

- Ebben valahogy biztos voltam – rázta Edward a fejét, de most az volt az érzésem, hogy nem bánta annyira.

- Mi lenne, ha bemennénk egy kicsit a hálószobába? – tettem fel mohón a leginkább foglalkoztató kérdést - Tudod, kicsit gyakorolhatnánk, hogyan legyél hozzám közel. – nem hagytam, hogy a szavamba vágjon – Csak annyira, mint otthon. Semmi több.

- Megpróbálnálak visszafogni, de valahogy én sem akarom - vigyorodott el, ugyanakkor komoly is maradt. – Most, hogy már ismerem a gyenge pontját Mrs. Cullen, könnyű lesz alkudozni! – suttogta a fülembe.

Kirázott a hideg, de még megkérdeztem, amit akartam – Mégis, mi a gyenge pontom?

- Ó, hát én! – mondta diadalittasan, s orrával végigsimította a fülemet, onnan továbbhaladva a fülem mögötti érzékeny területet és így tovább. Úgy éreztem, a szívem már sosem fog szabályos tempóban verni, de ez egyáltalán nem zavart. A hideg futkározott a gerincemen, lehelete és érintései nyomán.

Finoman eldöntött a homokban, s csak cirógatta az arcomat ujjaival, miközben egymást néztük. A közelünkben lévő pálmafa levelei között átszűrődött néhány napsugár, amitől Edward bőre néhol csillogott. Csak elmerengve néztük egymást, s boldogan feküdtünk a meleg homokban élvezve a lágy, cirógató érintéseket.

Lehet, hogy ma sem nyertem csatát, de közelebb kerültem a végső győzelemhez, ebben biztos voltam.

Vámpírfilmes dolgozat

Azért ide került fel ez az írás, mert teljes mértékben én írtam, ergó a főként hírekkel foglalkozó portálomon lehet sokan nem kíváncsiak rá... (sőt...xD). A hivatkozásokban láthatjátok, mely könyvekből, vagy internetes helyről idéztem, a maradék pedig az én agyam szüleménye:D! A megkötés annyi volt, hogy 10-12 ezer karakter (ezt egy picit így is túlléptem, a New Moonból ezért nem elemeztem részletesen jelenetet) legyen, és a címnek megfelelő íromány, jelenetelemzéssekkel. 1 dolgot nem írtam bele, ezt a végén, a hivatkozás alatt olvashatjátok hozzá:P (csillaggal jelölt). Továbbá nagyon örülnék a VÉLEMÉNYETEKNEK a Kommentben...:P A BD: DS következő fejezete pedig KÉSZÜL:))

Mennyiben vámpírfilm és mennyiben nem, az Alkonyat (Twilight) és az Újhold (New Moon)? A különböző vámpírábrázolások az Alkonyatban és az Újholdban:

Bram Stoker Dracula című regényéből rengeteg filmadaptáció készült, ugyanakkor, hogy elkerüljék a sokadik Dracula film készítését, nagyon sok olyan könyv íródott, s film született, mely az említett mű csak bizonyos részletét veszi alapul.

A Stephanie Meyer Alkonyat regénysorozatából készült filmadaptációk is ilyenek. A történetnek semmi köze Draculához, csupán az írónő azt az elemet vette át, hogy vámpírok a történet főbb szereplői – igaz, Stokerétől jelentősen eltérőek.

Bár Stephanie nem, a Twilight rendezője Cathrine Hardwicke (Tizenhárom, Dogtown urai) fontosnak tartotta, hogy az eddig köztudatban, vagy kevésbé köztudatban lévő vámpírmítoszokat is megjelenítse a filmben. Így született meg az a könyvben nem szereplő jelenet, mikor Bella rákeres a „Hidegekre” a Google-ban, és sok, eredeti: egyiptomi, kínai, Dél-amerikai, indonéz és egyéb történeteket mutat be, ezzel is a vámpírmítoszokat erősítvén és a regényben szereplő indiántörténeteket alátámasztván.

A vámpírmítoszt feldolgozó történetek közül, Joel Schumacher Elveszett fiúk című filmjéhez hasonlíthatnám e művet – a szexis fiú, aki vámpírrá válik, szerelembe esik egy lánnyal, akivel nem lenne szabad -, s teljesen egyetértek a rendező egy mondatával: „Azt hiszem, a vámpírok tartós népszerűségének egyik fő oka az, hogy sokféle szörny közül ők az egyetlenek, akik igazán szexisek.” [1] Úgy gondolom, hogy valahol ebben rejlik az Alkonyat sikere is. Greg Mooradian, a Twilight producere ezt nyilatkozta: „Vámpírfilmek százait vetítették már a mozikban, de nem gondolom, hogy az Alkonyat is közéjük tartozna. A vámpírok itt csak csaliként szolgálnak; eszközök ahhoz, hogy kibontakozhasson egy tiltott szerelem története.” [2] S ezzel rávilágítottam az általunk boncolgatott kérdésre: mennyire számít vámpírfilmnek, s mennyire nem, az Alkonyat és az Újhold?

Az első könyvet, az Alkonyatot 2005-ben adták ki Amerikában – nálunk csak 2008-ban – s egyből hatalmas közönségsiker lett, csakúgy, mint a sorozat többi darabja. Egyértelmű volt, hogy ebből film fog készülni, s a Paramounthoz tartozó MTV Films egyből le is csapott a jogokra, ám ott a fiók mélyére került. 2007-ben viszont a kitörési lehetőséget kereső Summit Entertainment megvásárolta a jogokat, s innentől nem volt megállás. Wyck Godfrey a New Moon és a Twilight másik producere azt a könyvadaptációkhoz használt filozófiát igyekezett követni, miszerint: „Először a törzsközönségre gondolj, gondoskodj arról, hogy ők elégedettek legyenek, aztán ha ez megvan, megnyerhetsz másokat.”  [3] Ennek köszönhető, hogy a forgatókönyv – amit Melissa Rosenberg írt – nem sokban tér el a könyvtől, hiszen azzal az Alkonyat rajongókat elriasztották volna, hanem úgymond csak átfordította a művet a film nyelvére. Ráadásul sikerült tömegfilmet gyártaniuk, ami a nagyközönség számára vált elfogadottá és óriási sikerré.

Az Alkonyat a magyar moziműsorokban a „tinihorror” [4] műfajnevet kapta, az Újhold pedig a fantasy[5]-t. A vámpírfilmek, az Alkonyat és az Újhold is, egyértelműen fantasztikus film, a műfaji megjelölés szerint pedig azon belül is a fekete fantasztikumba sorolandó, hiszen a horrorfilm is ide tartozik. Ugyanakkor a film megtekintése után ezt a műfaji megjelölést nagyon könnyen kétségbe vonhatjuk.  Az Alkonyatot az IMDB-n[6], a dráma, fantasy és romantika világába sorolták, ami már sokkal inkább megközelíti a valóságot, ugyanakkor itt a horror jelzőt hiányolom belőle.

Azt kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy az Alkonyat és az Újhold műfajilag kevert. Bár a vámpírfilmek a horror műfajába tartoznak, amiatt, hogy a Twilight Saga vámpírjai nem hagyományos – Drucala stílusú – vámpírok, ráadásul a történet központi cselekménye a vámpír Edward és az ember Bella szerelme, egyértelművé válik, hogy a romantikus vonal a film alapját képezi.  Greg Mooradian fenti idézetéből és a filmből kiindulva nem csoda, hogy a nagy többség e művet romantikus filmként kezeli, s én magam is egyetértek azzal, hogy az is, egy vámpírtörténetbe bugyolált Rómeó és Júlia történet, mellyel új színt vittek a már laposodó „tinirománc” műfajba, felújítva a klasszikus „új lány, és a legjobb pasi az iskolából” szerelmi sémát.  

Ugyanakkor egy filmben nem csak kettős műfajkeveredés lehetséges. Jelen esetben is figyelembe kell vennünk egy nagyon fontos tényezőt, a már említett „ nem Dracula stílusú” vámpírokat. A Twilight Saga vámpírjainak nincsenek hegyes agyaraik, nem változnak át szörnyetegekké és nem is égnek hamuvá a napon, viszont hihetetlenül gyorsak, fantasztikus erejük van, földöntúli szépségükkel csábítják magukhoz az embereket/áldozataikat, gyémántként ragyognak a napon, s néhányuknak különleges képességei is vannak: gondolatolvasás, jövőbelátás, nyomkövetés, érzelmek manipulációja és így tovább. Ha megnézzük némely tulajdonságot, és nem tudnánk, hogy a Twilightról van szó, akkor akaratlanul is az X-men film sorozat, vagy Superman jutna eszünkbe.

Ahogyan Edward megmenti Bellát a jégen csúszó furgontól, az a film egyik központi cselekménye, ráadásul azt szupergyorsaságának és szupererejének köszönheti. Úgy vélem, ezzel sikerült bebizonyítani, hogy az Alkonyat tulajdonképpen szuperhősfilm elemeket is tartalmaz.

Bár a Twilight, abból adódóan, hogy vámpírfilm (is), egyértelmű, hogy horror elemeket is keresünk benne. A horrorfilmek többségének a félelem, a vér, a sikoly az alapja, és ebből itt eléggé keveset kapunk.

Az Alkonyat egyik kulcsfontosságú jelenete, mikor Bella az erdőben Edwarddal arról beszélget, hogy rájött, ő és a családja vámpír. Az erdő közepén, az elburjánzott aj növényzet között, félelmetes ködben és göcsörtös gyökerek között társalognak. A jelenet alatt egy várakozással teli, borzongást keltő zene megy, a megvilágításnál Bella bőre fehérebb, mint a vámpír (vagyis halott, élet és vértelen) Edwardé, ezzel azt erősítve, hogy Bella már most olyan, mintha ő is vámpír lenne, közéjük tartozna. Edward arca feszültséggel teli, kissé félelmetes, viszont az egész képet a kékes, zöldes árnyalatok uralják, ami lággyá sőt, már-már romantikussá varázsolja a jelenet sort, amely titokzatosság jellemző a fantasy filmekre –Harry Potter például-, így agyoncsapva a kívánt vagy inkább várt félelmetes jeleneteket, ami egy vámpírfilm alapja kellene, hogy legyen.  A kamera sem az elvárt módon mozog. A szembesítő jelenetnél nem is egymásra néznek az elején, a kamera illeg, billeg és forogva megmutatja az erdőt*, ezzel irreálissá és álomszerűvé változtatva a képet. A nyugtató zöld szín feltűnően kiemelkedik Edward és Bella nagyon fehérré maszkírozott és megvilágított arca mögül.

Nem egy klasszikus szörnyfilmet látunk – annak ellenére, hogy Edward saját magát szörnynek gondolja – ugyanis egyáltalán nem cél, hogy a film végére megöljük a szörnyeket. Sokkal inkább drukkolunk Bellának és Edwardnak, és külön annak, hogy Bella is vámpírrá változzon, hogy örökre Edwarddal élhessen.

A vámpírfilm jellege miatt fontos az akció és az izgalom a filmben. Ebből összesen hármat kapunk: egy biztonsági őrt meggyilkol három valaki Mason megyében, majd Waylon-t feltehetően ugyanez a három alak, akik vámpírok, megeszik, végül pedig a balett-termi jelenet.

A balett-termi jelenetsor szintén eltér az elvárt képektől: a kamera furcsa mozgása – néha billeg, döntött, váltakozva veszi alulról Jamest és Bellát, és mutatja totál plánba az egész termet, olyan mintha valamilyen erotikus támadásnak lenne kitéve Bella (például mikor James megérzi a vérének a szagát a sérüléséből). A felbőszült Edward arca a háttérrel megegyező színű, pedig a klasszikus horrorban fekete/sötét lenne, nem pedig lágy, mint itt. Bár ez a jelenet akció dús, a vágás, a hanghatások, a zene és a fények együttes hatása nem hagyja horrorként érvényesülni, pedig a várva „várt” vér is ekkor jelenik meg, igaz ez is eltér a szokásostól: szinte csak egy harapásnyomot látunk –ami a klasszikustól eltérően teljes foglenyomat, nem két szúrásnyom-, illetve a Bella lábából kiserkenő vér, ami szintén nem a megszokott mennyiség.

Az számomra viszont tagadhatatlanul jó pont a film szempontjából, hogy még ennél a jelenetnél is nagyon kevés számítógépes trükköt alkalmaztak. Én úgy vélem, az egész film arra épült, hogy valós helyszíneken forgatva – nem zöld háttér előtt- mutassa be a történetet, hogy ezáltal is közelebb érezze magát a néző a szereplőkhöz, hogy valóság hűbbek legyenek a figurák, elhitesse a nézővel, hogy „amit lát, az valóságos, nem egy újabb mesterséges világ”[7].

A Cullen család nem éppen a hagyományos szörnytípus a filmben, ráadásul feltűnően emberien néznek ki, úgy is éreznek, és azzá is szeretnének válni. A „vegetáriánus” létük, mellyel talán a leginkább elütnek az eddigi vámpírfilmektől – a szó kitalálásával mindenképpen – erkölcsi kérdéseket vetnek fel a műben, hiszen Cullenék azért nem ölnek embert, mert nem akarnak szörnyek lenni, igyekeznek ezzel is emberibbé válni.

Az erkölcsi dimenziókat nézve, itt a vámpír-vámpír különbségeket érdemes megvizsgálni: a vegetáriánus Cullenek szemben a nomád vámpírokkal és a New Moonban színre lépő Volturikkal.

Cullenék minden szempontból igyekeznek az emberi normáknak megfelelni: öltözködésükkel – az Alkonyatban főként világos színű ruhákat hordanak, ami nem üt el annyira a bőrszínüktől-; viselkedésükkel nem hívják fel a figyelmet, tartózkodóak, tisztelettudóak, képesek a társadalomba való beilleszkedésre; mind inkább igyekeznek emberré és nem szörnyeteggé válni. A Cullen házat is azért mutathatták be ilyen részletesen a filmen, mert ez is azt mutatja, mennyire igyekeznek az emberi élet látszatát fenntartani –konyhára nem éppen van szüksége a vámpíroknak, miközben pumát, szarvast és egyéb nagyobb vaddal táplálkoznak. A „vegetáriánus” vámpírok sajátossága, hogy a szemüknek gyönyörű arany színük van, nem pedig félelmetes vörös, mint az emberi vért ivóknak.

A három nomád vámpír: Viktória, James és Laurent viszont ezekkel nem törődnek: ők megelégszenek azzal, amijük van, és igyekeznek minden lehetőséget kihasználni: vándorló életet élnek, hiszen nomádok lévén, ők emberi vérrel táplálkoznak; nem tisztálkodnak, hiszen úgy is észrevétlenek maradnak, akikkel találkoznak, pedig halottként végzi; a ruhájukat összelopkodják aktuális áldozataiktól (Jamesen például Waylon kabátja látható). Az életet nem tisztelik, csak hagyják, hogy ússzanak az árral; s azt teszik, amihez kedvük támad – Jamesnek Bella üldözése élete legjobb játékát jelenti-. Nem véletlen, hogy a csónak jelenetnél (Waylon halála) Viktória hajában néhány száraz falevél volt. Ezzel is nemtörődömségüket ábrázolták, állatias mivoltukat, bennem olyasmi érzést keltve, ami azt mutatja, hogy ők a maguk urai, azt csinálnak, amit akarnak, és az emberek fölött álnak, és mindezt az egyik legveszélyesebb „állat” bőrébe bújva.

A Volturi vámpírok pedig a vámpírság egy újabb dimenziója: Olaszországban élnek évezredek óta; minden katona a három fő „királynak” is nevezett vámpírnak engedelmeskedik: Aronak, Caiusnak és Marcusnak. Ők azok, akik a vámpírvilág legfőbb törvényét betartatják: miszerint a létüket titokban kell tartani. Hatalmuk óriási, ugyanis olyan erős és különleges képességekkel bíró hűséges katonákat tudhatnak magukénak, mint Jane (a tekintetével kínoz) vagy a testvére Alec (aki minden érzéket képes elnyomni). Már nagyon régóta élnek a várukban, s ritkán mozdulnak ki onnan. Meglepetésként éri őket Edward öngyilkossági kérése. Robert Pattinson (Edward Cullen) úgy fogalmazta meg őket: „… egész jól éldegélnek, de közben szörnyetegnek tartják önmagukat. Ezért van, hogy mikor meglátnak egy halandót, aki azt mondja:” Szeretem ezt a fiút!”, ők is vágyakozni kezdenek a szeretet után. El akarják hinni, hogy ez lehetséges, így lényegében a kíváncsiságuk és az elragadtatásuk menti meg Edwardot.” [8] Ezzel én annyiban nem értek egyet, hogy szerintem megfelel nekik az életük, őket nem zavarja, hogy vámpírok, nem gyűlölik magukat. Lényegében ők szerintem élvezik azt a hatalmat, ami ennek következtében a kezükben összpontosul, hogy ők „védelmezik” a vámpírokat a titokban tartással. Aro, a fő-fő vámpír, viszont nagyon érdekes személy: élvezettel gyűjti a különleges vámpírokat maga köré. Míg mások ritka festményeket, ő ritka és nagyon különleges képességű vámpírokat. Ugyanakkor „Bele tud vonódni az emberek drámáiba. Őszintén tud rajongani valakiért, akinek aztán a következő pillanatban elveszi az életét.” [9] mondja róla Michael Sheen, Aro megszemélyesítője.

Fenségességüket a díszletek és ruháik még inkább kiemelik, valamint eltérőbb a sminkjük a többi vámpírétól: sötét ruhájuk kontrasztban áll égő vörös szemükkel és gyöngyházszínűre kisminkelt arcukkal. Testtartásukból és viselkedésükből a fensőbb rendűség sugárzik. Úgy érzem, a monumentális díszletek és a berendezési tárgyak hiánya is mind az ő hatalmasságukat hivatott érzékeltetni.

Hogy mennyire vámpírfilm a Twilight, már hosszan kielemeztem, ugyanakkor a rendező váltás – ezt Chris Weitz (Arany iránytű, Amerikai pite) rendezte-, és a történetbeli fordulatok miatt (Edward elhagyja Bellát, a Cullenek eltűnnek, s főszerepet kapnak a vérfarkasok – külön szót kell ejteni az Újholdról is.

Az IMDB[10] jelen esetben sem tudta egy műfajra lerövidíteni a New Moon megjelölését, itt viszont megfelelőnek találom a jelöléseket: dráma – elég nagy dráma, hogy Bellát elhagyja élete szerelme; romantikus – mert természetesen a végén újra egymásra találnak, ráadásul Jacob Black is színre lép; horror – mert vámpír és vérfarkas storyról beszélünk; thriller – mert Bellát Viktória és Laurent is üldözi.

Az első, ami leginkább szembeötlő különbség a Twilight és a New Moon között, az a színvilág. Míg az Alkonyatban a kék és zöld volt az uralkodó szín, addig az Újholdat a meleg barna és aranysárga színek jellemzik. Azt hiszem, azért is választották ezeket a színeket, mert a film jelentős részében Bellát Jacobbal, a vérfarkasbaráttal és indián –szintén vérfarkas – barátaival láthatjuk, és az ő rézszínű bőrükhöz remekül passzoltak ezek az alaptónusok. Ez a képi megoldás ugyanakkor valamilyen szinten romantikus hatást kölcsönzött azoknak a jeleneteknek is, amiknek számomra nem kellett volna olyannak lenniük (Bella a réten).

Az Újhold egy crossover film, vagyis filmkeveredés: már nem csak vámpírok, hanem vérfarkasok (más misztikus lények) is szerepelnek benne, ráadásul a film jelentős részében nincsenek is jelen a vámpírok. Természetesen a kulcsfontosságú jelenetek szereplői továbbra is ők maradtak, ugyanakkor a farkasokról sem szabad megfeledkezni, hiszen a két órából egyben ők a különleges lények, képesek az átváltozásra bármikor, és Bella egy farkassal keveredik nagyon jó barátságba és kis híján szerelmi kalandba is.

Az új rendező változtatást szeretetett volna a vámpírokon. A ruhák itt sokkal kékesebbek és szürkésebbek lettek – Alice kék ruhája menzán igen szembeötlő, az Alkonyat fehér garbós iskolai megjelenéséhez képest-, mellette pedig a szürke – Edward az iskolában- és a sötétebb árnyalatok kaptak szerepet – Rosalie ruhája, Edward öltönye például a szülinapos jelenetben-. A sminkjük is változott az első részhez képest: sokkal inkább szellemszerű hatást keltenek bennem, mint az első filmben. A leglátványosabb változás viszont a kontaktlencsék voltak.  Sokkal látványosabb az aranyszínű szemük, mint az Alkonyatban, így viszont egy fokkal jobban kilógnak a tömegből.

Mivel a vámpírok fél óra után eltűnnek a történetből, törvényszerű, hogy bevezessék a vérfarkasokat. Létezésükről az Alkonyatban elhangzott legendákból már lehetett fogalmunk, mégis a vérfarkasok pontos kiléte igen sokáig titokban marad, addig, míg Bella rá nem jön Jacob segítségével az igazságra. Szerencsére ezelőtt is voltak már benne farkasok – mikor Laurent-et üldözték-, épp emiatt, egyfajta titokzatosság lengi körül a filmet, s izgatott várakozás tölti el a nézőt.

Az Alkonyat végén a vámpírok a vámpírok ellen harcoltak. Az Újholdban is meg van ez a momentum Volterrában, ahol a Volturi székel, emellett viszont vámpír-vérfarkas harc is van benne, hiszen Jacob és falkatársai megvédik Bellát Laurenttől. Ez egy igen érdekes szörny a szörny ellen jelenet, és itt egyértelműen a farkasoknak drukkolunk, holott a film többi részében a vámpíroknak, igaz, azon belül is Cullenéknek (véletlenül sem a Volturiknak).

Jogosan kérdezhetjük tehát, hogy az Újhold nem farkasfilm-e, ugyanakkor én ettől elhatárolom magam. Bár Cullenék és a Volturik a film elején, illetve végén vannak jelen, a Laurenttel való találkozás és a Viktóriától való félelem áthatja Bellát és a nézőt is, s így egy pillanatra sem felejtjük el, hogy vámpírfilmet nézünk. Igaz, hogy nem a klasszikus vámpírfilmet, mindenesetre egy olyan kombinációt – horror (azon belül is a vámpír és vérfarkasfilm), szuperhősfilm, romantika, dráma, thriller-, melynek eredményeképpen milliós rajongótáborra tett szert a Twilight könyvsorozat, s a filmek eddigi összbevétele már meghaladta az egymilliárd dollárt[11]. Ezek után úgy tűnik, hogy ez a műfajkeveredés nagyon is jó ötlet volt.

---

[1] Marc Cotta Vaz: Twilight – Kulisszatitkok… 16.old.

[2] Marc Cotta Vaz: Twilight – Kulisszatitkok… 16.old.

[3] Marc Cotta Vaz: Twilight – Kulisszatitkok… 23.old.

[4] Pesti Est: 2009. januári számok

[5] Pesti Est: 2009. decemberi számok

[6] http://www.imdb.com/title/tt1099212/

[7] Marc Cotta Vaz: Twilight-Kulisszatitkok… 63.old. Wyck Godfrey gondolatának egy részlete

[8] Marc Cotta Vaz: New Moon - Kulisszatitkok… 126.old.

[9] Marc Cotta Vaz: New Moon – Kulisszatitkok… 126.old.

[10] http://www.imdb.com/title/tt1259571/

[11] http://boxofficemojo.com/movies/?id=twilight08.htm

http://boxofficemojo.com/movies/?id=newmoon.htm

* ezt a jelenetet nagyrészt végig steadicammel forgatták, ami kézikamera szerű, s ez kölcsönözte ezt a különleges képi hatást a jelenetnek.

BUÉK!

Mindenkinek nagyon boldog 2010-es évet kívánok!! :)

Ha túléltem a jövőheti vizsgáimat, akkor ha szerencsétek van (oké, ha bírom..xD) szerdán kapjátok az új fejezetet!! Nagyon fogok igyekezni, hogy így legyen:)