Azért ide került fel ez az írás, mert teljes mértékben én írtam, ergó a főként hírekkel foglalkozó portálomon lehet sokan nem kíváncsiak rá... (sőt...xD). A hivatkozásokban láthatjátok, mely könyvekből, vagy internetes helyről idéztem, a maradék pedig az én agyam szüleménye:D! A megkötés annyi volt, hogy 10-12 ezer karakter (ezt egy picit így is túlléptem, a New Moonból ezért nem elemeztem részletesen jelenetet) legyen, és a címnek megfelelő íromány, jelenetelemzéssekkel. 1 dolgot nem írtam bele, ezt a végén, a hivatkozás alatt olvashatjátok hozzá:P (csillaggal jelölt). Továbbá nagyon örülnék a VÉLEMÉNYETEKNEK a Kommentben...:P A BD: DS következő fejezete pedig KÉSZÜL:))
Bram Stoker Dracula című regényéből rengeteg filmadaptáció készült, ugyanakkor, hogy elkerüljék a sokadik Dracula film készítését, nagyon sok olyan könyv íródott, s film született, mely az említett mű csak bizonyos részletét veszi alapul.
A Stephanie Meyer Alkonyat regénysorozatából készült filmadaptációk is ilyenek. A történetnek semmi köze Draculához, csupán az írónő azt az elemet vette át, hogy vámpírok a történet főbb szereplői – igaz, Stokerétől jelentősen eltérőek.
Bár Stephanie nem, a Twilight rendezője Cathrine Hardwicke (Tizenhárom, Dogtown urai) fontosnak tartotta, hogy az eddig köztudatban, vagy kevésbé köztudatban lévő vámpírmítoszokat is megjelenítse a filmben. Így született meg az a könyvben nem szereplő jelenet, mikor Bella rákeres a „Hidegekre” a Google-ban, és sok, eredeti: egyiptomi, kínai, Dél-amerikai, indonéz és egyéb történeteket mutat be, ezzel is a vámpírmítoszokat erősítvén és a regényben szereplő indiántörténeteket alátámasztván.
A vámpírmítoszt feldolgozó történetek közül, Joel Schumacher Elveszett fiúk című filmjéhez hasonlíthatnám e művet – a szexis fiú, aki vámpírrá válik, szerelembe esik egy lánnyal, akivel nem lenne szabad -, s teljesen egyetértek a rendező egy mondatával: „Azt hiszem, a vámpírok tartós népszerűségének egyik fő oka az, hogy sokféle szörny közül ők az egyetlenek, akik igazán szexisek.” [1] Úgy gondolom, hogy valahol ebben rejlik az Alkonyat sikere is. Greg Mooradian, a Twilight producere ezt nyilatkozta: „Vámpírfilmek százait vetítették már a mozikban, de nem gondolom, hogy az Alkonyat is közéjük tartozna. A vámpírok itt csak csaliként szolgálnak; eszközök ahhoz, hogy kibontakozhasson egy tiltott szerelem története.” [2] S ezzel rávilágítottam az általunk boncolgatott kérdésre: mennyire számít vámpírfilmnek, s mennyire nem, az Alkonyat és az Újhold?
Az első könyvet, az Alkonyatot 2005-ben adták ki Amerikában – nálunk csak 2008-ban – s egyből hatalmas közönségsiker lett, csakúgy, mint a sorozat többi darabja. Egyértelmű volt, hogy ebből film fog készülni, s a Paramounthoz tartozó MTV Films egyből le is csapott a jogokra, ám ott a fiók mélyére került. 2007-ben viszont a kitörési lehetőséget kereső Summit Entertainment megvásárolta a jogokat, s innentől nem volt megállás. Wyck Godfrey a New Moon és a Twilight másik producere azt a könyvadaptációkhoz használt filozófiát igyekezett követni, miszerint: „Először a törzsközönségre gondolj, gondoskodj arról, hogy ők elégedettek legyenek, aztán ha ez megvan, megnyerhetsz másokat.” [3] Ennek köszönhető, hogy a forgatókönyv – amit Melissa Rosenberg írt – nem sokban tér el a könyvtől, hiszen azzal az Alkonyat rajongókat elriasztották volna, hanem úgymond csak átfordította a művet a film nyelvére. Ráadásul sikerült tömegfilmet gyártaniuk, ami a nagyközönség számára vált elfogadottá és óriási sikerré.
Az Alkonyat a magyar moziműsorokban a „tinihorror” [4] műfajnevet kapta, az Újhold pedig a fantasy[5]-t. A vámpírfilmek, az Alkonyat és az Újhold is, egyértelműen fantasztikus film, a műfaji megjelölés szerint pedig azon belül is a fekete fantasztikumba sorolandó, hiszen a horrorfilm is ide tartozik. Ugyanakkor a film megtekintése után ezt a műfaji megjelölést nagyon könnyen kétségbe vonhatjuk. Az Alkonyatot az IMDB-n[6], a dráma, fantasy és romantika világába sorolták, ami már sokkal inkább megközelíti a valóságot, ugyanakkor itt a horror jelzőt hiányolom belőle.
Azt kétséget kizáróan kijelenthetjük, hogy az Alkonyat és az Újhold műfajilag kevert. Bár a vámpírfilmek a horror műfajába tartoznak, amiatt, hogy a Twilight Saga vámpírjai nem hagyományos – Drucala stílusú – vámpírok, ráadásul a történet központi cselekménye a vámpír Edward és az ember Bella szerelme, egyértelművé válik, hogy a romantikus vonal a film alapját képezi. Greg Mooradian fenti idézetéből és a filmből kiindulva nem csoda, hogy a nagy többség e művet romantikus filmként kezeli, s én magam is egyetértek azzal, hogy az is, egy vámpírtörténetbe bugyolált Rómeó és Júlia történet, mellyel új színt vittek a már laposodó „tinirománc” műfajba, felújítva a klasszikus „új lány, és a legjobb pasi az iskolából” szerelmi sémát.
Ugyanakkor egy filmben nem csak kettős műfajkeveredés lehetséges. Jelen esetben is figyelembe kell vennünk egy nagyon fontos tényezőt, a már említett „ nem Dracula stílusú” vámpírokat. A Twilight Saga vámpírjainak nincsenek hegyes agyaraik, nem változnak át szörnyetegekké és nem is égnek hamuvá a napon, viszont hihetetlenül gyorsak, fantasztikus erejük van, földöntúli szépségükkel csábítják magukhoz az embereket/áldozataikat, gyémántként ragyognak a napon, s néhányuknak különleges képességei is vannak: gondolatolvasás, jövőbelátás, nyomkövetés, érzelmek manipulációja és így tovább. Ha megnézzük némely tulajdonságot, és nem tudnánk, hogy a Twilightról van szó, akkor akaratlanul is az X-men film sorozat, vagy Superman jutna eszünkbe.
Ahogyan Edward megmenti Bellát a jégen csúszó furgontól, az a film egyik központi cselekménye, ráadásul azt szupergyorsaságának és szupererejének köszönheti. Úgy vélem, ezzel sikerült bebizonyítani, hogy az Alkonyat tulajdonképpen szuperhősfilm elemeket is tartalmaz.
Bár a Twilight, abból adódóan, hogy vámpírfilm (is), egyértelmű, hogy horror elemeket is keresünk benne. A horrorfilmek többségének a félelem, a vér, a sikoly az alapja, és ebből itt eléggé keveset kapunk.
Az Alkonyat egyik kulcsfontosságú jelenete, mikor Bella az erdőben Edwarddal arról beszélget, hogy rájött, ő és a családja vámpír. Az erdő közepén, az elburjánzott aj növényzet között, félelmetes ködben és göcsörtös gyökerek között társalognak. A jelenet alatt egy várakozással teli, borzongást keltő zene megy, a megvilágításnál Bella bőre fehérebb, mint a vámpír (vagyis halott, élet és vértelen) Edwardé, ezzel azt erősítve, hogy Bella már most olyan, mintha ő is vámpír lenne, közéjük tartozna. Edward arca feszültséggel teli, kissé félelmetes, viszont az egész képet a kékes, zöldes árnyalatok uralják, ami lággyá sőt, már-már romantikussá varázsolja a jelenet sort, amely titokzatosság jellemző a fantasy filmekre –Harry Potter például-, így agyoncsapva a kívánt vagy inkább várt félelmetes jeleneteket, ami egy vámpírfilm alapja kellene, hogy legyen. A kamera sem az elvárt módon mozog. A szembesítő jelenetnél nem is egymásra néznek az elején, a kamera illeg, billeg és forogva megmutatja az erdőt*, ezzel irreálissá és álomszerűvé változtatva a képet. A nyugtató zöld szín feltűnően kiemelkedik Edward és Bella nagyon fehérré maszkírozott és megvilágított arca mögül.
Nem egy klasszikus szörnyfilmet látunk – annak ellenére, hogy Edward saját magát szörnynek gondolja – ugyanis egyáltalán nem cél, hogy a film végére megöljük a szörnyeket. Sokkal inkább drukkolunk Bellának és Edwardnak, és külön annak, hogy Bella is vámpírrá változzon, hogy örökre Edwarddal élhessen.
A vámpírfilm jellege miatt fontos az akció és az izgalom a filmben. Ebből összesen hármat kapunk: egy biztonsági őrt meggyilkol három valaki Mason megyében, majd Waylon-t feltehetően ugyanez a három alak, akik vámpírok, megeszik, végül pedig a balett-termi jelenet.
A balett-termi jelenetsor szintén eltér az elvárt képektől: a kamera furcsa mozgása – néha billeg, döntött, váltakozva veszi alulról Jamest és Bellát, és mutatja totál plánba az egész termet, olyan mintha valamilyen erotikus támadásnak lenne kitéve Bella (például mikor James megérzi a vérének a szagát a sérüléséből). A felbőszült Edward arca a háttérrel megegyező színű, pedig a klasszikus horrorban fekete/sötét lenne, nem pedig lágy, mint itt. Bár ez a jelenet akció dús, a vágás, a hanghatások, a zene és a fények együttes hatása nem hagyja horrorként érvényesülni, pedig a várva „várt” vér is ekkor jelenik meg, igaz ez is eltér a szokásostól: szinte csak egy harapásnyomot látunk –ami a klasszikustól eltérően teljes foglenyomat, nem két szúrásnyom-, illetve a Bella lábából kiserkenő vér, ami szintén nem a megszokott mennyiség.
Az számomra viszont tagadhatatlanul jó pont a film szempontjából, hogy még ennél a jelenetnél is nagyon kevés számítógépes trükköt alkalmaztak. Én úgy vélem, az egész film arra épült, hogy valós helyszíneken forgatva – nem zöld háttér előtt- mutassa be a történetet, hogy ezáltal is közelebb érezze magát a néző a szereplőkhöz, hogy valóság hűbbek legyenek a figurák, elhitesse a nézővel, hogy „amit lát, az valóságos, nem egy újabb mesterséges világ”[7].
A Cullen család nem éppen a hagyományos szörnytípus a filmben, ráadásul feltűnően emberien néznek ki, úgy is éreznek, és azzá is szeretnének válni. A „vegetáriánus” létük, mellyel talán a leginkább elütnek az eddigi vámpírfilmektől – a szó kitalálásával mindenképpen – erkölcsi kérdéseket vetnek fel a műben, hiszen Cullenék azért nem ölnek embert, mert nem akarnak szörnyek lenni, igyekeznek ezzel is emberibbé válni.
Az erkölcsi dimenziókat nézve, itt a vámpír-vámpír különbségeket érdemes megvizsgálni: a vegetáriánus Cullenek szemben a nomád vámpírokkal és a New Moonban színre lépő Volturikkal.
Cullenék minden szempontból igyekeznek az emberi normáknak megfelelni: öltözködésükkel – az Alkonyatban főként világos színű ruhákat hordanak, ami nem üt el annyira a bőrszínüktől-; viselkedésükkel nem hívják fel a figyelmet, tartózkodóak, tisztelettudóak, képesek a társadalomba való beilleszkedésre; mind inkább igyekeznek emberré és nem szörnyeteggé válni. A Cullen házat is azért mutathatták be ilyen részletesen a filmen, mert ez is azt mutatja, mennyire igyekeznek az emberi élet látszatát fenntartani –konyhára nem éppen van szüksége a vámpíroknak, miközben pumát, szarvast és egyéb nagyobb vaddal táplálkoznak. A „vegetáriánus” vámpírok sajátossága, hogy a szemüknek gyönyörű arany színük van, nem pedig félelmetes vörös, mint az emberi vért ivóknak.
A három nomád vámpír: Viktória, James és Laurent viszont ezekkel nem törődnek: ők megelégszenek azzal, amijük van, és igyekeznek minden lehetőséget kihasználni: vándorló életet élnek, hiszen nomádok lévén, ők emberi vérrel táplálkoznak; nem tisztálkodnak, hiszen úgy is észrevétlenek maradnak, akikkel találkoznak, pedig halottként végzi; a ruhájukat összelopkodják aktuális áldozataiktól (Jamesen például Waylon kabátja látható). Az életet nem tisztelik, csak hagyják, hogy ússzanak az árral; s azt teszik, amihez kedvük támad – Jamesnek Bella üldözése élete legjobb játékát jelenti-. Nem véletlen, hogy a csónak jelenetnél (Waylon halála) Viktória hajában néhány száraz falevél volt. Ezzel is nemtörődömségüket ábrázolták, állatias mivoltukat, bennem olyasmi érzést keltve, ami azt mutatja, hogy ők a maguk urai, azt csinálnak, amit akarnak, és az emberek fölött álnak, és mindezt az egyik legveszélyesebb „állat” bőrébe bújva.
A Volturi vámpírok pedig a vámpírság egy újabb dimenziója: Olaszországban élnek évezredek óta; minden katona a három fő „királynak” is nevezett vámpírnak engedelmeskedik: Aronak, Caiusnak és Marcusnak. Ők azok, akik a vámpírvilág legfőbb törvényét betartatják: miszerint a létüket titokban kell tartani. Hatalmuk óriási, ugyanis olyan erős és különleges képességekkel bíró hűséges katonákat tudhatnak magukénak, mint Jane (a tekintetével kínoz) vagy a testvére Alec (aki minden érzéket képes elnyomni). Már nagyon régóta élnek a várukban, s ritkán mozdulnak ki onnan. Meglepetésként éri őket Edward öngyilkossági kérése. Robert Pattinson (Edward Cullen) úgy fogalmazta meg őket: „… egész jól éldegélnek, de közben szörnyetegnek tartják önmagukat. Ezért van, hogy mikor meglátnak egy halandót, aki azt mondja:” Szeretem ezt a fiút!”, ők is vágyakozni kezdenek a szeretet után. El akarják hinni, hogy ez lehetséges, így lényegében a kíváncsiságuk és az elragadtatásuk menti meg Edwardot.” [8] Ezzel én annyiban nem értek egyet, hogy szerintem megfelel nekik az életük, őket nem zavarja, hogy vámpírok, nem gyűlölik magukat. Lényegében ők szerintem élvezik azt a hatalmat, ami ennek következtében a kezükben összpontosul, hogy ők „védelmezik” a vámpírokat a titokban tartással. Aro, a fő-fő vámpír, viszont nagyon érdekes személy: élvezettel gyűjti a különleges vámpírokat maga köré. Míg mások ritka festményeket, ő ritka és nagyon különleges képességű vámpírokat. Ugyanakkor „Bele tud vonódni az emberek drámáiba. Őszintén tud rajongani valakiért, akinek aztán a következő pillanatban elveszi az életét.” [9] mondja róla Michael Sheen, Aro megszemélyesítője.
Fenségességüket a díszletek és ruháik még inkább kiemelik, valamint eltérőbb a sminkjük a többi vámpírétól: sötét ruhájuk kontrasztban áll égő vörös szemükkel és gyöngyházszínűre kisminkelt arcukkal. Testtartásukból és viselkedésükből a fensőbb rendűség sugárzik. Úgy érzem, a monumentális díszletek és a berendezési tárgyak hiánya is mind az ő hatalmasságukat hivatott érzékeltetni.
Hogy mennyire vámpírfilm a Twilight, már hosszan kielemeztem, ugyanakkor a rendező váltás – ezt Chris Weitz (Arany iránytű, Amerikai pite) rendezte-, és a történetbeli fordulatok miatt (Edward elhagyja Bellát, a Cullenek eltűnnek, s főszerepet kapnak a vérfarkasok – külön szót kell ejteni az Újholdról is.
Az IMDB[10] jelen esetben sem tudta egy műfajra lerövidíteni a New Moon megjelölését, itt viszont megfelelőnek találom a jelöléseket: dráma – elég nagy dráma, hogy Bellát elhagyja élete szerelme; romantikus – mert természetesen a végén újra egymásra találnak, ráadásul Jacob Black is színre lép; horror – mert vámpír és vérfarkas storyról beszélünk; thriller – mert Bellát Viktória és Laurent is üldözi.
Az első, ami leginkább szembeötlő különbség a Twilight és a New Moon között, az a színvilág. Míg az Alkonyatban a kék és zöld volt az uralkodó szín, addig az Újholdat a meleg barna és aranysárga színek jellemzik. Azt hiszem, azért is választották ezeket a színeket, mert a film jelentős részében Bellát Jacobbal, a vérfarkasbaráttal és indián –szintén vérfarkas – barátaival láthatjuk, és az ő rézszínű bőrükhöz remekül passzoltak ezek az alaptónusok. Ez a képi megoldás ugyanakkor valamilyen szinten romantikus hatást kölcsönzött azoknak a jeleneteknek is, amiknek számomra nem kellett volna olyannak lenniük (Bella a réten).
Az Újhold egy crossover film, vagyis filmkeveredés: már nem csak vámpírok, hanem vérfarkasok (más misztikus lények) is szerepelnek benne, ráadásul a film jelentős részében nincsenek is jelen a vámpírok. Természetesen a kulcsfontosságú jelenetek szereplői továbbra is ők maradtak, ugyanakkor a farkasokról sem szabad megfeledkezni, hiszen a két órából egyben ők a különleges lények, képesek az átváltozásra bármikor, és Bella egy farkassal keveredik nagyon jó barátságba és kis híján szerelmi kalandba is.
Az új rendező változtatást szeretetett volna a vámpírokon. A ruhák itt sokkal kékesebbek és szürkésebbek lettek – Alice kék ruhája menzán igen szembeötlő, az Alkonyat fehér garbós iskolai megjelenéséhez képest-, mellette pedig a szürke – Edward az iskolában- és a sötétebb árnyalatok kaptak szerepet – Rosalie ruhája, Edward öltönye például a szülinapos jelenetben-. A sminkjük is változott az első részhez képest: sokkal inkább szellemszerű hatást keltenek bennem, mint az első filmben. A leglátványosabb változás viszont a kontaktlencsék voltak. Sokkal látványosabb az aranyszínű szemük, mint az Alkonyatban, így viszont egy fokkal jobban kilógnak a tömegből.
Mivel a vámpírok fél óra után eltűnnek a történetből, törvényszerű, hogy bevezessék a vérfarkasokat. Létezésükről az Alkonyatban elhangzott legendákból már lehetett fogalmunk, mégis a vérfarkasok pontos kiléte igen sokáig titokban marad, addig, míg Bella rá nem jön Jacob segítségével az igazságra. Szerencsére ezelőtt is voltak már benne farkasok – mikor Laurent-et üldözték-, épp emiatt, egyfajta titokzatosság lengi körül a filmet, s izgatott várakozás tölti el a nézőt.
Az Alkonyat végén a vámpírok a vámpírok ellen harcoltak. Az Újholdban is meg van ez a momentum Volterrában, ahol a Volturi székel, emellett viszont vámpír-vérfarkas harc is van benne, hiszen Jacob és falkatársai megvédik Bellát Laurenttől. Ez egy igen érdekes szörny a szörny ellen jelenet, és itt egyértelműen a farkasoknak drukkolunk, holott a film többi részében a vámpíroknak, igaz, azon belül is Cullenéknek (véletlenül sem a Volturiknak).
Jogosan kérdezhetjük tehát, hogy az Újhold nem farkasfilm-e, ugyanakkor én ettől elhatárolom magam. Bár Cullenék és a Volturik a film elején, illetve végén vannak jelen, a Laurenttel való találkozás és a Viktóriától való félelem áthatja Bellát és a nézőt is, s így egy pillanatra sem felejtjük el, hogy vámpírfilmet nézünk. Igaz, hogy nem a klasszikus vámpírfilmet, mindenesetre egy olyan kombinációt – horror (azon belül is a vámpír és vérfarkasfilm), szuperhősfilm, romantika, dráma, thriller-, melynek eredményeképpen milliós rajongótáborra tett szert a Twilight könyvsorozat, s a filmek eddigi összbevétele már meghaladta az egymilliárd dollárt[11]. Ezek után úgy tűnik, hogy ez a műfajkeveredés nagyon is jó ötlet volt.
* ezt a jelenetet nagyrészt végig steadicammel forgatták, ami kézikamera szerű, s ez kölcsönözte ezt a különleges képi hatást a jelenetnek.
Denisavagyok.:D
VálaszTörlésÚgy gondolom h itt az idő h értékeljek:)
Nyelvi fogalmazás: 10 p
Minden a helyén volt, semmi feltűnő szóismétlés, nyelvtani hiba..
Felépítés: 10 p
Logikus volt, kohézió rendben. Hihetelen jól felépítetted: bevezetés, kifejtés..
szerintem a stílusréteggel sem volt gond, inkább a publicisztikaihoz hasonlít :D tehát ezt bárhol lehetne közölni.
És mindemellett érdekes volt! Jó volt olvasni, hiába hogy egy elemzés.
Gratulálok! :) megérdemelted az 5öst:D:D
Na szóval,megpróbálok mégegyszer komit írni,remélem most engedi is a gép.
VálaszTörlésSzóval...Nekem is tetszett a dolgozatod és tényleg megérdemelted érte az 5öst!:)
Totál egyetértek a kamera furcsa mozgásaival,meg a színekről írt véleményeddel.Nagyon jó megfigyelő vagy.Ami engem illet...Én romantikus thrillernek olvastam az Alkonyatot és fantasynak a New Moon-t.És én ezekkel a megfogalamzásokkal értek egyet.Mert a thriller vonásait kaptam vissza,mert mikor néztem a filmet végig izgultam,hogy mivel vámpíros filn,na mondom mikor harapja meg Bellát.Aztán meg ugye romantikus,és mikor kiderült,hogy nem fogja bántani,akkor meg ugye jött a mindjárt elolvadok rész.Szvl nekem ez így nagyon bejött.A New Moon meg olyan tényleg fantázia film.Ugye márcsak a farkasok miatt is.Nekem ez a műfaj megfogalmazás is a helyén volt.Én nem igazán hiányoltam a horror részt.Igaz az elején fura volt hogy nem fogja megharapni,mint az ahogy a vámpírfilmekben szokás,de ez így volt tökéletes.Ez valami új,nem a tipikus vámpír séma ahogy írtad és ez így van jól.
Szvl. mindent összevetve nagyon ott van a dogát.Gratulálok!És köszi,hogy megosztottad velünk.Orsi (Zs. a chatről)
szija, nekem nagyon tetszett. hihetetlenül jól tudsz fogalmazni :) most sajna nem tudok hosszaban írni mert sietek :S
VálaszTörlésja és még egy dolog: öhm izé nem leszólás vagy ilyesmi, de az írónő neve stephenie és nem stephanie :) ha hülyeséget beszélnék akkor bocsi :$
puszi: Tündi
Szia!:)
VálaszTörlésHuh, ez egy profi megfogalmazás volt! Le a kalappal! Grat. neked:):) nagyon tetszett :):) Minden a helyén volt:)
Pusz: Hencii(:♥