4. Breaking Dawn: Deleted Scenes

Egy nap késéssel -nagyon bocsánat érte, de ez az első hét a suliban, és még nagyon szokatlan -nem tudom az időbeosztásomat - de elkészült egy IGEN hosszú fejezet, mely a 18-as besorolást kapta:). A dőlt betűs részek a Breaking Dawn 6. fejezetéből másolt elemek! Ajánlom mindekinek, akik töretlen lelkesedéssel várták, én pedig a kommenteket várom:)!!

4. "6. fejezet: Figyelemelterelések" - A győzelem

- Isteni volt, mint mindig, köszönöm! –csókoltam meg Edwardot, aki nekiállt leszedni az asztalt, s eltolta a kezeimet, mielőtt még segíthettem volna neki.

- Inkább menj, és öltözz át. A végén még új tányérokat kell vennünk Esmének, ha ilyen fáradtan a kezedbe veszed – vigyorgott teli szájjal. De hát teljes mértékben az ő hibája volt! Annyit túráztunk, hogy mire hazaértünk már szó szerint kopogott a szemem az éhségtől, s akár nyersen is megettem volna bármit… A rengeteg ételtől viszont olyan álmos lettem, hogy alig bírtam a hálóig elmenni. Tegnap például az asztalra borulva aludtam el, s ő vitt be az ágyba.

Fáradtan álltam fel az asztaltól Edward, tetemes méretű sültoldalas-sültkrumpli kreációja után. Hihetetlen, hogy úgy is tudott főzni, hogy számára undorítónak hatottak az emberi ételek. Talán csak a nyers húsé nem. Vagyis, inkább még a levágás előtt számíthatott ínycsiklandozónak, de Edward szemszögéből valószínű, hogy az is csak jóval utánam van a rangsorban. Az igencsak lelassult agyam ellenére is észrevettem, hogy úgy tűnik, félálomban vagyok, különben nem gondolkodnék ilyen marhaságokon. Hmmm, pont marhahúst ettem az előbb, vajon Edward megkóstolta, hogy jó lesz e, elég zamatos és….?  

ELÉG!

Némán kiáltottam saját magamra, s egy ideges kuncogás csúszott ki a számon, miközben kioldottam a köntösöm megkötőjét. Annyira éhes voltam a mai kirándulásunk után, hogy mikor kiléptem a zuhany alól, Edward bekiáltott, hogy kész a vacsora, nem volt türelmem felöltözni, hanem csak a köntöst kaptam magamra. Lefekvés előtt azért jó lenne kiválasztani a mai hálóinget Alice megbotránkoztatónál is megbotránkoztatóbb gyűjteményéből.

Idegesen turkáltam a fehérneműs bőröndbe, s próbáltam megkeresni a mai eszközt, amit bevethetnék Edward elcsábítására. Ez volt a nagy tervem. Nem használt a könyörgés, a durcázás, a szépen nézés, a „Kérlek” szó, a homok csel, sőt még a nyaka harapdálása sem, úgyhogy mostanra eljutottam odáig, hogy bevetem a szexi fehérneműket, amik eddig nem nagyon használtak. Be kellett vetnem valamit a kompromisszum ötletem mellé, hogy sikerüljön a következő tervem, hisz nem adhattam fel!

Ártatlan elefántcsontszínű szaténnal kezdtem, aggódtam, hogy a bőrömből többet felfedni lehet, a segítség ellentéte lesz, de kész voltam kipróbálni bármit. Edward úgy tűnt, hogy nem vesz észre semmit, mintha ugyanazokat a szakadt veteránokat viseltem volna, amiket otthon hordtam.

Ugyanakkor igen nehéz volt kiválasztani a mai darabot a bőröndből. Bármelyik hálóinget is fogtam meg, a szívem háromszoros sebességre kapcsolt, annyira belepirultam csak a gondolatba is, hogy felveszek egy olyat. Felpróbáltam egy fekete, inkább fürdőruha szerű, alig csipkéből álló darabot, s elkövettem azt a hibát, hogy belenéztem a tükörbe. Azonnal leszedtem magamról, rémesen állt, és úgy éreztem, ebben egy lépést sem tudok megtenni nem hogy Edward felé, de még egy lakatlan szigeten a fürdőbe zárkózva sem.

A horzsolások sokkal szebben néztek most ki --- helyenként sárgultak, és a többi helyen teljesen eltűntek -- így ma este kihúztam az ijesztőbb darabok közül az egyiket, míg előkészültem a faburkolatos fürdőszobában. Ez fekete és csipkés volt, sőt zavaróan nézett ki, mikor még nem is volt rajtam. Vigyáztam, nehogy belenézzek a tükörbe, mielőtt visszamentem a hálószobába. Nem akartam elveszteni a fejemet. Elégedetten figyeltem, ahogy a szemei hirtelen, csak egy másodpercre szélesen kipattantak, mielőtt szabályozta volna a kifejezését.

- Mit gondolsz?  –kérdeztem, miközben piruetteztem, hogy láthasson minden szögből.

Megköszörülte torkát. - Gyönyörű vagy. Mint mindig.

- Köszönöm – mondtam egy kicsit savanyúan.

Jó kezdet, úgy tűnik, kénytelen leszek bevetni a végső aduászt. Kompromisszum, méghozzá a Darthmuth segítségével. Már korábban is eszembe jutott, hogy nem is lenne olyan rossz, ha egy ideig még iskolába járnék. Charlie és anyu szempontjából is megkönnyebbülés lenne, mert egy darabig még nem kéne hazudnom nekik, meg is látogathatnánk őket, de persze egyre kevesebbszer, hogy szokják a különválást.

- Alkut akarok kötni veled - mondtam álmosan.

- Nem fogok semmilyen alkut kötni veled- válaszolta.

- Még nem is hallottad, hogy mit ajánlok fel.

- Nem számít.

Sóhajtottam. - Pff . Pedig én igazán akartam ... Ó szóval.

Forgatta szemét.

Becsuktam a szemem, és hagytam, hogy bekapja a csalit. Ásítottam.

Csak egy percig tartott - - nem elég sokáig számomra, hogy elaludjak.

- Rendben. Mi az, amit akarsz?

Egy másodpercen keresztül csikorgattam a fogamat, miközben harcoltam egy mosollyal.

Ha volt valami, aminek nem tudott ellenállni, az annak a lehetősége volt , hogy adjon nekem valamit.

Figyelmesen néztem az arcát, miközben előadtam, jövőbeni tervemet –igazán szeretnék egy szemesztert a Darthmouthra járni, s addig ember maradni-, s próbáltam minél csábosabban pislogni rá, az elnehezedő szempilláim ellenére.

Egy hosszú pillanatra csendben maradt. Aztán , halkan azt mondta:- Várnál. Ember maradnál.

Csendben maradtam, engedve az ajánlatot lesüppedni.

- Miért csinálod ezt velem?- mondta a fogain keresztül, a hangja hirtelen dühös volt. – Nem elég nehéz mindez nélkül? - Megmarkolt egy tenyérnyit a csipkéből, ami a combomon fodrozódott. Egy pillanatra azt gondoltam, hogy le fogja tépni azt a varrástól. Azután a keze ellazult. -Ez nem számít. Nem fogok alkut kötni veled.

- Főiskolára akarok menni."

- Nem ,nem akarsz. És nincs semmi, ami megéri újra kockáztatni az életedet.

- De menni akarok . Szóval, nem a főiskola az ,amit annyira akarok --- egy kicsivel tovább akarok ember lenni.

Behunyta a  szemét , és az orrán keresztül kilélegzett. – Megőrjítesz engem, Bella. Nem ezen vitatkoztunk egy milliószor, hogy mindig azt kérdted, hogy haladéktalanul egy vámpír legyél?

- Igen , de ... nos, van egy okom, hogy ember legyek, ami korábban nem volt.

- Mi az ?

- Találd ki - mondtam , és hozzáhúztam magam a párnák mellett, hogy megcsókoljam őt .

Visszacsókol, de nem olyan módon ,hogy azt gondoljam,hogy győztem. Gondosabb volt, nem akarta megbántani az érzéseimet; teljesen őrületes módon irányította magát. Gyengéden, arrébb tolt egy pillanatra és ringatni kezdett a mellkasán.

- Annyira ember vagy, Bella .A hormonjaid által  uralt. -nevetett.

- Ez a lényeg, Edward. Szeretem ezt a részét az emberi létnek. Nem akarok még lemondani erről. Nem akarok éveken keresztül várni arra, hogy a vér-őrült újszülöttek egy része visszajöjjön ide.

Hihetetlen, hogy még most sem érti meg. Nem akarom, hogy véget érjen a nászutunk. Szeretnék vele lenni a nap minden percében, kirándulni vele, a parton lenni, úszni a delfinekkel, napozni, figyelni a csillogó bőrét, és miután kiélveztük a sziget szépségeit, csakis egymással, csakis vele foglalkozni, s engedni, hogy a szenvedély eluralkodjon rajtunk. Kétségbeesetten akartam ezt az érzést, s nem akartam elveszíteni, nem akartam, hogy a szenvedélyem ne ő legyen, hanem a vér, más emberek, talán a barátaim vére.

Edward dúdolására aludtam el, bár így is alig bírtam nyitva tartani a szemeimet az álmosságtól. Nem akartam aludni, mert féltem az álmaimtól és zavart a tudat, hogy nem sikerült újra elcsábítnom Edwardot.

Amint elnyomott az álom, különös módon a ház előtti parton találtam magam. Éreztem, ahogy a hűvös karok hátulról átölelnek, s mélyen befészkeltem magam közéjük. Hátam Edward izmos mellkasához nyomódott, közben egyhelyben állva ringatta magunkat. Csukott szemmel élveztem a napot, az illatát, a lágy szellőt és azt a békét, ami körülölelt bennünket. A szemem hirtelen pattant fel, mikor Edward cirógató ujjai, mely a derekamon köröztek, egyszer csak utat találtak a bikini felsőmön át a mellemhez. A lélegzetem is elakadt, mikor az óvatos cirógatások, a forró bőröm és az ő hideg kezének kölcsönhatásaképpen kirázott a hideg, a mellbimbóm pedig megkeményedett, szinte már fájt. Edward hűvös ajkai megérintették először a fülemet, majd a nyakamat kényeztette végig. Hihetetlen mire volt képes, mintha az elmúlt 100 évben csakis ezt csinálta volna a nyelvével. Úgy éreztem kapaszkodnom kell valamiben, ezért amennyire elértem, Edward oldalát simogattam, ezzel is próbálva kapaszkodni valamiben, mielőtt a remegő lábaim felmondják a szolgálatot.

Úgy éreztem, minden levegőm elfogyott, de nem voltam képes mélyet szippantani az éltető oxigénből, mintha valami nem engedte volna. Még jobban elkezdtem remegni, de ennek már a levegőhiányhoz is volt köze, s mikor Edward nyelve mellett éreztem egy finom harapást is a nyakamon majdnem összeestem, majd egy rekedt nyögés szakadt fel a torkomból, és kinyitottam a szemeimet.

Amikor felébredtem a sötétben, ijedt voltam. Az álom annyira nagyon valóságos… annyira élénk, annyira érzékelhető volt… hangosan ziháltam, összezavarodva a sötét szoba miatt. Egy másodperccel ezelőtt még úgy tűnt, mintha ragyogó napsütésben állnék.
- Bella? - suttogta Edward, szorosan ölelve a karjaival, és finoman rázogatni kezdett. - Jól vagy, szerelmem?

- Oh - megint ziháltam. Csak egy álom. Nem a valóság. Legnagyobb meglepetésemre, a könnyek figyelmeztetés nélkül kicsordultak a szememből és végigfolytak az arcomon.

- Bella - mondta most hangosabban, riadtabban. - Mi a baj?

Hideg ujjaival letörölte forró arcomról a könnyeket, de újak jöttek a helyükre.
- Csak egy álom volt - nem tudtam visszatartani a halk zokogást, amitől akadozott a hangom.
Az öntudatlan könnyek zavaróak voltak. De nem tudtam átvenni az irányítást a megdöbbentő szomorúság fölött, ami magával ragadott. Annyira nagyon akartam, hogy az álom igaz legyen.

Szinte éreztem, ahogy összefacsarodik a szívem, amiért felébredtem, és a napsütéses partról a sötét hálóba kerültem. Nem értettem a reakciómat, nem tudtam, miért visel meg ennyire, hogy egy ilyen közben felébredek. 2 héttel ezelőtt, mielőtt összeházasodtunk is voltak hasonló álmaim, de sosem érintettek ilyen mélyen. Edward nem sűrűn látott sírni, így egyértelmű volt, hogy még a szokásosnál is aggodalmasabban nézett rám. Ha nem tudnám, hogy a vámpírokból nem fut ki a vér, azt mondanám még fehérebb lett.

- Minden rendben van, Bella. Vegyél mély lélegzetet.

- Annyira valóságos volt - sírtam. - Azt akartam, hogy igaz legyen.

- Mesélj nekem róla - unszolt -Talán az segíteni fog.

- A parton voltunk… - a hangom elcsuklott, és visszahúzódtam, hogy könnyekkel teli szemeimmel ránézhessek nyugtalan angyalarcára.  Tűnődve bámultam őt és az ésszerűtlen szomorúság kezdett elmúlni.

- És?- buzdított végül.

- Oh, Edward.

- Mondd el, Bella - kérte aggódva a hangomban lévő fájdalom miatt.
De nem tudtam. Helyette megint a nyaka köré szorítottam a karjaimat és lázasan megcsókoltam. Ez egyáltalán nem a vágy miatt volt – szükségem volt rá a fájdalom miatt.
Azonnal és gyorsan visszautasított. Küzdött velem, amilyen finoman csak tudott meglepetésében, a vállaimnál fogva messze eltartott magától.
 - Nem, Bella - mondta. Ahogy rám nézett, mintha aggódott volna, hogy elvesztettem az eszem.

Megint zokogás fojtogatta a torkomat. Összezavarodva, elgyötört szemekkel bámult rám.
- S-s-sajnálom - motyogtam.

De ekkor magához húzott, szorosan márvány mellkasához ölelt.

- Nem tehetem, Bella, nem tehetem! - a nyögése aggodalmas volt.

- Kérlek - mondtam, alig hallhatóan. - Kérlek, Edward! Nem tudtam megmondani, hogy a remegő hangom miatt, vagy a támadásom váratlansága miatt, vagy egyszerűen csak neki is szüksége volt rá. De bármi is az ok, feladó nyögéssel visszahúzta az ajkaimat az övéire.

És elkezdtük ott, ahol az álmom abbamaradt.

Edward szinte kétségbeesetten csókolt. Éreztem, ahogy a könnyeim elapadnak, az arcom pedig égni kezdett a hihetetlen levegőmennyiségtől, ami a tüdőmbe áramlott. Úgy éreztem, újra élek! Ahogy a férjem karjai újra erősen és szenvedélyesen öleltek körül visszatért belém minden energia, amely az elmúlt pár napban kiveszett. Újra egynek, egésznek éreztem magam.

Olyan gyönyörű éjszakát akartam, mint az első volt, de egyszerűen túl türelmetlen voltam. Feljebb tornáztam magam Edward ölében, aki a háttámlának támaszkodott és megpróbáltam levenni a felsőmet, de nem teljesen sikerült, ám azt Edward egy láthatatlan mozdulattal letépte rólam, hogy aztán magához húzva ajkaival a melleimet kényeztesse.

- Sajnálom – lihegve, miközben hol az egyik, hol a másik halmot tüntette ki figyelmével, miközben belőlem halkan, egyre hangosabban zihálások és sóhajok törtek fel.

- Ugyan, ennél jobban – elakadt a hangom egy másodperce – Nem is végezhette volna - Megtámaszkodtam a vállán, s csak Edward egyre keményedő férfiassága miatt vettem észre, hogy a csípőm önálló életre kelt az ölében. A testem nagyon is jól tudta mi a dolga, ide-oda ringatózott, ezzel az egekig ingerelte a vámpírt és a férfit is.

Emlékeztem, milyen reakciót váltott ki belőle a parton, mikor megharaptam a nyakát, ezért miközben ő a kebleimet kényeztette, én a nyakára hajoltam. Furcsa, hogy milyen jóleső bizsergéssel töltött el már csak a tudat is, hogy vámpírhoz hasonló cselekvést végzek, elvégre ők isznak az emberek nyakából, legalábbis a vámpírregényekben. Ám a gondolatmenetem körülbelül itt meg is szakadt, mert Edward egyik keze a hátamról egyre lejjebb és előrébb vándorolt, mígnem elérte azt a falatnyi tangát, ami a felsőhöz tartozott. Míg bal keze óvatosan alá furakodott, a jobbal hátranyúlt, hogy a háttámlába kapaszkodhasson.

A bőröm minden millimétere forrón lüktetett a vágytól, s mikor megéreztem Edward hideg és bársonyos ujját a legérzékenyebb pontomon, és már nem maradt több józan gondolatom, érzékien beleharaptam a nyaka oldalába, mikor valami távoli reccsenést hallottam, amit képtelen voltam beazonosítani. Egy szempillantás múlva eltűnt rólam a csipkés tanga, és a hátamon feküdve tálaltam magam, a meztelen, sötét arany szemű Edwarddal fölöttem.

A térdeimet a dereka köré tekertem, ő pedig megemelte a csípőmet, és összeillesztette vágytól remegő testünket. Egy másodpercig egyikünk sem mozdult, csak az elégedett sóhajunk visszhangzott a szobában, majd mintha álomból ébredtünk volna, egy ősi, vad ösztönnek engedelmeskedve kezdtünk mozgásba. Én egyre élénkebben, vadabban, ő hol képes volt szabályozni magát, hol előtört belőle az érzékibb, a vadabb természete. A testem és én magam is imádtam mindkettőt.

Átadtam magam az érzésnek, és a tomboló szenvedélynek, mely napok óta kis lángon tombolt a testemben, most pedig szabadjára engedtem, s végre teljes lángon éghetett. Mivel Edward nem számított rá, könnyedén helyet cseréltem vele, s most én kerültem felülre, egy cseppet sem foglalkozva a máskor olyannyira hozzám tartozó szégyenkezéssel. Bár új volt még a helyzet, az ösztöneim nagyon is jól tudták, hogyan kell mozdulnom, hogy Edwardnak, és magamnak is örömet okozzak vele. Megtámaszkodtam a mellkasán, s miközben ő a takarót és a csípőmet szorongatta, érzéki ritmusba kezdtem.

A pillanat tökéletessége, vagy ahogy Edward a melleimmel játszadozott, esetleg a kiéhezettségtől, de néhány perc után éreztem, ahogy az a bizonyos fekete lyukhoz hasonlító örvény magával ragad, hogy aztán egy szupernova-robbanásnak megfelelő intenzitással valami szétáramoljon a testemben, s csak a tökéletes békét, és gyönyört hagyja benne.

Hallottam, ahogy Edward egy rekedt kiáltást követően csatlakozik hozzám, majd karjai közé, a mellkasára zuhanva boldog és elégedett mosoly terült szét az arcomon. Megcsókoltam az állát, és csak halkan annyit suttogtam neki – Ez sokkal jobb, mint az á… – s egy ásítást követően mély álomba merültem a világ legbiztonságosabb karjai között. 


--------------------------------------------------------------------------------------------

Sokáig keresgéltem, de valahogy ez a Victoria's secret fehérnemű tetszett meg a legjobban, amelyben végül kilibbent Bella a fürdőszobából:)! Legalábbis én ebben képzeltem el! Tudom, hogy nem teljesen fekete, de ezzel a vörös betéttel nekem jobban tetszik:)! A képre kattintva meg is vehetitek 24 dolláért:D