Sajnálom a pár napos csúszásokat! Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem teljes mértékben kikészít ez az időjárás, olyan migrénjeim vannak, hogy csak na... Tudom, ez nem mentség, mert amúgy is gép előtt ülök (hát ez sem javít rajta tudom), de hogy még pluszban értelmes mondatokat hozzak össze, amiben örömötöket lelitek.. hát az NEHÉZ:)! Mindenesetre remélem tetszeni fog ez a rövidke fejezet is, most legalább van ihletem a következőre:)! Örülnék, ha írnátok nekem, mi róla a véleményetek, hogy tetszik, stb., mert minél több hsz. van, annál nagyobb a kedvem az íráshoz, hogy megfeleljek nektek:)! Előre is köszönöm:)
u.i.: még mindig tart a vizsgaidőszak sajnos:(
u.i.: még mindig tart a vizsgaidőszak sajnos:(
8. fejezet: Boszú vagy élvezet?
Edward nevetése betöltötte a konyhát, mihelyst kiszabadította ajkait a fogságomból. Libabőrös lettem tőle, olyan volt hallgatni, mint szomjazónak egy korty vizet inni: az ember mindig csak többre vágyik belőle. Óvatosan felemelt a pultról, s közben egyik keze a hátamat cirógatta. Mosolyogva fúrtam a fejem a nyakába –mélyeket lélegezve-, miközben lábammal még mindig szorosan öleltem át derekát. Eszem ágában sem volt addig „leszállni’ róla, míg ő nem akarja. Persze a gondolatba belepirultam, - hiszen eléggé bensőséges helyzetben voltunk-, épp ezért jól esett a hűs vállakon pihentetni az arcom. Légzésem lelassult, jótékony köd ereszkedett elmémre, bár eszem ágában sem volt most elaludni, csak egy kicsit pihentettem a szemem, azért csuktam le. Hallottam, hogy a sütő sípol, jelezve, hogy lejárt a beállított időtartam, hogy elkészült a vacsorám. Éreztem a szalonna illatát, jólesett belélegezni, ráadásul még a gyomromnak is nagyon tetszett az illat, de a fejemet lusta voltam felemelni, inkább még mélyebbre fúrtam magam, ha ez egyáltalán lehetséges.
- Bella, elkészült a vacsorád – szólított mosolyogva Edward, de én csak egy bosszús nyögéssel válaszoltam, s eszem ágában sem volt megmozdulni. Még két lélegzet Edward illatából, és a szalonna illatára nem is emlékeztem, csakis az övé töltötte be érzékeimet. – Enned kéne –próbálkozott ismét, de csak még szorosabban fontam karjaimat a nyaka köré.
- Nincs kedvem – motyogtam álomittas hangon. Még pár perc és olyan mély álomba zuhanok, hogy semmire sem ébredek fel.
Éreztem, hogy elindul velem valamerre, gyanítottam, hogy a hálóba, ám az agyamra egyre vastagabb köd ereszkedett, s néhány másodperc múlva szinte semmit sem érzékeltem némi csöpögésen kívül.
- Bella, ha nem kelsz fel, kénytelen leszek más eszközökhöz folyamodni!- Edward mondott nekem valamit. De a hangja inkább altatódalként hatott rám, semmint, hogy felébresztett volna és felfogtam volna szavait.
Arra viszont nem számítottam, hogy Edward gonosz lesz velem. De tényleg. Mindig mondja, hogy önző, félelmetes, és miegyéb, de hogy ennyire gonosz, azt valahogy sosem képzeltem volna!
- Áááá! – sikkantottam és kapkodtam levegő után hirtelen, mikor a hideg esőcseppek a felhevült bőrömre ömlöttek. Idiótaként kezdtem el kapálózni a kezeimmel, hogy valahogy eltaszítsam magamtól a vízsugarakat, de ez nem ment éppen könnyen. Lemondóan adtam fel, s inkább a légzésre koncentráltam, bele ne fulladjak az áradásba… Edward pedig csak kuncogott. Hihetetlen, de kinevetett! – Mit csinálsz? Teljesen elment az eszed? – bosszúsan néztem rá. Igaz, koncentrálnom kellett hozzá, mert félő volt, hogy ha sokáig a szemébe nézek, még elkápráztat, mint mindig.
Pár másodpercbe beletelt, mire felfogtam, hogy Edward beállt velem a zuhanyzóba, s ránk folyatta a vizet, ami történetesen nem is volt olyan hideg, főleg a bőréhez képest nem.
- Bár igazán tüneményes vagy, és imádom, mikor a karjaim közt alszol, de muszáj enned és rendesen pihenned – nézett mélyen a szemembe. Mondtam én, az elbűvölés… Máris elpárolgott szinte teljesen a mérgem. Pedig olyan jót aludhattam volna!
- Ha imádod, ha a karjaidban alszom, nem kellett volna felkeltened a zuhannyal –préseltem össze ajkaim, s tüntetőleg most már igazán le akartam szállni Edwardról. Karjaimmal megtámaszkodtam a vállán, lábaim pedig eleresztették derekát. A zuhanyzó falát kezdtem bámulni az arany szemek helyett, hátha úgy teljes mértékben felfogja a tulajdonosa: mérges vagyok rá.
- Én csak gondoskodó férjként, meg akartalak fürdetni. Arról igazán nem tehetek, hogy felébredtél rá… De ha te ennyire élvezed, hogy rajtam vagy, akkor ez ellen nem tehetek semmit, jobb, ha evés nélkül fekszünk le – a nyakam annyira bizsergett, ahol Edward kitartóan nézte, úgy éreztem, mintha több millió hangya mozogna ugyan azon a területen. Már éppen nyúlt, hogy elzárja a vizet, mikor megakadályoztam benne.
- Igazad van. A fürdés muszáj, ha te enni akarsz, akkor jobb, ha tisztán kapsz meg –fogalmaztam egy vagy kétértelműen. Magam sem igazán tudtam, hogy mit is akartam kihozni ebből.
- Ahh, akkor fogalmazok másképp, azt szerettem volna, ha kényelemben és teli hassal fekszel le. Egyelőre nem áll szándékomban táplálkozni, pláne nem belőled – itt felkuncogtam. – Ez egyáltalán nem vicces Bella! – nézett rám megrovóan, miközben a fenekemnél fogva még mindig magán tartott. Pedig a helyzet, már csak emiatt is, de igazán komikus volt.
Mikor végre letett a kőre, meginogtam egy pillanatra, s hiányérzetem volt. Belepirultam, ha eszembe jutott, hogy tulajdonképpen úgy aludtam el, hogy Edward bennem volt. Ez igazán, uhh, nem is akartam tovább vinni a gondolatot, ezért mielőtt felrobbant volna az arcom a rengeteg vértől, ami oda tódult, a zuhany alá tartottam a fejem, hogy kicsit lehűtsem magam.
Csukott szemekkel élveztem a vizet, s most már örültem, hogy Edward nem engedett e nélkül lefeküdni.
Vakon kezdtem tapogatózni a samponom után, hogy egy hajmosással magamat és a hajamat is felfrissítsem kissé. Nem foglalkoztam vele, hogy Edward mögöttem áll, s minden bizonnyal engem néz. A csukott szememnek köszönhetően legalább sikerült megállnom, hogy őt bámuljam.
Végre a kezembe akadt a flakon, gyorsan kinyomtam belőle egy nagy adagot, s máris a hajamat dörzsöltem vele. Jól esett, ahogy megtöltötte az egész helyiséget az eper illata. Edward minden bizonnyal melegebbre állította a vizet, mert éreztem, hogy a levegő nehezebbé válik, és pára tölti be a szobát.
Mikor végeztem, a zuhanyrózsa alá álltam, s forgolódva igyekeztem kimosni a habot a hajamból. Sokáig tartott, ahogy hátrahajtottam a fejem, a hajam egészen a fenekemig leért. Lehet, ideje lenne levágatnom kicsit? Eddig Alice nem engedte az esküvői kontyom miatt, de most, már nem szólhat bele.
Csukott szemmel élveztem az erős vízsugarakat, melyek a hajamról a testemre mosták a habot. Kifejezetten lazító és frissítő hatással volt rám.
Hallottam, egy kis szisszenést mögülem. Alig sikerült visszafojtanom az elégedett, vagy már gonosz vigyoromat. Úgy, szóval Edwardnak tetszik a látvány. Fogalmam sincs, miért akartam büntetni őt azzal, hogy a kelleténél tovább mosom a hajam. Valahol mélyen azt hiszem azt reméltem, hogy annyira kíván, de annyira… Mennyire is? Annyira, hogy vacsora előtt egy közös zuhanyzásra akartam elcsábítani. Aminél a hangsüly a közös szón van. Lehet, ideje lenne behajtanom rajta a tervemet? Lehet sikerül rávennem, hogy tulajdonképpen annyira nem vagyok fáradt, hogy szívesen foglalkoznék vele itt, a zuhany alatt egy kicsit többet. Vagy jóval többet…
Még végig sem vittem a gondolatot, mikor éreztem, hogy két hűvös, krémes tenyér simul a vállaimra, s körkörös mozdulatokkal igyekszik eloszlatni rajta a tusfürdőt.
Okééééé, gondoltam, ebből aztán nem lesz sokáig durci. Alapvetően hiányzott belőlem az a gén, amivel sokáig tudnék Edwardra haragudni.
Edward körkörös mozdulatokkal mosdatott, aminek következtébe néhány perc után szó szerint lángra lobbant a vérem. A vállam után a melleimet vette kezelésbe, majd a derekamat, közben ajkaival a tisztára mosott felületet térképezte fel. Néhány perc után a mellkasának dőlve lihegtem, s próbáltam visszafojtani a nyögéseket, mert a falak és a víz, azt többszörös hangerővel verték vissza.
- Ugye tudod, hogy csakis a te javadat szeretném – suttogta a fülembe, miközben egyik keze a hasam aljára kúszott. Egy értelmes gondolatom sem volt.
- Ahamm – motyogtam, de közben egy nyögés is elhagyta a számat, ahogy lejjebb haladva Edward a testem leglüktetőbb pontját kezdte kényeztetni.
- Most már jó ötletnek tartod igaz? –éreztem, hogy mosolyog, miközben orrával a fülemet cirógatta. A lábaim heves remegésbe kezdtek a hangjától, de valószínű, hogy a lábam közt munkálkodó keze is közrejátszott benne.
- Ahamm – nos, a szótáram igen csak lecsökkent az utóbbi pár percben.
- Akkor jó. Ezt tartsd észben, mindig – lehelte, majd ajkai és nyelve a nyakamra tapadt. Ennyi kellett, nem több, s olyannyira kezdtem remegni, hogy a lábaim egyszerűen megadták magukat, mint a kocsonya. Még szerencse, hogy Edward a bal kezével még épp idejében elkapta a derekam, s nem hagyta, hogy elessek. A víz továbbra is simogatva ölelt körül minket, miközben fáradtan pihegtem Edward karjai közt.
Egy széles mosoly terült el az arcomon, s óvatosan kinyitottam a szemem, úgy éreztem, órákkal ezelőtt volt, hogy lehunytam.
- Tudod, máskor is megfürdethetsz. Igazán kellemes élmény.
- Akkor már nem haragszol? – kérdezte mosolyogva, s kinyúlt egy törülközőért.
- Ha azt mondom, de igen, akkor kinn folytatjuk?- pördültem egyet a tengelyem körül, s akaszkodtam a nyakába, miközben beterített minket egy fürdőlepedővel. Nevetése ismét olyan volt, hogy úgy éreztem, bármit megadnék azért, hogy tovább hallgathassam. Az utolsó csepp vizet is.
