2. Breaking Dawn: Deleted Scenes

Ez a fejezet igen light-osra sikerült... Mondjuk, hogy ez egy átvezető, a 6. fejezet előtt:)

2. Próba 1

Néhány nap után eltöprengtem azon, hogy vajon a papok különbek-e Edwardnál. Mondjuk, ő legalább nem mormol áhítatosan imákat maga elé, és apácák sem veszik körül. Még.

Becsületére legyen mondva, az ígéretét teljes mértékben megtartotta: bárhogyan is közeledtem felé – amiben egy csepp szexualitást sejtett – azt óvatosan kikerülte, eltűnt valami pitiáner indokkal, vagy szimplán mérgesen összeráncolta a szemöldökét, és annyit mondott: „Bella”. Szép nászút, mondhatom.

Igazság szerint elszégyelltem magam, amiért a szex miatt duzzogok, mint jelen pillanatban is, a tengerparton fekve. Edward egész idő alatt csodálatos velem: ágyba hozza a reggelit, a világ legszebb szigetére hozott nászútra, és olyan helyekre visz el kirándulni, amiket még sosem láttam, és mindig is akartam. Pár szóval összefoglalva: azért vagyok mérges a férjemre, mert az én érdekemben nem hajlandó szeretkezni velem. Szép kis feleség vagyok...

- Ahhr! –morogtam fel eltakarva a szemem elől a napot.

Fél pillanat sem telt bele, s máris éreztem egy árnyékot magam fölé vetülni. Kikukucskáltam az ujjaim közül, s Edward aggódó tekintetét láttam fölém tornyosulni.

- Valami baj van? – kérdezte közelebb hajolva. Biztos azt hitte, hogy a szememmel van baj. Vagy egy gonosz valami megtámadott…

- Igen! – bólogattam, mikor a következő terv megfogalmazódott bennem – Valami belement a szemembe, és fáj – biggyesztettem le ajkaimat. Gyerekes voltam? Igen, eléggé, ráadásul egyből Emmett jutott az eszembe magamról, amitől majdnem elmosolyodtam.

Edward közelebb hajolt, s óvatosan széthúzta hunyorgó bal szemem, s kutató tekintettel figyelte.

Minden erőmre szükségem volt, hogy ne lágyuljak el és kerüljek a hatása alá, ezzel elrontva a tervemet.

- Nem látok semmit – húzta össze a szemöldökét Edward – Biztos csak egy homokszem. Hozok vizet és kitisztítom – azzal egy fehér, ragyogó csíkot hagyva maga mögött eltűnt, mielőtt akár levegőt vehettem volna. Mire kettőt pislantottam a hirtelen fénytől, már újra fölöttem állt, egyik kezében egy tállal a másikban pedig egy kendővel. Mellém térdelt, és óvatosan kitisztogatta a nedves kendővel a szemem.

- Most már jó? – kérdezte, amíg lerakta a segédeszközeit.

- Nem – ráztam a fejem szomorúan, s igyekeztem kitartani vizslató tekintete ellenére – Még mindig érzek valamit.

- Hmm – összehúzott szemöldökkel hajolt még közelebb, annyira, hogy orrunk már összeért.

Galád módon ezt használtam ki én. Karjaimmal óvatosan átöleltem a nyakát, s köszönömöt rebegve megcsókoltam. Nem éppen a homokszem volt az a valami, amit jelen pillanatban éreztem magamon.

Elmosolyodva hagyta magát csókolni, de mikor lábaimat a dereka köré fontam, azt hiszem egyből megértette, hogy mire megy ki a játék, s mosolya, mely köszönő csókomnál az ajkain volt, egyből lehervadt, s egész testében megfeszült – Azt hiszem megbeszéltük, hogy nem Bella! – húzódott el tőlem, mihelyst lefejtette a lábaimat, s karjaimat magáról.

- Ahh, nem Edward, NEM beszéltünk meg semmit! - dobbantottam fekve a tenyeremmel – Te csak egyszerűen kijelentetted, hogy nem nyúlsz hozzám többet és kész! – összeszorítottam a számat, s pár percig dühösen meredtem rá. Mikor felfogtam végre, hogy most sem csinálni semmi, dühösen felpattantam és trappolva visszaindultam a házba miközben igyekeztem lesöpörni a ruhámra ragadt homokszemeket.

Csak néhány métert haladhattam, mikor valami hűvös letepert, ám mielőtt az arcom a homokban landolt volna, már a hátamon is feküdtem.

- Azt hiszed, nem tennék meg mindent azért, hogy most veled lehessek? – feküdt rám Edward óvatosan, karjaival tartva magát – Azt hiszed, nem tölteném én is szívesebben az időt úgy, hogy benned vagyok és nem csak veled? – figyeltem, ahogy aranyszín szemei elsötétülnek. Azt hiszem, hogy a harag, az éhség és a vágy keverékétől.

- Akkor ne fogd vissza magad – suttogtam rekedten, s újfent köré fontam karjaimat, s úgy húztam közelebb – Hagyd végre, hogy elcsábítsalak! – mosolyodtam el halványan.

- Nem lehet – rázta meg a fejét, s szemeit szorosan behunyta. Mikor legközelebb kinyitotta, újfent aranyszínűek voltak – Nem élném túl, ha bántanálak.

- Ugyan Edward! Csak egy kis gyakorlás kellene. Nem történt semmi komoly! Ha elesek is vannak ilyen zúzódásaim, sőt rosszabbak, ráadásul veled sokkalta jobb, mintha elesnék…

- Értsd meg kérlek! Nem akarlak bántani! Többet, egyszerűen nem tudlak bántani, nem viselném el, ha…

- Tudod, olyan dolgokra mondod, hogy bántasz, ami nem igaz. Miért nem hiszel nekem? Ha azt mondom, hogy nem vészes és ezt akarom és ez a jó nekem? Miért nem nekem hiszel? Azt mondtad egy hónapja a réten, hogy azt tehetem, amit akarok, mert Te nem tudod mi a jó nekem, akkor most miért szeged meg a szavad? – soroltam kissé élesen az érveimet. Valahogy meg kellett törnöm az ellenállását.

- Bella, elfelejted, hogy a látásom bárki ember fiánál jobb –mosolyodott el halványan – Bár számodra halványulnak a foltok, én még mindig olyan élesen látom, mintha most okoztam volna őket.

- Ugyan! Hunyd be a szemed és akkor nincs probléma – válaszoltam rám nem jellemző szarkasztikussággal.

- Sajnálom – kért bocsánatot már vagy ezredszerre – Majd ha átváltozol, ígérem, bármit megteszek neked – lángolt fel egy pillanatra a vágy a tekintetében, hogy aztán ugyanolyan gyorsan ki is hunyjon.

- Ahhr – mordultam föl ismét.

- Ez nagyon vámpíros volt – vigyorodott el, s megcirógatta ajkaival az enyémet. Nem hagytam, hogy másodpercek múlva elhúzódjon, szorosan magamhoz öleltem, igaz neki egy csöppnyi erőfeszítésébe sem került, hogy leszedje, de ahogy fel akart állni rólam, úgy követtem én is testének vonalát.

Éreztem, hogy kíván. Már majdnem kezdtem örülni ennek, hiszen akkor sikeresnek vélhető a technikám, de éreztem, ahogy teste megfeszül, s sikerül visszafognia magát. Legalábbis addig sikerült neki, míg nem kezdtem el „galád” módon dörgölőzni hozzá.

Most az ő mellkasából tört fel egy kisebb morgás, majd fogta a kezeimet, és a hátam mögé kulcsolta.

Megint elfelejtettem levegőt venni. Most viszont mérgesen fúrtam a nyakába az arcomat, s próbáltam elrejteni, mennyire csalódott vagyok a sikertelen kis akcióm miatt.

- Tudod, - mormoltam a nyakába, mélyeket lélegezve elképesztő illatából – Most távolságtartóbb vagy velem, mint tavaly – inkább a tavalyi évet említettem, s nem közvetlenül a születésnapom előtti időt. Az az élmény mindkettőnkben hevesen élt. – Annyira rossz ez így. Házasok vagyunk, s még csak át sem akarsz ölelni – bukott ki belőlem a panaszáradat, pedig nem akartam. – A csókról már nem is beszélek, vagy bármi másról. Ha nem szeretnél, azt hinném, hogy…

Éreztem, ahogy elengedi a csuklómat, s a nyaka köré tekeri a karjaimat, közben mélyet szippantott a hajamból. Mindig ezt csinálta, ha bűntudata volt, vagy ideges.

Nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot.

- Inkább ne higgy, és ne is gondolj semmit Bella – fogta két keze közé arcomat. Érintése, mint a hűvös bársony, jól esett a tengerparton. - Szeretlek, mindennél jobban, az életemnél is jobban, épp ezért vagyok képtelen arra, amit a legjobban szeretnél, még ha az is volt életem egyik legcsodálatosabb éjszakája. És, talán azért vagyok kicsit tartózkodóbb, mert ha egyszer leszakítottad a tiltott gyümölcsöt, s megízlelted, utána sokkal nehezebb ellenállni neki.

Na tessék, már most Évához hasonlít, pedig nem is tudja, hogy én meg paphoz őt. Addig jó.

- Értem – megcsókoltam egyik tenyerét, majd kacéran elmosolyodtam – De nem adom fel.

- Ebben valahogy biztos voltam – rázta Edward a fejét, de most az volt az érzésem, hogy nem bánta annyira.

- Mi lenne, ha bemennénk egy kicsit a hálószobába? – tettem fel mohón a leginkább foglalkoztató kérdést - Tudod, kicsit gyakorolhatnánk, hogyan legyél hozzám közel. – nem hagytam, hogy a szavamba vágjon – Csak annyira, mint otthon. Semmi több.

- Megpróbálnálak visszafogni, de valahogy én sem akarom - vigyorodott el, ugyanakkor komoly is maradt. – Most, hogy már ismerem a gyenge pontját Mrs. Cullen, könnyű lesz alkudozni! – suttogta a fülembe.

Kirázott a hideg, de még megkérdeztem, amit akartam – Mégis, mi a gyenge pontom?

- Ó, hát én! – mondta diadalittasan, s orrával végigsimította a fülemet, onnan továbbhaladva a fülem mögötti érzékeny területet és így tovább. Úgy éreztem, a szívem már sosem fog szabályos tempóban verni, de ez egyáltalán nem zavart. A hideg futkározott a gerincemen, lehelete és érintései nyomán.

Finoman eldöntött a homokban, s csak cirógatta az arcomat ujjaival, miközben egymást néztük. A közelünkben lévő pálmafa levelei között átszűrődött néhány napsugár, amitől Edward bőre néhol csillogott. Csak elmerengve néztük egymást, s boldogan feküdtünk a meleg homokban élvezve a lágy, cirógató érintéseket.

Lehet, hogy ma sem nyertem csatát, de közelebb kerültem a végső győzelemhez, ebben biztos voltam.