2010. december 3., péntek

Breaking Dawn: Deleted Scenes 12.

Igen, tudom, rengeteg idő telt el... A technika is közbeszólt, meg az, hogy már aludni is alig van időm:(. A következő fejezet időpontjáról semmit sem tudok mondani, MAJD jön. Szeretnék karácsony tájékán frissíteni, és remélem lesz is rá időm:)! A kritikáknak továbbra is örülök, tartják bennem a lelket, hogy ne hagyjam abba! Köszönöm a türelmeteket, és ezt a megkésett fejezetet mindenkinek ajánlom, aki kitartott, köszönöm Nektek!


12. fejezet: Tárgyalás

Lustán heverésztem a tengerparton egy pálmafa alatt, és élveztem a melegséget, melyre a nászút előtt utoljára akkor volt lehetőségem, mikor Jacksonville-be látogattunk a tavasszal. Tulajdonképpen, ha nagyon akarnék, befeküdhetnék egy szoláriumba – ezzel viszont a bőrömnek sem tennék jót-, ráadásul csak még inkább kitűnnék Edwardék közül. Charlie számláját pedig nem akartam növelni a nyári hónapokban azzal, hogy a cirka 12 fokos „melegben”, 30 fokossá melegítem a lakást… Pedig kellemes lenne!
Már éppen kezdtem volna hiányolni Edwardot, mikor hideg vízcseppek érték a bőrömet, majd hűs és kissé sós ízű csók az ajkamat.
- Hm, úgy érzem, a vízben is megmártóztál, nem csak a Szigeten néztél körbe – jegyeztem meg még mindig csukott szemmel. 
- Együtt a kettő sem tartott hosszú ideig. És ezt találtam Neked. Leheletnyi szimbolikával – egyből kipattantak a szemeim, s érdeklődve figyeltem mosolygós arcát. Még mindig boldognak tűnt. Talán azért, mert tiltakozás helyett csak a szemöldökömet ráncoltam össze kíváncsian… Hiszen ezen a csodás, ám parányi helyen nem vehetett semmit, amivel még inkább zavarba hozhatna. Ha csak, nem száguldott vissza Rióba, de ezt inkább elhessegettem, s a maga elé emelt kezét kezdtem fixírozni.
- Meg is mutatod? – ébredt fel még inkább a kíváncsiságom. Szimbolikus?
- Igazán felemelő érzés, hogy nem tiltakozol egyből a „hoztam neked”, vagy az „ajándék” szavakra. Nem lehetne, hogy ezt a hétköznapokban is bevezessük? Mit szeretnél, mit tegyek, hogy a későbbiekben is ez így legyen?  Költözzünk ide? Újabb kompromisszum?
- Kezdjük azzal, hogy megmutatod, amit hoztál. A többit, pedig megbeszéljük, benn. Mint tárgyalóképes partnerek… –vetettem rá hunyorogva egy pillantást. Az egyértelmű célzást csak az nem értette, aki nem akarta, s a halk kuncogás szerint Edward igenis akarta.
Mielőtt feltápászkodhattam volna, Edward felém fordította és szétnyitotta egyik tenyerét, melyben egy kis bordó tengeri csillag volt.
Óvatosan fektette át az én tenyerembe, nehogy összetörjön, s némán figyelte, ahogy összehúzott szemöldökkel tanulmányozom. Halk kuncogására ránéztem.
- Nem érted igaz? Hogy miért mondtam, hogy szimbolikus ajándék? – térdelt még mindig előttem.
- Igazság szerint arra gondoltam, hogy mikor pusztult el szegény csillag. Vagy, hogy mitől? – néztem rá érdeklődve, mire ajkára fagyott a mosoly.
- A tengeri csillagokról szóló könyvet még nem olvastam el. De ha szeretnéd, utána járok a dolognak, hogyan is pusztulhatnak el…?
- Annyira azért nem fontos! – mosolyogtam rá negédesen. – Most viszont azt is elárulhatod, mi az a nagy szimbolika vele kapcsolatba. És miért is hagytál ennyi időre magamra, hogy a tengerből hozz nekem belőle. – Kérlek! – vetettem be hozzá a bűvös szót.
Szúrós szemekkel nézett rám. Muszáj volt kijátszanom a kártyát, miszerint én vagyok az egyetlen ember, aki képes meglepetéssel szolgálni neki. Ráadásul, már rég hozzászokhatott, hogy mindig másra gondolok, mint amire kellene.
- Ez a csillag, egy kicsit olyan, mint amilyen Te vagy a számomra.  Színes, mely beragyogja a nappalt és az éjszakát is, mióta megismertelek. Azt kívánom, hogy az örökkévalóság minden napjának, minden percében, sőt másodpercében velem legyél, hogy láthassalak és érezzelek. Úgy, mint ahogy ezt kis csoda veled lehet majd, ha hazavisszük.

A lélegzetem is elakadt. Egyszerűen képtelen voltam bármit is mondani ezekre a szavakra. A nap minden percében éreztette velem, hogy szeret, de mikor ilyeneket mond, könny szökik a szemembe és képtelen vagyok bármi hasonlót mondani neki. Bármi olyasmit, ami megközelíti a valóságot.
Majdnem sírva fakadtam, miközben a nyakába vetettem magam. Sikerült visszatartani a könnyeimet, de csak egy kevésen múlott. Lelkesen és szerelmesen csókoltam ajkait, miközben egyik karjával szorosan átölelt.
- Akkor mindig a közelemben fogom tartani, ahogyan téged is.
Edward csilingelő nevetése borzongást váltott ki belőlem, mondhatni már természetes reakcióként, és egyből a következő, benti tárgyalásunk jutott eszembe.
- Hidd el, nem telik bele sok idő, és unni fogod, hogy folyton a nyakadon vagyok. Örülni fogsz, ha vadászni megyek, vagy csak másik órám lesz, mert lesz egy kis nyugtod nélkülem. De a csillag majd veled lesz, hogy tudd, mindig ott vagyok veled, és gondolok rád. Még ha éppen a te nyakad helyett, egy medvéére tapadok rá – villantotta rám mosolyát. Szerettem mikor boldog volt, attól én is mindig boldogabb lettem.
- Vagy úgy. Tehát egy maci nyakát szívesebben szívod, mint az enyémet – villantottam rá a szemeimet, kicsit eltávolodva tőle. Lassan egy medvére leszek féltékeny? Azt azért nem… - Biztos finomabbak nálam? Lesz olyan illatuk, mint nekem? És, ami talán a legfontosabb: fognak hozzád így érni? – suttogtam közelről a fülébe kérdéseimet, miközben lágyan végigsimítottam mellkasán egy re lejjebb haladva, orrommal pedig a nyakát cirógattam. Elfúló nyögés volt a jutalmam, majd egy hihetetlen gyors csókkal a földre döntött és már éreztem is izgalmának bizonyítékát a hasamnak nyomódni.
- Sosem mondtam, hogy szívesebben szívnám bárkinek a nyakát a tiedénél, la tua cantante.  De ha most igazán megízlelnélek, nem úgy, mint tegnap, akkor azt hiszem, vége lenne a nászutunknak. Sajnos. Így egy kicsit még várnom kell -  a tegnapi nap említésére az összes vér az arcomba szökött, kénytelen voltam lesütni a szemeimet is, hogy ne lássam Edward arcát. Ezt majdhogy nem Emmett is mondhatta volna!
- Akkor jó… - köszörültem meg a torkom, s fontam nyaka köré a karjaimat, hogy lehúzzam magamhoz egy vagy több csókra, de nem hagyta magát. Most vettem észre, hogy egyik keze még mindig a háta mögött van – Hoztál még valamit?
- Ígérd meg, hogy ehhez is olyan optimistán fogsz állni, mint az előzőhöz! – nézett rám nagyon komolyan, olyan szemekkel, hogy még azt is megígértem volna neki, hogy sosem válok vámpírrá – igaz ezt később visszavontam volna-.
- Ha olyan, mint a csillag, akkor ugyanúgy örülni fogok neki – próbáltam úgy fogalmazni, hogy mindkettőnknek jó legyen.

Mikor előhúzta a másik kezét, és megláttam mi van benne, kirobbant belőlem a nevetés. Egy kis doboz fagylalt volt!
- Hát ez meg? – kérdeztem még mindig nevetve, miközben megnéztem milyen ízű. Makadámgrillázs. Hmmm, máris megindult a nyáltermelésem.
- Éjszaka újra beszéltél álmodban. És egyfolytában egy játszótérről és a makadámgrillázsod fagylaltról beszéltél – magyarázta, miközben kinyitottam a dobozt. Miután levettem a fóliát is, élvezettel szippantottam bele az édeskés illatba.
- Jacksonville-ről álmodtam. Anyu egyszer a játszótéren vett nekem ilyen fagyit, mikor kislány voltam. Honnan szerezted?
Ártatlanul megvonta a vállát – Tényleg azt hitted, hogy eddig tart, míg egy kicsit bejárom a szigetet? Azt hittem átláttál rajtam, és tudtad, hogy messzebbre mentem.
- Egészen jól elvoltam. De ez a fagyi… a gondolataim legmélyén is tudsz olvasni, csak titkolod! – néztem rá egy pillanatra, miközben egyik ujjammal belenyúltam a fagyiba. Éppen megolvadt egy kicsit, így ki tudtam szedni belőle egy adagot és a számba csúsztatni. Kinek kell a kanál? Tiszta időpocsékolás lenne bemenni egyért. – Hmm, mennyei! Még jobb az íze, mint amilyenre emlékeztem.
- Tessék, itt egy kanál – lebbent meg a hajam, ahogy Edward berohant, majd már kinn is volt egyel.
- Csak nem szeretnéd te is megkóstolni? – néztem rá, miközben az egyik ujjamat nyalogattam. Primitív lennék? Lehet, de most így esik jól. Majd eszem kanállal a többit, de a fantáziám meglódulása nem várt következményekkel jár az irányomba.
Edward undorodó arcot vágott. – Nem volt elég a pizza, amivel megetettél? Most még ezzel is szeretnél?
Bekaptam még egy falatot, majd gyorsan lenyeltem és Edwardhoz hajoltam. – Te nem tudod, mi a finom – azzal körbekentem ajkait egy kis fagyival, és úgy lenyalogattam-csókoltam róla minden egyes cseppjét. Nehogy kárba vesszen!
Edward vadul kapott ajkaim után, mikor elhúzódtam tőle, így a testemen végigfutó bizsergéstől már mindent el is felejtettem. Például megkérdezni, hogy ízlik? Vagy, hogy felér-e egy puma vérével, az én ízemmel keverve?
 De amint ujjai megtalálták a nőiességem központját, és azon kezdett csodás zongorajátékba, minden emberi gondolatomat elfejtettem. Csak az ösztönök maradtak. Igyekeztem áthúzni fején az atlétáját – a fagyit messzebbre gurítottam-, miközben ő a bugyimmal hadakozott, igaz nem sokáig: megunta, és egyszerűen letépte rólam, és magáról is a nadrágot.
Felocsúdni sem volt időm, Edward már bennem is volt.
Mindketten hangosan nyögtünk fel az érzéstől. Volt valami a testünkben, ami akkor volt a legboldogabb, ha mi egyesültünk, és az nem az endorfin volt. Edward maga fölé rántott és a pálmafába kapaszkodott, miután a bikini felsőt is leszedte rólam. Hevesen mozgattam csípőmet, miközben mellkasán támaszkodtam. Végig egymás szemébe néztünk, s a tekintetünk meg a cselekedeteink beszéltek szavak helyett.

Nem szerettük sokáig egymást, de annál hevesebbek és gyorsabbak voltunk. Pihegve feküdtem Edward mellkasán, és lusta köröket rajzolgattam a mellbimbója köré.
- Örülök, hogy beszéltem álmomban. Ez a fagyi tényleg isteni! – néztem fel rá mosolyogva, mikor már elég erőt gyűjtöttem a beszédhez.
- Igen, én is – vigyorgott rám a 32 tökéletes fogával. – Viszont közelébe sem ér a te ízednek egyik puma sem, amelyikkel valaha is találkoztam, vagy fogok – azzal csókot nyomott a homlokomra.
- Remélem is. Még a végén megunsz – motyogtam a mellkasának.
- Bella, nem is tudom, honnan veszed ezeket a butaságokat, amiket néha mondani szoktál. Megunni téged? Nincs olyan perc, hogy ne rajtad gondolkodnék! Azt hiszem, a családomnak jó dolga van, kivéve Jazzt. Ő folyamatosan érzékeli az érzéseimet, viszont mindenki szerencséje, hogy nem ők a gondolatolvasók. Már rég nem tudnának velem egy fedél alatt élni, mert folyton csak rád gondolok.
Államat a mellkasának támasztottam és úgy néztem rá mosolyogva.
- Ezt el is várom. Egyébként Alice mesélt valamit még az esküvő előtt. Hogy nehezen bír Jasperrel, mikor mi együtt vagyunk a közelükbe. Ezt miért mondta? Azt mondta, kérdezzelek meg téged.
- Nagyon egyszerű. Jasper nem csak hallotta a próbálkozásainkat, hanem az érzelmi hullámot is érzékelte. Nagyon felpörgette őt is, nem csak engem. Alice azt kérte az esküvő előtt, hogy a nászutunkon köszönjek meg neked valamit a nevében. Azt hiszem mostanra gondolt. Alice éjszakái… nos, nem olyanok voltak, mint a miénk. Ők ugyanis sosem álltak meg akkor, mint mi.
- Aha. Értem. Tudod mit? Akkor mi se álljunk meg, van még mit bepótolnunk! – azzal mosolyogva felkeltem róla és a ház felé intettem a fejemmel. – Még tárgyalnunk kell bizonyos dolgokról odabenn.
Mielőtt egyet pisloghattam volna, már a karjaiban száguldottunk befelé a házba, de hogy pontosan hová, arról már fogalmam sem volt, és nem is érdekelt. A lehető legjobb helyen voltam, Edward karjaiban.

És a fagyi, igaz most hideg van...

9 megjegyzés:

  1. Szia!

    Köszi szépen a fejit, nagyon aranyos lett. Kicsit érdekesen indult, de aztán felvette az iramot..
    Az a fagyi dolog, igazán tünemény volt, én is szívesen fogadnám ilyen fagylaltostól :), kanál nélkül is... :):)
    A heves csóknál, és azután az erotikánál ráismertem a Te stílusodra.
    Nagyon tetszett, hisz nincsenek mindig órákig tartó előjátékok az életben sem, pont jó volt így bevezetésnek.
    Teljes mértékben azonosítani tudom Edwardot, és Bellát ezzel a szereppel, és ez tök jó, hisz tényleg néha így fent akadnak egy, egy mondaton... :)
    Ugyan mi lesz, ha bent lesznek a házban?? :) Megvárjuk! Csak nem lesz megint 'vérontás':)
    Jó tanulást, és ne várass minket sokáig légyszi...

    VálaszTörlés
  2. Szija!
    Nagyon vártam már a fejezetet, de megérte!!!
    Nagyon tetszett a fagyis rész! Edward szájáról én akármilyen fagyit nyalogatnék! Jó tanulást, és remélem az írásra is lesz kis időd!

    VálaszTörlés
  3. szia!
    végre megint új fejezettel örvendeztettél meg minket :d már nagyon kellett, igaz sokat kellett várni rá, de hát megint csak megérte :P nagyon jó ötlet volt a fagyit beleszőni a történetbe :D gratula hozzá;) mindig jól sülnek el ezek a dolgok nálad :D kis játékkal indult az egész aztán megint csak ugyanoda lyukadtak ki :D szóval megérte várni megint és remélem h most kicsit előbb tényleg karácsonyra is meglepsz bennünket egy új fejivel :D
    sok puszi
    Laura

    VálaszTörlés
  4. hali.
    szerintem ez is nagyon jó lett:)
    most én is nyalogatnák valami finom fagyit:)
    ♥edward♥ olyan cuki:)
    kár, hogy ilyen rövid lett, de megérte rá várni:)
    az a csillag nagyon szép lehet:)
    várom a kövit:)
    pux

    VálaszTörlés
  5. Szia Leia!:)
    Isteni lett ez a fejezeted is! Van itt minden, ami szem-szájnak ingere.... romantika, szerelem, gondoskodás, humor nah és persze az elmaradhatatlan pikáns részek!:D
    A következő lesz az uccsó szigetes rész?:( Egy kicsit azért sajnálom, de igazad van... tovább kell lépni, hisz még rengeteg nyalánkságot tartogat a történet!:D
    Egy valamire pedig szeretnéle emlékeztetni... tudod a 10. fejezetben egy gyanús gondolat szöget ütött Bella fejében, csak aztán valahogyan feledésbe merült... tudod, h esetleg csak azért figyelt fel Edward rá, mert, h nem hallja a gondolatait... én nagyon kíváncsi vagyok ennek a szállnak a végkifejletére!:D
    Kérlek majd sződd bele valamelyik fejezetbe, ha eljön az ideje!
    Már alig várom a karácsonyi extra korán érkező fejezetünket!
    Csók!(L)

    VálaszTörlés
  6. Nagyon szeretem amit írsz és ezt a rész tán mégjobban imádom mint az előzőket pedig azok se semmik (L)
    Csak így tovább.
    ui: remélem kapunk karácsonyi ajándékot én legalábbis azt kérek a Jézuskától = )

    VálaszTörlés
  7. Kedves Leia!Eddig még nem írtam, mert nem rég tévedtem az oldaladra. Nagyon tetszik, ahogy megfogod a szex részt. Úgy tudsz róla írni, hogy se nem pornógráf, se nem túlzás, ha nem olyan életszerű:)
    Izgatottan várom a következőt!

    VálaszTörlés
  8. ÁÁÁÁ el se hiszem véééégre van fejezeeet! :D:D

    Jaj nagyon köszii Leia! :) (L) :) Azt hittem már soha nem kapunk újat xD na jóó...nem azt hogy soha, de azért ebben az évben már nagyon nem számítottam rá :D LoL...na de nem is lényeg xD..

    A fejiről meg csak annyit hogy qva jóóóó lett! :DDDDDDD (L)(L)(L) :D
    A fagyi...hmm...:P:P :D Nagyon jó ötlet volt :P :D Kis perverzeim :D xD ... áá na mind1 XD
    Lényeg a lényeg hogy tényleg tetszett! :D (L) Bár mondjuk a kövi feji időpontját körülbelűlre azért ha kiírnád az tök jóóó lenne :) :) És tudom hogy neked is sok dolgod van, meg életed, és nem ülhetsz egész nap a gép elött, megértem! és sztem ezt azért mások is belátják..szal nem kell a balhé...meg chatben sem kéne balhézni sztem...de nem szólok bele nem az én dolgom :D :D :D

    Nagyon köszii a fejit Leia! :) (L)(L)

    Puszii (L)

    Nikky

    VálaszTörlés
  9. Hát csajszi ez aztán OLTÁRI volt! Egyszerűen nem tudok vele betelni! Újra és újra és újra el kellett hogy olvassam!Az eddigi észrevételeim alapján, te írod le a legjobban az erotikus részeket! Pedig én már nagyon sok oldalon megfordultam!Nem baj, hogy nincs gyakran friss, mert mindig megéri várni rá!Habár néha jelentkeznek az elvonási tünetek,azért jó hogy vannak! xD legalább sosem felejtem el!Miután elolvasok egy-egy fejezetet, mindig a folytatásról elmélkedem!És te pedig mindig az ellenkezőjét írod annak, amire én számítok!Magyarul kiszámíthatatlan vagy! :D Jó volt ez a tengeri csillagos dolog...hihetetlen ez az Edward! :D vajon léteznek még ilyen pasik a földön, vagy csak álom marad számunkra?miért beszélek többes számban?Azért mert tudom, hogy ezerből legalább 999 vágyik egy személyes Edward-ra.Ami csak az övé. Hogy ő is érezhesse magát kicsit Bellának!Mert ki nem akarna ilyen szerencsés lenni?Jah, és a fagyit is nagyon megkívántam!Pedig tél van az isten szerelmére! :D még sohasem kóstoltam ebben az ízben!Sőt, mégcsak nem is hallottam róla!:D De lényeg, hogy mostmár tudom, hogy ilyen is van!:D Nekem is kell olyan tengeri csillag! :D Szembesülnöm kellett azzal a ténnyel,hogy te nem tudsz minket állandóan frissel dobálni!Megértem...persze hogy neked is kell a szabadidő és a pihenés.Fantasztikus, hogy ennyire önfeláldozó vagy és áldozol ránk a szabadidődből! :D küldök egy virtuális ölelést és egy hatalmas múzsát! :D a postaköltség eléggé drága de érted mindent! :X És most bocsánatot szeretnék kérni a viselkedésemért...nem volt szép amit csináltam,és felvállalom!Hibás vagyok,igen!Sokszor mondták már nekem, hogy:Mi a szíveden az a szádon!-ebben az esetben a chaten!xD mégegyszer bocsánat a kellemetlenségért!Gyerekesen viselkedtem, még ha gyerek vagyok akkor is!14 éves fejjel több eszem is lehetne! Remélem megbocsájtasz! :D Egyelőre ennyi! :D Légy jó és vigyázz magadra! :D
    bye:Eszter :)

    VálaszTörlés