1. Breaking Dawn: Deleted Scenes

A történet a Breaking Dawn kimaradt jeleneteit tartalmazza...:) Nagyrészt a könyvben említett és feltételezhető kimaradások, ám ha tetszik, akkor beillesztek plusz dolgokat, amik MEGTÖRTÉNHETTEK Esme szigetén:) !

A fejezetek 18 éven aluliak számára nem ajánlottak!

Ajánlanám barátaimnak és olvasóimnak, oldallátogatóimnak! Nyx, Gabó, Rena, Timpi, Style: köszi, hogy megígértettétek velem a megírását!

Az elején a dölt betű a BD 5. fejezetéből kivett részlet!

1. Nászéjszaka

„Edward türelmesen várt. Átgázoltam a súlytalan áron, amíg mellé nem értem, aztán könnyedén hűvös kezére helyeztem az enyémet a víz felszínén.

- Ez gyönyörű – mondtam, miközben én is felnéztem a holdra.

- Igen – válaszolta. Lassan felém fordult, hogy a szemembe nézzen, a hullámok kicsit elterelődtek a mozgásától és megtörtek a bőrömön. A szemei ezüst színűnek hatottak jég színű arcában. Összecsukta a kezét, hogy az ujjaink a víz alatt egymásba kapaszkodjanak. Elég meleg volt ahhoz, hogy a hűvös érintése ne okozzon libabőrt. Továbbra is minden csodálatos volt.

- Semmi sem fogható hozzád.

Félig elmosolyodtam, azután felemelte a szabad kezemet – ami most nem remegett – és a szíve fölé helyezte. Fehér a fehéren, most az egyszer igazán összeillettünk. Megremegett a meleg érintésemtől. A lélegzete felgyorsult.

- Az ígértem megpróbáljuk – suttogta hirtelen, a hangja kicsit feszült volt - Ha bármit rosszul csinálok, ha fájdalmat okozok neked, azonnal el kell mondanod nekem.

Csendben bólintottam, miközben a szemeimmel figyeltem. Közelebb húzódtam hozzá és a fejemet a mellkasához nyomtam.

- Ne félj – mormoltam - Egymáshoz tartozunk. – hirtelen elárasztott a gondolat, hogy ez mennyire igaz. Ez a pillanat annyira tökéletes volt, annyira igaz, nem volt rá mód, hogy kételkedjek. A karjai, amikkel körülölelt hűvösek voltak, mint a nyár és a tél. Hirtelen minden idegvégződésem, ami csak a testemben volt, mintha elektromossá vált volna.

- Örökre – suttogta, aztán magával húzott a mélyebb vízbe.”

Óvatosan lépkedtünk, pedig biztos voltam benne, hogy semmi nem támadhat ránk. Edward közelében olyan biztonságban éreztem magam, hogy szinte eszembe sem jutott, hogy éjszaka veszélyes a tenger. Óvatosságunk inkább az elkövetkező néhány órának szólt.

Hangtalanul úsztunk egyre beljebb, a víz megtört testünkön. Edward úgy siklott a vízen, mintha kísértet lenne és nekem emlékeztetnem kellett magamat arra, hogy ez nem igaz. Hogy bár mesebeli lény – vámpír – de az én vámpírom, az én férjem . Még mindig furcsa volt ez a gondolat, de most valahogy kellemes érzéssel töltött el. Eddig magamnak sem akartam bevallani, hogy nem csak azért, mert Edward lelkén könnyítek, mert tiszteletben tartjuk a 20. századi hagyományokat, hanem jól esett arra gondolnom, hogy örökké egymáséi leszünk, míg világ a világ, s ez hivatalos és megmásíthatatlan.

Egymás kezébe kapaszkodva úsztunk egyre beljebb az óceánba, amely tényleg olyan meleg volt, mint a fürdővizem.

Amikor már épphogy csak leért a lábam, Edward megállt, felém fordult, és rámmosolygott. Láttam az arcán az aggodalmat. Annyira szerettem volna, hogy ne szenvedjen, hogy még pár perc, és képes lettem volna azt mondani neki: „Ne próbáljuk meg. Megértem, hogy nem akarod, várjuk meg az átváltozást.”

De megcsókolt. Vett egy mély lélegzetet és úgy csókolt, mint még soha. Akkora szenvedély volt benne, hogy elég lett volna mindkettőnknek, de bennem is tombolt a sajátom. Elvesztünk egymás érzéseiben.

Leheletfinoman fogta közre arcomat és a szemeimbe nézett, én pedig képtelen voltam másfelé nézni, csak halványan mosolyogtam rá. Most én hajoltam hozzá és csókoltam meg. Karjaimat a nyaka köré fontam, ujjaimat pedig a hajába.

Mély sóhaja erőt adott nekem.

Féltem.

Ki ne félt volna élete első szerelmeskedése előtt? De annyira szerettem Őt, hogy a félelem inkább önmagamról szólt. Eléggé tetszem-e Edwardnak? Nem talál csúnyábbnak most, hogy teljesen meztelenül lát? Nem leszek ebben is ügyetlen?

Edward arcom minden milliméterét megcsókolta. Megremegtem. Mikor a fülemhez ért belesuttogott, mintha most mégis hallaná a gondolataimat:

- Gyönyörű vagy – sóhajtotta, és mielőtt bármit is reagálhattam volna, már a nyakamat súrolta orrával.

Közelebb húzott magához. Míg ő a nyakamat kényeztette, én a válla gödröcskéibe csókoltam bele. Márványszerű teste most nem tűnt se hidegnek, se keménynek, nem olyan volt, mint eddigi, gyakorlással töltött éjszakáink folyamán.¹ Egyforma volt az enyémmel. Óvatosan megcirógattam a mellkasát és élvezettel figyeltem, ahogy megremeg az érintésemtől. Amikor ujjaimat ajkaim követték, a remegése fokozódott, de nem hagyta abba a kulcscsontom kényeztetését.

Furcsa bizsergést éreztem az egész testemben. Ez most más volt, mint régebben. A testem minden egyes porcikája érezte, hogy most fog beteljesülni a szerelmünk, hogy végre megkapja azt, amire már hónap óta áhítozik. Edward keze az egész testemet feltérképezte, és ez csak fokozta a vágyamat, ráadásul bátrabbá tett.

Óvatosan elkalandoztam Edward mellkasán és ráleheltem az egyik mellbimbójára, majd egy csókot nyomtam rá.

Szoborrá változott. Egy pillanatra elöntött a pánik, hogy valami rosszat csináltam, de akkor újra lecsapott ajkaimra, szorosan magához húzott, és megéreztem izgalmának félreérthetetlen jelét a hasamnak nyomódni.

Elszédültem csókjának hevességtől, és azt hittem megint elájultam, mert egy pillanatig elmosódott előttem minden. De csak Edward kapott ölbe, s a vámpír sebességének köszönhetően 5 másodperc alatt már ki is értünk a vízből és az erkélyajtón át a kék szobába lépett be.

Elmosolyodtam, mikor letett az ágyra, és el is vörösödtem, mert tekintetét végigfutatta rajtam, miközben mellém feküdt. Szívem szerint elbújtam volna előle egy pillanatra, hogy erőt gyűjtsek, de inkább átkaroltam a nyakát, s félig magamra húzva megcsókoltam.

Belekuncogott a csókba, innen tudom, hogy rájött, el akarom terelni a gondolatait a szemrevételezésemről, ezért nem hagyta magát.

Felkönyökölt, s másik kezét végigfutatta arcom élén, majd az államon. Végighúzta ujjait a nyakamon, elidőzve dübörgő artériámon. Mindkét kulcscsontomon végigsimított, majd óvatosan lejjebb haladt. Tekintetét eddig a szemeimbe fúrta, s figyelte hogyan kábulok el, de mikor ujjai a keblemre tértek a szemei is követték minden mozdulatát.

Én pedig csak élveztem, szorosan behunytam a szemem és aprót sóhajtottam, mikor megszorította az egyik mellemet, de szégyentelenül nyögtem, mikor a nyelve is rásegített ujjaira.

Tudtam, hogy Edward minden mozdulatomat, minden sóhajomat úgy issza, mint szomjazó a vizet, s elemzi gondolatban, hogy nem okoz-e nekem fájdalmat vele, én viszont nem ezt akartam. Szerettem volna, ha feloldódik, ezért egyik kezemmel a hátán kalandoztam, míg másikkal a tarkóján köröztem. Ezt bíztatásnak vette, s mikor rálehellt a mellbimbómra az egész testem megrándult, s egy pillanatra levegőt is elfejtettem venni.

Edward minden érzékemet betöltötte, úgy éreztem, hogy ujjai, szája és nyelve az egész testemet egyszerre érinti. A hideg és a meleg váltakozva borzongatta a gerincemet, és el sem tudtam képzelni, hogy valaki, hogyan viselhetne el ennél is többet. Nem tudtam, Edwardot ez hogyan érinti, ezért miközben a hasamat csókolgatta két kezem közé fogtam az arcát.

Egy vágytól izzó sötétarany szempár nézett rám vissza, és én csak elmosolyodtam a látványra. Ironikus, hogy Edward aggódott amiatt, hogy nem lesz velem eléggé gyengéd. Olyan leheletfinom, és átszellemült érintéseket kaptam tőle, hogy az a csoda, hogy érzem őket.

Remegtem, mert olyan érzések tomboltak a testemben egyre vadabbul, melyet Ő okozott, tetőtől simogatott és csókolgatott. Mikor ujjai a köldököm körül köröztek csiklandósan felkuncogtam, melyen ő elmosolyodott, aztán megnyalta ajkait, s mikor szája követte az előbb bejárt területet, felnyögtem a nedves érintésre.

Kezei, melyek a testemen barangoltak, egyre lejjebb és lejjebb haladtak, mígnem elérték végcéljukat, a lábam közt vadul lüktető pontot. Beharaptam az alsó ajkamat, mert nem akartam felnyögni, de amikor megéreztem az érintést az arcomon kinyitottam a szemeimet, pedig eddig fel sem tűnt, hogy becsuktam. Edward vágytól fűtötten nézett a szemembe, miközben egyik keze az arcomat simogatta, a másik pedig a lábam között tevékenykedett. Önkéntelenül nyitottam egyre széjjelebb a lábaimat, s gyűrögettem a takarót magam alatt… Pár perc után nem tudtam magam visszafogni, hangosan nyöszörögtem, s csak egyre többet és többet akartam, egyre inkább zuhantam egy mély, sötét lyuk felé, melyről tudtam, hogy nem akarok majd visszajönni, és egyre jobban vágytam elérni azt.

Szemeimet újra összeszorítottam, Edward pedig ráhajolt a mellemre, s szívogatni kezdte a már amúgy is merev mellbimbót, hol az egyiket, hol a másikat. Hirtelen értem el azt a pontot, mikor a fekete színessé vált, a lágyan ringatózó víz árvízzé, a kis tábori láng erdőtűzzé.

Saját zihállássom visszhangzott a fülemben, mikor mégis visszatértem a valóság dimenziói közé. Edward olyan elragadtatással nézte arcomat, s cirógatta tovább lábam közét, ami felszabadító és érzéki érzéseket egyszerre keltett bennem. Úgy éreztem, ez az egyik legcsodálatosabb pillanat közös életünkben, mely még csak egy napja kezdődött, s mi minden volt még hátra!

- Annyira csodálatos vagy! – sóhajtotta elragadtatással arcán.

Azt akartam, hogy ő is legalább annyira élvezze ezt az éjszakát, mint én, ezért mosolyogva felültem és csókot nyomtam ajkaira, majd – persze mert engedte magát –átfordítottam a hátára, s most én kerültem fölé. Biztos, hogy kipirultam voltam, és a testem sóvárgott azután a beteljesülés után, melyet vele akartam, s tudtam csak igazán átélni, de előbb még Edwardot akartam kényeztetni, majd azt akartam, hogy együtt repüljünk a mennyek kapuja felé, s érjük is el azt.

Elkábulva néztem, hogy az ujjaim nyomán, melyek bejárták Edward testének minden centiméterét, megremegnek kőből faragott tökéletes izmai. Elkábulva, a látványt magamba szívva simogattam nyakától a derekáig, csak mert érezni akartam azt a hűvös, selyemtapintású bőrt a kezemben. Elmosolyodtam, mert megéreztem azt a hatalmat, melynek minden nő örül, ha birtokol. Edward egész teste megfeszült, mikor nyelvemmel jártam be ugyan azt a területet, melyeken korábban ujjaim kalandoztak. A kényeztetése legalább akkora öröm volt számomra, mint amekkora élvezetet Ő nyújtott nekem, s ez volt az a tevékenység, melyet sosem akartam abbahagyni. Élvezettel figyeltem, hallgattam, ahogy a nyögések és morgások váltakozva törnek fel mellkasából: tudtam, ez azt jelenti, hogy az ember és a vámpír is élvezi, amit vele teszek. Lenéztem, s láttam, hogy ujjait ökölbe szorítva, merev férfiassága pedig hasán nyugszik. Nem bírtam ki, hogy ne érintsem meg ott is, ezért leheletfinoman végigsimítottam rajta. Felmordult, de nem akartam ránézni, inkább óvatosan, s talán kicsit félve is, de a kezembe vettem. Edward férfiassága bársonyosabb volt, mint teste többi része, s éreztem, ahogy lüktet a kezemben. Mikor bátortalanul fel-le kezdtem húzkodni rajta a markomat, Ő olyan mélyről jövő morgást hallatott, hogy erre már felkaptam a fejem. A tekintete egyre jobban elhomályosodott, ajkai elragadottan nyíltak szét. Igen, Edward arcán az elragadtatottságot láttam csak, s emiatt még gyorsabban mozgattam a kezeimet: míg egyik a férfiasságán mozgott, a másikkal combjait simogattam.

A morgások és nyögések egy pillanatra elhallgattak, s már csak annyit érzékeltem, hogy a hátamon fekszem, a karjaim a fejem fölött az ágyon pihentek, Edward pedig lihegve figyel engem, miközben félig rajtam fekszik, s egyszerre újra mindent nagyon élesen érzékeltem.

- Én is örömet akarok neked szerezni – suttogtam neki a csöndben, s most minden szégyenlősségem eltűnt. Talán már annyira vele akartam lenni, hogy semmi másra nem tudtam gondolni.

- Hidd el Bella, nagyon élveztem – mosolyodott el Edward, miközben szemei hol a szemembe néztek, néha pedig ajkaimra tévedt tekintete – De az én testem máshogy reagál, mint a tied…

Elmosolyodva néztem rá, s a csípőmet félreérthetetlenül dörgöltem hozzá, mutatva ezzel, mit szeretnék végre.

- Akkor gyere! – szólítottam fel vágytól elcsukló hangon, s láttam, hogy Edward tekintete e szavakra elsötétül.

Szétnyitottam a lábaimat, s térdeimet szorosan Edward derekára szorítottam.

Ő végigsimítottam a combomon, de mielőtt bármit is csinált volna újra ajkaimra hajolt, s olyan szenvedélyesen kezdett csókolni, hogy azt hittem mentem elolvadok. Még szerencse, hogy feküdtem, mert félő lett volna, hogy összeesek, ha nem így van.

Elengedte karjaimat, melyek azonnal nyaka köré fonódtak, s próbáltam minél közelebb húzni magamhoz, miközben éreztem, ahogy végigsimít az oldalamon.

Az egyik térdem alá nyúlva lábamat a dereka köré tette, és így megéreztem férfiasságát a lábam között. Nem akartam pánikolni, ezért nem akartam gondolkodni, s nem akartam magamnak időt sem hagyni ezekre a nem ide tartozó érzésekre. Belenéztem a szemeibe, s vártam azt a pillanatot, melyre már egy hónapja készültünk.

- Szeretlek – suttogta, s mielőtt válaszolhattam volna, megemelte a derekamat és belém csusszant.

Összeszorítottam a szemeimet. Éreztem a fájdalmat, de amilyen hirtelen jött, el is múlt. Inkább attól féltem, hogy Edward nem fog megbirkózni a vérem illatával, de mikor kinyitottam szemeimet, csak egy aggódó, éjfekete szempárral találkozott tekintetem. Sóhajtva megmozdítottam a csípőmet, jelezve neki, hogy jól vagyok, s elmosolyodtam, mikor óvatosan megmozdult.

Mikor kihúzódott belőlem, majd visszacsusszant hátamat homorítva felemeltem, hogy ne szakadjon meg köztünk a kapcsolat, s ő derekamat tartva újra megmozdult. Láttam az áhítatot a tekintetében. Álmaimban sem gondoltam volna, hogy ez ilyen nagyszerű lesz, s csak remélni mertem, hogy Edward, annak ellenére, hogy nem ember, legalább annyira élvezi, mint én. Miközben mozgott, ajkai nyakamról a melleimre vándoroltak s úgy éreztem, nem tud betelni velük. Násztáncunk egyre vadabbá, és követelőzőbbé vált, mindketten hangosan lihegtünk, nyögtünk, s Ő még morgott is hozzá, mellyel az egekig korbácsolta a vágyamat, s újra a sötét lyuk felé sodort. Mozdulatai először finomak voltak, majd éreztem, hogy gyorsít a tempón, aztán mintha ráébredt volna tettére, újra lelassult, pedig én azt akartam, hogy gyorsabb legyen és szenvedélyesebb, s még közelebb akartam kerülni hozzá, arra vágytam, hogy szorosabban öleljen.

- Ne! – figyelmeztettem, s a nyomatékosítás kedvéért gyorsaságra ösztönözve nyomtam hozzá csípőmet – Így akarlak, szenvedélyesen, repülni akarok veled… - halkultam el,- mikor szemei, melyek a folyékony ónixra emlékeztettek, melyekbe belezuhanhattam volna, - nem engedték, hogy elfordítsam róla tekintetemet, s közben visszaváltott az egyre gyorsuló tempóra. Bizonyítva elégedettségemet, nyakát ölelő karjaim még szorosabbá váltak körülötte, s mikor megéreztem testemben az újabb tűzijátékot, körmeimet tarkójába vágtam, mire halottam egy reccsenést, és éreztem, hogy az utolsó, a legnagyobb morgást követően magja elárasztja a bensőmet.

Görcsösen szorítottam továbbra is magamhoz, miközben földöntúli boldogságot éreztem. Edward izmai ellazultak, s testét óvatosan az enyémre engedte, közben pedig a nyakamba csókolt. Éreztem hűs lélegzett, mely nagyon jól esett a fullasztó hőségben. Óvatosan oldalra fordult, nehogy összenyomjon, s továbbra is magához ölelt.

- És én is szeretlek – válaszoltam utólag a néhány perccel, vagy órával ezelőtt elhangzottakra.

Edward elmosolyodott, s megláttam arcán azt a nyugalmat, melyet én is éreztem.

Most örültem igazán, hogy megkötöttük a kompromisszumunkat, s nem hagytam magam eltántorítani tőle. Bár Edward nevetséges mértékben aggódott a lelkemért – igaz én pedig az övéért – boldog voltam, hogy mindent a megfelelő sorrendben csináltunk. Szerelem, házasság, házas élet…

- Boldog vagy? – kérdezte pár perc kellemes hallgatás után Edward.

- Mint mindig, a legnagyobb mértékben, ha veled vagyok! – bólogattam hevesen, és mosolyogva néztem fel arcára.

- Ugye, ugye nem bántottalak? – kérdezte meg végül kicsit rekedten, melyre szerintem már percek óta készült. Láttam, hogy álla idegesen megfeszült, s nem vesz levegőt sem.

Mutató újammal végigsimítottam az orrán, s mosolyogva megráztam a fejem – Egy karcolás sincs rajtam, s a csontjaim is egyben vannak. És – kezdtem tétován – te, hogy bírod? Ne menjek arrébb? – kelletlenül elhúzódtam volna tőle, ám karjaival vasmarokként szorított magához.

- Tökéletesen vagyok. Tökéletesen elégedett és tökéletesen boldog a közelségeddel. Az illat… az illatod most teljesen másképp hat a bennem élő démonra.

- Tényleg? És hogy? – kérdeztem kíváncsian, s mélyet sóhajtottam elégedettségem jeléül. Szóval már nem zavarja annyira az illatom, mint régen.

- Csakis férfiként hatsz rám szerelmem. Rám is és a démonra is – vigyorodott el csibészen, amitől elvörösödött az orcám – Tudod, ez nagyon fog hiányozni – simogatta a vörös foltokat az arcomon – Hogy minden érintésemtől így elpirulsz, s a szíved olyan őrült tempóban ver, hogy mindig félek, egyszer majd újra kell, hogy élesszelek – nevetett fel halkan.

- Attól még, hogy nem lesz látható jele, biztos, hogy tudni fogod, mit érzek. Tudnod kell! Nem kell a szívdobogásomra figyelned, hogy tudd, elkábítottál! – biztosítottam őt.

- Tudom, de zene füleimnek. Debussy és az elmúlt évek legjobb zeneszerzői is elbújhatnak mellette… Mérföldekről kiszúrom, hogy melyik a te szívdobogásod, szóval akkor sem tudnál elmenekülni, ha akarnál.

- És ki mondta, hogy el akarok? Tudod Edward, - ültem fel az ágyra támaszkodva – Szerintem alkut kötöttél az ördöggel! – vigyorodtam el teli szájjal.

Meglepettem nézett rám – Tessék?

- Engem. Soha. Nem. Fogsz. Tudni. Lerázni. Magadról – s minden szó után teli szájjal vigyorogva adtam puszit ajkára – Én vagyok a büntetésed, az örök időkre nézve.

- Tévedsz szerelmem! – ingatta mosolyogva fejét – Te vagy a jutalmam, bár nem tudom miért…

- Hmm, jutalom? – elgondolkodva húztam egyik, majd másik oldalra a számat – Ezt pár száz év múlva döntsd el újra légy szíves, jó? – nevettem el magam.

- Ezer év múlva ugyan ezt fogom mondani – mondta teljes magabiztossággal a hangjában, s engem elöntött a boldogság, amitől felkacagtam, s szorosan átöltem Edward nyakát – Mi az?

- Most mondtál először ilyen hosszú időt. Tudom, hogy ez örökre szól – komolyodtam el egy pillanatra – De még sosem beszéltünk évekről. És ha olyan leszek, mint te, akkor már nem fogod tudni lefejteni a karjaimat a nyakadról – öltöttem rá gyerekesen a nyelvemet.

- Nem is akarom! Soha többé! – mondta szenvedélyesen, s tudtam, hogy neki is eszébe jutnak azon alkalmak, mikor még vagy így, vagy úgy, de önmegtartóztatásból eltolt magától.

A testem megnyugodott, a lelkem pedig örömtáncot járt, hogy végre testestül-lelkestül egymáséi lettünk Edwarddal. Boldogan simultam ismét hozzá, s hajtottam hűvösséget biztosító mellkasára a fejem. Lehunytam szemeimet, s lassan mély álomba szenderültem.

Olyan gyönyörű, olyan csodálatos volt ez az egész.